A blogon mutatott aktivitásunk is elég jól mutatja a szezonnal kapcsolatos kolllektív apátiát, amin nagy valószínűséggel egy esetleges Coventry elleni győzelem se sokat fog segíteni, pláne mert a döntőben a csalógeci City várna ránk. De ettől még nyilván az a szakmailag megalapozott véleményünk, hogy:
A mellékelt kezdő nem tévedés és nem ámítás, tényleg ennyire elfogytak a középső védőink. Cserébe MekTomi visszatért.
Az Old Traffordon a helyzet változatlan: összeszorult farpofákkal várjuk a „Szoboszlai csapata” elleni rangadót. A meccs közbeni önsegítő mentálhigiénés terápiás foglalkozást a kommentszekcióban keressétek. A fokozott (alkoholos) folyadákbevitelre ügyeljen mindenki, a túl kevés fogyasztásnak beláthatatlan pszichés következményei lehetnek!
A fantasztikus egymeccses győzelmi sorozatunk ma a duplájra nőhet, ha a november eleje óta veretlen Bournemouth is úgy akarja. Legyőzték a Newcastle-t, ikszeltek a félelmetes Aston Villával, de azért így is sokkal könnyebb dolgunk lesz, mint kedden a bajorok, és jövő vasárnap a tudjukkik ellen. Szóval minimum egy MekTomi-mesterhármast várunk, no pressure. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szétcsúsztunk, ahogy a Galatasaray pályája Isztambulban, úgyhogy megint csak kommentfogóval szolgálhatunk, de a múltkor bejött, úgyhogy hátha most is.
A jó hír: 4 hónapig nincs válogatott szünet. A rossz: közben néznünk kell a United meccseit. Kivéve, ha elindulunk végre felfelé, amint kezdenek visszatérni a sérültek. Például ma Shaw. Aki szerint a dán (BL-)csodagyerekünk, Hojlund túl lett játszatva, az is örülhet, mert most sérülés miatt pihen, és a helyén Martial bizonyíthatja, hogy még van helye a keretben. (És a padra is jutott egy csatár: Hugill.)
A mai nappal befejeződik kopasz hollandusunk első szezonja (legalábbis ami a PL-t illeti), úgyhogy lehet mérleget vonni, akár már a meccs előtt is:
Az igazi happy endet nyilván egy FA-kupa győzelem és a city treble-jének szabotálása jelentené, de papíron az sem teljesen mindegy, hogy a 4. vagy a 3. helyen végzünk, utóbbiért ugyanis pár millióval több font jár. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A tényállás egyszerű: verni kell a West Hamet, aztán hozni még 6 pontot a hátralevő 4 meccsből, és lehet készülni az FA-kupára, hogy elkerüljük a minél durvább verést behúzzuk a Ten Hag-ére második kupáját. Pozitív előjel: Garnacho visszatért. Negatív: Weghorst kezd.
A történelmi pofára esés után ma 9-től próbálunk az Európa Ligában vigasztalódni, és túl sok mondanivalónk nincs a meccsről, mert még mindig a gyászmunka fázisában vagyunk, viszont az sem lenne egészséges, ha továbbra is a Pool elleni optimista beharang alá mennének a kommentek, úgyhogy nyissunk egy tiszta lapot.
Ez nem déjà vu, délután ismét összecsapunk a Leedsszel, a héten már másodszorra. Nézzük, mi az, amit már biztosan tudhatunk!
A United valószínűleg erős felállásban lép pályára, a hangsúlyt a szilárd védekezésre és a gyors ellentámadásokra helyezve. A csapat több tehetséges támadójátékossal is rendelkezik, akik gondot okozhatnak a Leeds védelmének, és igyekeznek majd kihasználni a gólszerzési lehetőségeket. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Két góllal kell nyerni az első helyért ma este, ami nyilván elvárható egy olyan csapattól, amelyik hármasával rugdossa idén a gólokat, és spanyolba’ is mindig győzni jár. De félre a kishitűséggel, a fejlődés a Ten Hag-érának ebben a szakaszában most már tényleg letagadhatatlan, még ha a Kánaán nincs is egyelőre látótávolságban.
A kezdőt illetően meglepő fejlemények is vannak, nemcsak Donny kezdetése, de Maguire visszaültetése a padra, vagy a jó formában lévő Rashford pihentetése is az, de hát #erikknows. Az a plusz két selejtezőmeccs nagyon nem hiányzik, úgyhogy az ősz egyik legfontosabb meccse következik. Glory!
