Detoxikáló

Nyugodjon meg, Uram, nincsen semmi gond. Ne essen pánikba, jó helyen van. Nyilván sosem ébredt még detoxikálóban, most ez is megesett. Remélem hogy semmi fontos dolga nem akadt az elmúlt két napban, ugyanis azóta a vendégszeretetünket élvezi. Leginkább eszméletlenül, vagy legalábbis mély álomban – mi itt bent szaknyelven úgy hívjuk az ilyen állapotot, hogy kiütve. A szervezetében talált alkoholmennyiség, valamint a különböző növényi- és vegyi származékok alapján ez egyáltalán nem meglepő. Hogy mi történt? Azt hittem, erre majd maga fog választ adni. Még mindig nem emlékszik semmire? Aha, értem, szóval az utolsó emléke egy egyenlítő gól.

Hozzánk csütörtök hajnalban került, erősen ittas állapotban és hallucinációktól zaklatottan, folyamatosan a gólt lőttünk, gólt kaptunk, kurvaanyád szavakat ordibálva. A barátaival és a rendőrökkel folytatott beszélgetéseink során valamennyire összeraktuk a történetét, de még mindig vannak homályos foltok. Egy futballmérkőzést nézett ismerőseivel a közeli pubban, folyamatosan sört és röviditalokat fogyasztva. A második félidő elején történt események hatására viselkedése rövid időn belül agresszívvá és kontrollálhatatlanná vált, emiatt elhagyni kényszerült a vendéglátó helyiséget. Negyed óra múlva egy bárban látták legközelebb, ahol megnézte a meccs hátralévő részét, az eredmény alakulása miatti szomorú hangulatában egészen zárásig, fél kettőig ott ivott. A következő mintegy két órát ismeretlen helyen töltötte, bár egyes információk szerint valamennyi időt a kerületi általános iskola játszóterén töltött egy Manchester United mezbe bújtatott kóbor kutya társaságában. Őrizetbe vételére a négyes metró lezárt állomásán került sor, ahol kábítószeres hallucinációk hatására, ruháit ledobva rohangált, közben azt üvöltözve hogy Welbeck mesterhármas. Az arcát és felsőtestét borító sérülések az elfogás közben keletkeztek, bal lábán található lábujjtörés eredete ismeretlen. Mi ennyit tudunk. Mondja, megérte?

Neurológia

Doki, nem tudom mi ez velem, de fáj a fejem. A szombati meccsen kezdődött, és már ott szédültem egy kicsit, azóta pedig csak rosszabb lett. Koordinációs problémáim vannak, néha a látásom is zavart, a karjaim gyakran végeznek hirtelen mozdulatokat, és a fejem annyira fáj, mintha tarkón könyököltem volna saját magamat. Pedig az nem lehetséges, látja, a felkarom hosszabb és emiatt nem tudom elérni. Rohadtul fontos lenne, tényleg, mert szerdán a szezon legfontosabb meccse, és ha nem javul az állapotom, akkor még a gépre sem ülhetek fel. Van valami ötlete, hogy mi lehet ez?
Ne szopasson már, Doki, nem a paróka szorít, látja, ez itt eredeti háré, nem mű. Itt lenne a nagy lehetőség, hogy bizonyítsak a szurkolóknak, erre összeszedek egy ilyen sérülést, amiről azt sem tudom hogy micsoda. Így is sérült csuklóval nyomom hónapok óta, ráadásul hamarosan vébé is, csináljon már valamit, Doki!

