Még szinte le sem fújták a Newcastle elleni mérkőzését, a csapatunknak máris Londonban van jelenése. A megszokottakhoz hasonlóan, néhány vendégségbeli küzdelmet hozunk felszínre és mivel a Tottenham ellen bőven van mesélnivaló, ma is igyekszünk csak a szépre fókuszálni.

Chris Anderson és David Sally – Számháború (ajánlom mindenkinek!) című könyvében azt írják, ha megvan a három gólod, akkor nagyjából nyugodtan hátradőlhetsz. Igaz garancia nincs semmire persze, de az ellenfél esélyei szinte minimálisra csökkennek, kivéve, ha a Manchester United az ellenfél. 2001. szeptember 29-én a Spurs már 3-0-ra vezetett szünetben, a vége viszont 5-3 lett Beckhaméknek. 2001/2002 és 2010/2011 között lejátszott Premier League meccsek mindössze 0,05%-án esett meg hasonló eredmény. Tehát nagyjából még egy mérkőzés a 10 év alatt, idegenbeli siker esetében.

Innen kezdődött az a sorozat aztán, melyben zsinórban 6 mérkőzést sikerült hozni a White Hart Lanen. Mindjárt a következő szezonban 2002-2003-ban, ahol a bajnoki címhez létfontosságú sikert értünk (2-0) el idegenben. A mérkőzés közvetlen a Real Madrid elleni 4-3-as legendás sikert (és BL búcsút) követően került megrendezésre. Az a találkozó többek között Barthez utolsó fellépése is volt a Manchester United mezében. A Spurs elleni pedig az utolsók egyike volt, ahol felállt a Beckham, Keane, Scholes, Giggs középpálya. A Scholes góljánál én is hasonlóan ünnepeltem, ahogy a gólszerző.

Szinte sokkoló, de még képet is alig találtam a 2006-2007-es mészárlásról, amit a White Hart Lanen rendezett a csapat. Giggs, Ronaldo, Scholes, Vidic góljaival 4-0-ra simáztuk le a Tottenhamet. Cserébe azonban megtekinthetjük, hogy miként próbálkozik Berbatov betalálni van der Sar John O’Shea kapujába.

Csakhogy a Newcastle poszthoz hasonlóan is hozzak egy példát, egy dögunalmas 0-0-s döntetlent is szeretnék felemlegetni, a 2010-2011-es szezonból. Egész pontosan 2011 januárjából, amikor is életemben először és sajnos utoljára ülhettem le közös meccsnézésre a Stretford End stábjával, többek között Strigoval és Tomival. A meccs nagyon gyenge volt, de megállapítottuk, hogy be fogjuk húzni a bajnokságot, mert otthon verhetetlenek vagyunk, idegenben a grízes helyeken hozzuk a döntetlent, ahol meg kell, néha nyerünk. Így is lett. Rafael kiállítása után a 92. percben slusszpoénként majdnem sikerült emberhátrányban megnyerni a találkozót, de ez végül elmaradt. Azt követően az italozást még több helyen folytattuk pirkadatig.

Young nagyjából 2 éve nem látott csúcsformában focizik. Ennek okán megérdemli, hogy megünnepeljük. 2 nem akármilyen gól és 1 gólpassz fűződik a nevéhez a Spurs idegenbeli 3-1-es verésénél, 2011-2012-ből.

Nem jönnek egyszerű mérkőzések mostanság sem, fel kell kötni a gatyát, viszont a novemberi-decemberi produkció okot ad a bizakodásra. Come on you reds!