Azt hiszem eléggé felizzott, lelkileg felzaklatott héten vagyunk túl. Egy kicsit úgy érzem, hogy olyan, mintha hétről hétre kulcsmeccseket játszanánk. Bár én ezt nagyjából azóta mondom ezt, amióta 2014. novemberét a 10. helyen kezdtük el a City meccs után. A sors úgy alakítja a dolgokat, hogy egy győzelem viszonylag most is átmeneti üdvösséget hozhatna a csapatnak. Mivel az elmúlt években nagyjából alig, a ’90-es években pedig többet játszottunk a Queens Park ellen, ezért ma egy rendhagyó poszttal és kemény időutazással készültünk.

Az 1983-1984-es szezonnyitót vehetitek szemügyre, ahol még Robson, Albiston vagy éppen McQueen koptatta a Manchester United mezét, a szemek pedig kezdhetnek hozzászokni a videó megtekintésével az Adidashoz. Elképesztő mennyire más az Old Trafford légköre, hangulata, Sir Alex Ferguson még sehol.

Közel 10 év elteltével (1992-1993), az első Umbro által szponzorált szezonunkban, nem akármilyen mérkőzést vívunk idegenben, a Loftus Roadon. A 3 gólból nehéz lenne eldönteni, melyik volt a varázslatosabb, fifikásabb, igazán briliáns, ezért a döntést a kedves nézőre bízzuk. A csapat nyeri az első Premier League-t, Ferguson első bajnoki címe a United edzőjeként.

2012-2013-ra egészen 20 évet ugrunk és éppen Ferguson utolsó szezonjáig, ahol meg már régen Nike-ban virítunk. Azért kerül sor ennek a mérkőzésnek a kiválasztására, mert úgysem emlékszik már rá senki. Emlékszem egy Norwich elleni vereség után, egy igencsak jó szezonban érkezett hozzánk a QPR és bizony egy ideig vezetett is. Fasza meccs volt. Evans, Fletcher, Hernandez gólok születtek, további listára kerül Anderson gólpassz, amelyet némi sebesség is megelőz.

Videó azoknak, akik szeretik a csodákat:

Mára itt vége is, vége, na jó nem, mert ez itt mégsem Scholes:

Zárásként viszont annyit érdemes tudni a QPR csapatáról, hogy ha valakivel van valami gondunk, olyan könnyen passzoljuk le hozzájuk, hogy azt már lassan a Sunderland is megirigyli. Legyen szó hosszabb vagy rövidebb időszakról, láthattuk már QPR mezben Fabio da Silva barátunkat, Macheda-t, Park Ji-sung-ot, Will Keane-t, manapság pedig Rio Ferdinand-ot. De másként is keverednek arrafelé játékosok, elég csak a szomorú életű Danny Simpsonra gondolni, akit én nagyon sajnáltam, hogy útjára engedtünk anno, de tavaly még Ravel Morrison is a QPR csapatát erősítette.

A győzelem kötelező, hangsúlyozom kötelező, Charlie Austinnak pedig dugjuk be a puskáját, hogy ma ne nagyon süsse el. EZS kollégától természetesen várjuk a mérkőzés előtti jókívánságokat. Jah és nem tudom figyeltétek-e, hogy mindegyik mérkőzésen 3-1-re nyert a csapatunk, amit itt láthattok, hmm. Glory-glory ManUnited!