Farmakológia

Fukoyaki professzor tűkön ülve várta informátora jelentkezését. Ezúttal azonban nem érkeztek jó hírek. Idegességében rágyújtott egy cigarettára, pedig nagyon jól tudta, hogy a Cambridge Egyetem genetikai tanszékének egészén tilos a dohányzás. Igaz, azzal is tisztában volt, hogy este 10 után már senki sem tartózkodik az épületben. Már a takarítók is hazamentek, miután a kantinban megtekintették a mérkőzést, csupán Keith, az alvászavarral küzdő éjjeliőr horkolhatott kint a portán. Nem törődött vele a kutya sem, hogy ő idegesen bagózik a szobájában. Azt pedig már megszokhatták, hogy sokszor éjszakába nyúló kísérletei miatt hajnaltájt ébresztették fel őt az akkor érkező kollégák. Csodabogárnak tartották, a saját teóriáiba beleszerelmesedő őrültnek – és lehet hogy nekik volt igazuk.

Kiestünk, a szer nem hatott – állt az üzenetben, melynek hatására kezdte újragondolni az egy évet. Amikor tavasszal megkeresték a projekttel, még ő maga sem hitt az egészben. Valamiért mégis belevágott. Talán a büszkeség? Biztosan, hiszen még oly élénken élt benne a sikeressége ellenére is leállított, majd végül betiltott Örök Fiatalság Széruma. Évekig kísérletezett a tökéletes formulán, Ryan Giggs és Paul Scholes példája pedig bizonyította, hogy nem hiába. A doppingellenőrök lobbija, a pénzhiány és a további tesztalanyok hiánya miatt azonban nem hogy Nobel-díj, még egy kéthasábos cikk sem méltathatja élete főművét, amelyet illegálissá minősítettek. Valahogyan hasznosítania kellett a felhalmozott tudást, és ez a megkeresés pont kapóra jött. 180 perc, 155 perc. 86 százalék. Az nagyon messze van a tökéletestől, az nagyon kevés. Javítani kell a formulán, tisztább alapanyagokkal kell dolgozni, jobb eszközökkel és még jobb körülmények között. 100 százalék kell. Talán nem is lehetséges, de pár hónapja még a felét sem tartotta elérhetőnek. Azonnal neki kell látni a munkának. Holnap korán reggel beszélnie kell Sir Alex Ferguson orvosaival még több mintáért, valamint Phil Neville-lel is találkoznia kell valahol, ugyanis még többet kell a szérumból észrevétlenül David Moyes szervezetébe juttatni. Javítani kell a koncentrátum minőségén, és akkor talán lehetséges az, amit eddig mindenki elképzelhetetlennek hitt: egy ember személyiségét lemásolni egy másik testben.

Röntgen

Nos, Wayne, ez nagyon csúnyán néz ki. Fractura nem mutatható ki, de ez a lábujj bizony focira nem alkalmas. Látod, ha itt … megfogom, és egy kicsit megnyomom … akkor rá sem tudsz lépni utána. Három-négy hét, én azt mondom. Tudom, tudom, hogy mindenképp játszanod kell a visszavágón, de jobb lenne ezt pihentetni. Figyelj, be tudom injekciózni, és akkor talán futni tudsz majd, de hogy bal lábbal még egy hátrapasszt sem tudsz majd összehozni anélkül hogy ordítanál a fájdalomtól, az biztos. Hogy mi ezzel a gond? Ne már, Wayne! Tudom hogy vállalnád ezt a csapatért, de a csapat maga nem biztos hogy jól fog járni ezzel. Képzeld csak el, hogy jobbról viszed a labdát a kapusra. Vagy valaki visszateszi neked lövőre, te meg ballal nem tudod elvállalni. Jó, figyelj, ezt Daviddel kell megbeszélned, ha ő is erősködik, felőlem játszhatsz, de két dologra azért emlékeztetnélek. Ha így, mondjuk 80%-osan játszol és nem fog menni, az egyikőtöknek sem fog jót tenni. Rólad megint leírják majd, hogy a legnagyobb meccseket nem tudod eldönteni, Moyes meg ha lecserél téged emiatt, akkor az a gond, ha meg pályán hagy, akkor meg az. A másik, ugyancsak fontos szempont hogy négy éve egyszer már lejátszottuk ezt. Emlékszel, ugye? Münchenben megsérültél, a visszavágón játszani akartál, nem is ment a játék, kiestünk. Ráadásul utána ugyanúgy világbajnokság volt nyáron, ahová szintén sérülés után érkeztél. Márpedig ha játszani fogsz a visszavágón, akkor könnyen lehet hogy a szezonban az lesz az utolsó meccsed, és mehetsz formán kívül egy újabb világeseményre. Jól gondold át, Wayne!

