#6 – Forever Young

Idei szerkesztőségi ranglistánk hatodik helyén Ashley Young végzett 62 ponttal (hogy ki lett a hetedik, az majd később derül ki), így a szélsőből immár abszolút védővé konvertált örökifjú szezonját is megvizsgáljuk közelebbről. Kilencünkből nyolcan is a legjobb tíz közé választottuk újdonsült balbunkónkat, de ami Young számára ennél sokkal érdekesebb, hogy jó teljesítményét Southgate szövetségi kapitány is honorálta, így Ashley pár év kihagyás után az angol válogatottba is visszatérhetett, és a világbajnokságra is utazhat. Hogy minek köszönhető ez a feltámadás, megérdemelt-e a hatodik helyezés, és úgy általában mennyire bizonyult jónak Young szezonja, azt mind jól megszakértjük a továbbiakban.

Ashley Young és a United-drukkerek kapcsolata finoman fogalmazva is hullámzó volt az évek alatt. Ideigazolásakor egyből berobbant: debütálása alkalmával és első unitedes bajnokiján is gólpasszt adott, első BL-meccsén gólt szerzett, és az Arsenal elleni 8-2-ből is alaposan kivette a részét. Aztán sérülések és formahanyatlás következtében Ferguson sem alapemberként számított rá, itt a Stretford Enden pedig sportszerűtlen viselkedése miatt (lásd még: műesések) nevét leginkább az Ashley Young meg egy gyökér összefüggésben olvashattátok leggyakrabban. Az sem tette népszerűbbé, hogy a Moyes-féle beadogatós butafoci egyik alapembereként tündökölt, van Gaal alatt pedig először játszhatott a védelemben, először szárnyvédőként, majd a szintén szélsőből hátravont Valencia helyettesítéseként jobbhátvédként. Lajos távoztával viszont igencsak lecsökkentek a játékpercei, hogy aztán Mourinho-t is meggyőzze a megalkuvást nem ismerő akarásával, és így jutottunk el oda, hogy az idei, 2017-18-as szezonban, immár balhátvédként, unitedes karrierjének legtöbb bajnoki szereplését ünnepelhette.

Bizony, Young ebben a szezonban 30 bajnokin is szerepet kapott, a mezőnyjátékosok közül csupán Maticot, Lukakut és Valenciát nevezte többször a kezdőcsapatba José. Pedig nyáron még nem tűnt ez egyértelműnek, hiszen az első számú balhátvéd pozícióért elvileg Shaw, Darmian, Blind és Rojo is bejelentkezhettek volna, de mégis úgy alakult, hogy szinte minden fontos meccsen tizennyolcasunk kezdett. És általában jól is játszott, bár azért néha látszott rajta, hogy nem született védő. Főleg a Spurs elleni mélyrepülése volt látványos, de a Southampton-meccsen elkövetett, eltiltást érő gyomrosa is a régi, „köcsög” Youngot idézte. Azonban pont ez a mindent felülíró győzni akarás az, ami immár a negyedik unitedes menedzserét is meggyőzte arról, hogy helye van a csapatban. Na meg a jól sikerült meccsei.

Balhátvédségének első visszaigazolását a Newcastle elleni, novemberi comeback alkalmával könyvelhette el Mourinho, hiszen az első félidőben hidegzuhanyként érkező vendég vezetést, majd egyenlítésünket követően egy lélektanilag nagyon fontos pillanatban, az első félidő hosszabbításában villant egyet Young. Bal oldalról, bal lábbal, tökéletesen tekert a hosszú oldalon érkező Smalling fejére, akinek a kapu torkából nem volt nehéz dolga megszereznie a vezetést, ezzel tulajdonképpen eldöntve a mérkőzést, amit végül 4-1-re megnyertünk.

Ennél még többet tett hozzá 10 nappal később a Watford idegenbeli legyőzéséhez. A 4-2-re megnyert meccsen az első két gólunkat Young szerezte, és bár Lingard a végén fantasztikus szólógóljával majdnem ellopta a show-t, a meccs legjobbjának így is Youngot választották. Szinte a semmiből, egy erősen meglőtt oldalpasszt magának felpörgetve, a védő lába között lőtt a kapuba, ezzel megszerezve a vezetést, majd még az első félidőben középről egy szabadrúgást tekert mesterien Gomes kapujába. Több gólt nem is szerzett a bajnokságban, de egy balhátvédnek nem is feladata a góllövés.

Ashley Young a koronát az idei teljesítményére nem is góljaival, vagy gólpasszaival tette fel, hanem egy klasszikus védekező teljesítménnyel, mégpedig az ősi rivális Liverpool ellen. Az év játékosát, Salah-t tette zsebre az Old Traffordon 2-1-re megnyert meccsen, kissé finomabb módszerekkel, mint tette azt a hentes Ramos a BL-döntőn. Nem túlzás kijelenteni, hogy a gólkirálynak momentuma sem volt a rangadón. Érdemes megnézni az alábbi ötperces videót, hiszen Young teljesítménye közelített a tökéleteshez, egy szélső védőtől sokkal többet aligha várhatunk el.

És itt fel is tehetjük a kínzó kérdést: Young 32 évesen biztosan nem a jövő embere, azonban ha ilyen teljesítményre képes a liga legjobb formában lévő támadója ellen, miért ne lehetne jövőre is az első számú balhátvédünk? Az ideális az lenne, ha Shaw magára találna, és megosztoznának a játékperceken Younggal, fokozatosan átvéve a helyét. Esetleg ismét új pozícióban, ezúttal jobbhátvédként számolna Ashley-vel Mourinho, és két ex-szélsőnk váltogatná egymást a jobb oldalon. Számolhatunk persze a Woodward-megoldással is, vagyis hogy veszünk egy klasszisnak szánt balbunkót, de a csapat jelen helyzetében nem biztos, hogy az a megoldás, ha leépítünk egy rutinos, vezéregyéniségnek sem utolsó, és jó formában lévő hazai játékost, aki talán idén futotta legjobb unitedes szezonját. Bárhogy is legyen, ne írjuk le előre Ashley Youngot, mert ismét ránk fog cáfolni.