A Stretford End évértékelő listájának következő, kilencedik helyét 34 ponttal az a Marcus Rashford foglalja el, aki legalább annyira megosztotta a szurkolókat idén, mint Pogba. De hogy formahanyatlásról, kipukkanó lufiról vagy mismanagementről beszélünk, azt most fogjuk kicsit körbejárni.

Rashford idei szezonját sokszor olvastam katasztrofálisnak beállítva, különösen a token Lukaku teljesítményéhez mérve, de mielőtt még egyértelműen megállapítjuk, hogy a csodatini fázisból a menthetetlen örök reménység welbecki szakaszába lépett-e Marcus karrierje, nézzünk vissza a tavalyi teljesítményére 20 éves növendékünknek.

Marcus hasonló mennyiségű meccsen lépett pályára, és hasonló arányban, tavaly a meccsek 57%-án lépett pályára, idén pedig kereken a meccsek 50%-át kezdte a kispadon, ugyancsak közel azonos mennyiségben a meccsek cca 20%-án csak a 70. perc után került becserélésre. Tehát, ha arról az oldalról közelítjük meg, hogy José idén nem favorizálta és tönkretette Rashfordot, láthatjuk, hogy tavaly megközelítőleg azonos mértékben használta őt a manager, a tavalyi szezonja mégis sokkal jobb volt.

A SE 2017-es értékelésében Rashford a 6. helyen végzett, Strigo pedig akkor a következőkkel zárta a posztot: „ minden esély megvan arra, hogy […], a United kezdőcsapata pedig évekig ugyanazzal a névvel végződjön: a csatár pozíciójában Marcus Rashford.”

De tényleg mégis sokkal jobb volt Rashford előző szezonja? Vagy kérdezhetném azt is, hogy tényleg ennyivel rosszabb volt az idei? Nos, a statisztika mást mond:

Ennyi pozícióban játszott idén Marcus: #svájcibicska

De ha a ugyanannyit használták, a statjai pedig jobbak is, mint tavaly, miért csak a 9. helyen végzett Rashford listánkon? Pontosan azért, amiért a blog skizmája is megtörtént. Hiszen meglett a második hely, mégis sokan elégedetlenek.

Igen, a szurkolói szubjektum az, ami erősebb hatással volt Rashford szezonjára, mint José pedagógiai alkalmatlansága. A wonderkidként 18 évesen berobbant játékosok sorsát osztva ő is hihetetlen elvárásokkal találta szembe magát második teljes évében, akit először Lukaku, majd később Alexis Sanchez leigazolása csapott arcon és teljesítményen.

Sanchez végül 11 gól (a Unitedben ebből 3) és 9 (5) assziszttal fejezte be a szezont, szemben Marcus 13 góljával és 9 asszisztjával, minden sorozatot figyelembe véve.

Persze mondhatnánk azt, hogy az egészséges versenyhelyzetnek ösztönzően kellene hatnia, de ezek a lépések – különösen az utóbbi – olyan bizalomvesztést kommunikáltak, amit ilyen fiatalon, ekkora teljesítménykényszer mellett elképzelhetetlenül nehéz lehet feldolgozni, és Rashford éles helyzetekben hozott gyakori rossz döntései azt sugallták, hogy nem is ment ez neki könnyen. A sors fintora, hogy Marcusnál csak a helyére hozott Alexis Sanchez játszott több hibával idén.

A szezon végén aztán újra a középpontba került az ifjú, amikor Lukaku kiesése következtében középen találta magát, és amikor látványosan nem jöttek a gólok, Mourinho pedig nemes egyszerűséggel csak megrántotta a vállát, hogy „tessék, eddig az volt a baj, hogy nem játszik, de hát látjátok, hogy szar”. És ez a pár meccs komoly nyomot hagyott Rashford szezonjának megítélésén, ami azért ironikus, mert Rashford és Lukaku annyira különböző stílusú játékosok, hogy egy az egyben egymásra cserélni őket, majd bűnbakként körbehordozni az előbbit erősen kérdőjeles szakmaiságra és emberi kvalitásokra vall. Hogy jövőre tud-e ez változni, az  egy többismeretlenes egyenlet, hiszen kétségtelen, hogy játéklehetősége jövőre sem lesz több, a rossz, kapkodó, buta megoldásokat azonban valóban ki kell nőnie.

Összességében persze mindig elmondható, hogy ennél több kell, de ez De Geán kívül minden egyes játékosra igaz idén, másrészt pedig, ha Rashford számait nézzük, mióta berobbant, progresszió látható, így akármennyire is az az elvárás vele szemben, hogy 40 gólos szezont hozzon abban a semmilyen játékrendszerben, ami pont a támadófocit teszi zárójelbe, Marcus Rashford 20 évesen jelenleg pont ott tart, ahol a jelen körülmények és a José-faktor tartani engedik.

Vizuálisabb típusoknak és tldr-ezőknek pedig a kötelezők röviden: