Levelesládánkba újabb vendégposzt érkezett, ezúttal Renato szösszenetét olvashatjátok. Bármi nemű egyezés egy évekkel ezelőtti vicces videóval csupán a véletlen műve lehet.

Mivel a városi derbi miatt kimaradt a vasárnapi ebéd, a meccs után bosszúsággal keveredett éhség okozta delíriumban róttam Manchester utcáit hazafelé, a maradék húslevesen és Smalling pirosán elmélkedve, amikor megpillantottam őt, az igazi és eredeti Ryan Giggset. Mögötte lemaradva néhány busongó játékos követte őt, ám mire odarohanhattam volna hozzájuk, egy csapat újságíró vette már őket körbe, így jobb híján egy közeli kukának dőlve szemléltem a jelenetet, mikor hirtelen valami megütötte a fülemet.

– Mr. Giggs – kezdte a firkász kezében diktafonnal – egy pár mondatot a mai derbiről, ha kérhetném…! – Közben pedig a játékosok pár lépéssel arrébb várakoztak az „öregre”.

– Bízhatok benne, hogy megjelen a Stretford Enden? – igazította meg nyakkendőjét szigorúan az isteni férfiú.

– Elnézést uram, de mi a Faily Day újságírói vagyunk… – nézett rá a riporter zavarodottan.

– De azért bízhatok benne, hogy megjelen a Stretford Enden?

– Igen, igen… – vágta rá szemrebbenés nélkül a diktafonos nő, és egyből tudtam, vagy bekapcsolom a telefonom hangrögzítőjét, vagy a hazug firkász sohasem juttatja el Giggs szavait a megfelelő helyre.

– No, figyeljenek ide – kezdte Ryan úr, de az újságíró a szavába vágott.

– Kérdeznénk akkor…

– Minekünk – folytatta Giggs, ügyet sem vetve a hölgy kérdéseire – három támadónk van. A negyedik csatár jön. Van egy hátvéd, akit meg szeretnének venni, legalábbis céloznak rá – közben kioldja címeres nyakkendőjét és mondja tovább. – Az én lelkem és a szurkolók állapota annyira felzaklatott lett… Másfél éve várunk. Asszisztensi Hummels-igénylésem be van adva. Hát volt egy átigazolási szezon valamikor! AKKOR HOL VAN AZ? – kiált a nőre, int valakinek – Sziasztok testvérek! – majd fennhangon folytatja tovább – MI FOLYIK ITT MANCHESTERBEN? ODAFIGYELJETEK MÁR, EMBEREK! AKKOR MINDEN HÁTVÉDDEL MEGCSINÁLHASSÁK?

Elmentem Louishoz. Annyira nem foglalkozott velem, hogy az egész védelmünknek valami sérülése van. Azt mondta, három hét. Eltelt három hónap. Persze a nyilvánosságnak már az elején három hónapokkal dobálózott, csak minket hitegetett. De máma bemegyek, elmondom SAF-nak az egészet, mert én nem vagyok egy buta gyerek. Walesi gyerek vagyok, bár nem vagyok buta.

Tónikának… gyere csak ide kisfiam, gyere apához! – és ecuadori szélsőnk szalad is hozzá, szigorúan a járdaszegély mentén. – Louisnak ez kell? Kiterítek. Szeretném, ha leadnátok. Ha nem, fel fogok jelenteni mindenkit. Sportgézát akartam felkeresni, de mintha az Isten küldött volna tikteket. Bemutassák, mer az NSO-t is olvasom, van otthon internetünk. Csak jobb lába van Tónikának. Ide orvosi papír nem kell, a tények magukért beszélnek. Ezt Moyesnak is… egy éve… elmondtam, hogy már kivan a f@szom az egésszel. – dühöng – De én most bemegyek, oszt megütöm a Glazereket is. Mer’ Young mér’ van? Azé’ van, hogy a heti 120k a szegény embereknek meg legyen teremtve! És bocsánatot kérek a nagy hangszintemé… – tör ki az őszinteség Ryanből, majd elhaló hangon folytatja – De már nem bírom, nem bírom… visszamegyek Carringtonba újrafesteni a partvonalat, amit én csináltam. Hagyjál, most menj Adnan – küldi vissza várakozni türelmetlenül toporgó kölyköt is – most mindenki hagyjon!

Megfárad az ember – ül le egy padra, miközben hallhatóan könnyeivel küzd az asszisztens menedzser. – Most is Bobby bácsihoz megyek ki látogatóba, annyi a fájdalmam – vágja földhöz címeres nyakkendőjét. – Jajj, nem dobtam le, bocs bátya…

– Be kell menni Glazerékhez, ott kell cirkuszt csinálni – vág közbe egy ismeretlen nő. Gondolom a felesége.

– Nem megyek! – utasítja őt rendre Giggs és bár szívesen hallgatnám még, az egyik újságíró kiszúr és diszkrét anyázás mellett elzavar a helyszínről engem.

És most itt vagyok, soha nem tudom meg, mit is akart a Stretford Enden üzenni Ryan Giggs. Ráadásul már napok teltek el a derbi óta. Mentségemre szóljon, sok időbe telt, mire megfejtettem a walesi varázsló manchesterivel keveredett fura dialektusát. Már mindegy. Mire hazaértem a húsleves is elfogyott és a fantasy csapatom sem remekelt. Ám Giggs szavai azóta is az agyamban visszhangzanak: „Másfél éve várunk.”

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=99WgR24jWcw]