#5 – Kicsit kevés, kicsit suta, de a miénk

Érdekes szituációban találta magát a szezon elején a klasszikus Big Four, az átigazolási szezon szokásos hullámvasútját követően ugyanis a United, a Chelsea, a Liverpool és az Arsenal is új első számú támadóval vágott neki a szezonnak. Akkor még kevesen tippeltek volna arra, hogy a Lukaku, Morata, Salah, Lacazette négyesből éppen az egyiptomi lesz az, aki kiemelkedő szezont fut majd. Ugyanakkor a számok és a mutatott teljesítmény alapján azt sem állíthatjuk, hogy mi jöttünk ki a végén a legrosszabbul a nyári csatárkeringőből – pedig a szezon elején sokan féltek ettől. De akkor most jó szezont zárt Lukaku vagy sem?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

7 – Kezdetben vala a Vale

Ha egy visszakanyarral is, de elérkeztünk a szezon 7. legjobb játékosához, és ha már a hetes számnál tartunk, akkor jegyezzük is meg gyorsan, hogy a United aktuális helyzetét, ambícióit, kilátásait illetően erősen szimbolikus, hogy egy olyan játékos viseli a csapatkapitányi karszalagot, aki ahelyett, hogy megpróbált volna belenőni a mágikus hetes mezbe, inkább visszaadta azt. A United jelenleg pont az a klub, amelyik próbál kibújni a hagyományaiból következő felelősség alól – de erről persze nem szegény Tonio tehet.

A posztváltása utáni első pár szezonértékelőben mindig feltettük a kötelező kérdést, miszerint, oké, hogy Tonio a vártnál sokkal jobban alkalmazkodott az új szerepköréhez, de lehet-e valaha olyan hatékony és magabiztos, mint egy született szélsővédő? A kérdés egy ideje már nem kérdés, statisztikák sokasága bizonyítja, hogy az ezerarcú ecuadori nem „ahhoz képest, hogy” teljesít United-szinten, hanem az elődeihez Rafaelhez, Gary Neville-hez, De Laethez képest is megüti a mércét. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#6 – Forever Young

Idei szerkesztőségi ranglistánk hatodik helyén Ashley Young végzett 62 ponttal (hogy ki lett a hetedik, az majd később derül ki), így a szélsőből immár abszolút védővé konvertált örökifjú szezonját is megvizsgáljuk közelebbről. Kilencünkből nyolcan is a legjobb tíz közé választottuk újdonsült balbunkónkat, de ami Young számára ennél sokkal érdekesebb, hogy jó teljesítményét Southgate szövetségi kapitány is honorálta, így Ashley pár év kihagyás után az angol válogatottba is visszatérhetett, és a világbajnokságra is utazhat. Hogy minek köszönhető ez a feltámadás, megérdemelt-e a hatodik helyezés, és úgy általában mennyire bizonyult jónak Young szezonja, azt mind jól megszakértjük a továbbiakban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#8 – Please Don’t go!

Listánk nyolcadik helyét az az Anthony Martial szerezte meg 46 ponttal, akit idei teljesítménye, sorsa alapján akár Rashi futball-ikerpárjának is nevezhetnénk, hisz nagyjából ugyanazt az utat járták be a szezon során, együtt sírtak, együtt nevettek (azaz sokáig inkább egymást váltva tették mindezt), majd ugyanazt az igazolást szívták meg alaposan januárban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#9 – 19-re lapot

A Stretford End évértékelő listájának következő, kilencedik helyét 34 ponttal az a Marcus Rashford foglalja el, aki legalább annyira megosztotta a szurkolókat idén, mint Pogba. De hogy formahanyatlásról, kipukkanó lufiról vagy mismanagementről beszélünk, azt most fogjuk kicsit körbejárni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#10 – Az eltékozolt fiú

Június lévén jó szokásunkhoz híven ismét értékeljük a szezon legjobbjait, a vébéig hátralévő szűk két hétben ezúttal is azokat a játékosokra fókuszálunk, akiket kis szerkesztői közösségünk a csapat húzóembereinek tartottak a mögöttünk hagyott idényben. Minden kolléga megírta a saját kis tízes listáját, majd ezeket a virtuális voksokat a rendkívül kifinomult, ún. Bernie-módszerrel (valójában F1 pontszámítás) összesítettük, a szavazatszámlálás után pedig kialakult a szezon végi menetrend. Elsőnek a listára épphogy felkerült, egykori rekordigazolásunk szezonját nézzük meg tüzetesebben, hiszen a 10. helyen Paul Pogba végzett.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….