Pszichiátria

Igen, akarok beszélni róla. Ismét előjött. Sőt, erősebben mint valaha. És, azt hiszem, rá is jöttem hogy mi ez. De kezdjük az elején. Sokáig nem tudtam mit kezdeni ezekkel a dühkitörésekkel. Aztán, a beszélgetéseink hatására vizsgálni kezdtem magamat. A viselkedésemet, a reakcióimat, a tetteim következményeit. Mint azt a legutóbb is mondtam, bár talán már nem emlékszik rá, ezek a dühkitörések egyre gyakoribbak. Négy éve kezdődött, talán nem véletlen hogy éppen a Bayern München elleni meccsen. Amikor egy agyonnyert meccset buktunk el Rafael kiállítása miatt. Aztán a tavalyi Nani-piros, a gyökér török bíróval. De idén csak fokozódott. A hülye, pechesen bekapott gólok, a rengeteg elkúrt beadás, az elbénázott helyzetek. Nem lehet idegekkel bírni. De most tényleg, amikor az első percben gólt kapunk, vagy három tizenegyest ítélnek az Old Traffordon a Liverpoolnak, akkor ne legyek ideges? Egyre gyakoribb ez. Emlékszik arra, amikor tavaly májusban a BL-döntő után felkerestem magát? Akkor a második félidőt áramszünet miatt nem láttam. Persze nyert a Bayern, pedig még pénzem is volt a Dortmund győzelmén. Most ugyanez a helyzet állt elő. Deja vu.

Mindössze negyed órát nem láttam a szerdai meccsből. Tudja, melyik negyed órát? A 65. perctől a 80. percig. Elszállt a netem. Tudom, én vagyok a hülye hogy ezt otthonról nézem, de éppen egy 10 órás útról estem haza, fél órával a meccs előtt. A maradék 75 percet is olyan minőségben néztem végig, hogy egy rádiós közvetítés élvezetesebb lett volna. De még így is láttam, hogy minden terv szerint halad. A csapat, ha jól nem is játszott, keményen megfogta a félelmetes Bayern-gépezetet. Sőt, még gólt is szereztünk, nem is akármilyet! Még az is belefért, hogy a hazaiak kiegyenlítsenek. Csináljuk tovább, 1-1 az jobb mint a 0-0. Védekezzünk, aztán majd hosszabbítás, és majd meglátjuk. És ekkor jött a világvége. Elment a net. Mire valahogyan visszaküzdöttem, már 3-1 volt a Bayernnek. Mindent láttam a párharcból, csak azt nem amikor kiestünk. Azóta vagyok ebben az állapotban. Nem dühkitörés, de hasonlít ahhoz. Eljutottam oda, hogy kontrollálni tudom, és ez a legjobb ami történhetett velem. Tudja, hogy mi ez? Még nem fejtette meg? Elárulom. Ebben az állapotban bármit képes vagyok elhitetni az emberekkel. Igen, tényleg mókásan hangzik, és valóban hihetetlen, de igaz. Nevessen csak, nyugodtan, majd meglátja hogy nekem van igazam. De addig is megadhatná a 20 fontomat, amit arra tettem fel hogy a United szerzi az első gólt. Emlékszik? A múlt heti kezelésen fogadtunk, az első meccs után. Ez az, így mindjárt jobb a hangulatom. És, mivel úgyis bármit el tudok hitetni akár magával is, akár azt is mondhatnám, hogy ez a mostani beszélgetés* meg sem történt. Így hát fizetnem sem kell érte. Viszontlátásra!

* szezon