Két meccs, hat pont, clean sheets, negyedik hely. 4-2-3-1, széljáték, posztjukon szereplő játékosok, néha egész pofás támadások, na és persze gólok. Persze, akadtak gondok meg döcögős negyed- vagy félórák a két észak-keleti csapat elleni meccseken, de ne legyünk telhetetlenek: a Sunderland- és Newcastle elleni meccsek Fergie legunalmasabb legjobb tavaszi hadjáratait idézték. Félreértés ne essék, nem élveztünk a gatyánkba a két szorosan behúzott győzelemtől, de az elmúlt egy hétben látottakra már tényleg azt mondhatjuk, hogy ez a minimum, az alap amire tényleg lehet építkezni. És nyilván kell is, mert a következő hetekben sokkal keményebb ellenfelek várnak ránk, mint a legutóbbi kettő. Mivel szinte azonos kezdőket láthattunk a két meccsen, ezúttal egy kalap alá vettük a két győzelmet, és úgy osztottunk pontszámokat. 

De Gea – 8

Valami nagyon rendhagyó dolognak kéne történnie ahhoz, hogy ne kapusunk legyen a szezon United-játékosa. Ezerszer leírtuk már, melyik testrészünket mentette meg De Gea, és a Sunderland elleni első negyedórában, valamint a Newcastle elleni második félidőben ismét ő jelentette a különbséget kapott gól és clean sheet között. A galaxis őrzője ebben a szezonban minden egyes percet a pályán töltött, és nagyban neki köszönhetjük, hogy nincs apokalipszis most.

Valencia – 7

Tonio csapatunkban idén a Forrest Gump szerepkört tolja, hiszen jól láthatóan azt az utasítást kapta LvG-től, hogy álljon be az oldalvonal mellé, és bármi történjen, ő csak fusson. Ennek persze vannak hátrányai, beadások előtt például nem ártana felnézni, de Valencia még eme hátrányosságával is szezonunk legjobbjai között lehet. Meg kell jegyezni, azért akadnak jó beadásai is (a Sunderland ellen Youngnak ívelt be nagyon faszán, a Newcastle ellen pedig többször is jól gurított laposan középre), meg hogy mindezt jobbhátvéd pozícióból tolja.

Smalling – 7

Szerény véleményem szerint ő a legjobb védőnk idén, és az utóbbi két meccs alapján egyre büszkébb vagyok erre a teóriámra. Smalling nem csak védekezésben nyújtja azt, amit évek óta (hiába) vártunk tőle, azaz megnyert fejpárbajokat és cigicsikként elnyomott csatárokat, de a labdakihozatalokban is rendre ő a legmagabiztosabb emberünk. Ha ez, mármint a védők aktívabb részvétele a támadásépítésben egy tanulási folyamat és a filozófia része, akkor egyrészt nem volt hiábavaló Fergie alapból hülyeségnek tűnő ötlete (Smalling mint jobbbhátvéd), másrészt már csak pár hónapra vagyunk egy olyan góltól, ami Smalling labdaszerzésével indul, és ő is fejezi be az akciót. Ha elhagyja az olyan hülyeségeit, mint a shitty elleni buta piros, vagy a Newcastle elleni több mint gyanús fault a tizenhatoson belül, évekre meglehet az új gladiátorunk a védelem közepén.

Evans – 6

Kisebb meglepetésként érhetett mindenkit az eddig jogosan száműzött Evans visszatérése a kezdőbe a Sunderland ellen, jó teljesítménye után azonban teljesen egyértelmű, hogy Newcastle-ben is lehetőséget kapott. Nem okozott csalódást, mondanánk (arról a world class szerelésről gifet, valaki!), de hát mégis csak ott volt az a bőnyálas túl a barátságon ismerkedési jelenet Cissével, és még ha mi el is hisszük Jonny-nak hogy nem szándékosan köpte le a szenegálit, az FA újabb idióta szabályának köszönhetően, mely szerint egy köpés súlyosabb dolog mint egy lábtörés, idén már aligha láthatjuk Evanst játszani. Vagy úgy általában, mert eléggé kifelé áll a rúdja a csapattól, pedig ilyen saját nevelésű srácokra, akik nem sírnak a padozás miatt, de bármikor bevethetőek két clean sheet erejéig, még szükség lenne jövőre is.

Rojo – 6

Szép lassan meggyőzött minket Rojo, hogy a United védelmének következő fantasztikus négyesének tagja lehet, aztán az utóbbi két meccsen meg arról kaphattunk tanúbizonyságot, hogy ebben a négyesben az ő helye középen van. Bár a Sunderland elleni nyomásból alaposan kivette a részét bal oldali elfutásaival, és mindkét meccsen volt kidolgozott lövőhelyzete is, azért Evra jobban nyomta ezt a támadok védekezés helyett dolgot. Nem volt olyan szörnyű balhátvédként Rojo, csak hát aki nem bír Obertannal sem, azt nem szívesen engednénk mondjuk Silva vagy Sánchez ellen szemtől szemben.

Blind – 6

Átvette Carricktől a karmesteri pálcát, szól belőlem az újságírói modorosság, miközben a másik vállamon ülő, szar poénokban illetékes szakértő azt súgja a fülembe, hogy van Gaal csak keresett Carrick helyére egy fiatalabb főszereplőt a szürke ötven árnyalatára. Kegyetlen szerepkör ez a deep-lying playmaker vagy minek nevezzem, hiszen az ember csak akkor figyel fel igazán a játékosra, ha tényleg kibebaszott jól végzi a dolgát, egyébként meg csak a hibákat és a számolatlan oldalpasszokat jegyzi fel. Nyugtassatok meg, hogy rosszul gondolom, és Blind valójában tud védekezni is, nem csak szabálytalankodni, mert engem kezd kissé aggasztani, hogy úgy rohannak át a középpályánkon mint eltökélt nyugdíjas a zebrán, villogó zöldnél. Már majdnem ötöst adtam neki, aztán eszembe jutott hogy a Sunderland ellen mégis csak jól játszott. Ennél azért a nagyobb meccseken több kell majd.

Herrera – 6

Talán a csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően kapott szerepet kezdőként kétszer is, és bár egyik meccsen sem játszott különösen jól, azért olyan sok panasz sem érheti Herrera teljesítményét. Igaz, a Newcastle ellen eljátszotta az esőember szerepét, ami különösen utolsó emberként ciki, de ezt megúsztuk, meg amúgy sem tűnt túl szabályosnak az ellenfél szerelési kísérlete. Ha már a szerelési kísérleteknél tartunk, meg kell jegyezzük hogy Ander a két meccsen nyolcszor próbálkozott ilyennel, és mindannyiszor sikerrel járt, ami minden bizonnyal Lui figyelmét sem kerülte el, és azt is jó látni, hogy az oldalpasszos szarakodást leginkább ő igyekszik megtörni, még ha előrepasszai néha a túl kockázatos kategóriába is esnek. Mégis, a kezdeti mellőzések után lehet hogy ő adja majd az egyensúlyt Lajosnak a mindenség elmélete taktikájába?

Di María – 4

Legyél objektív, a megfelelő rész aláhúzandó! Idő kell neki – kapott eleget. Nem a posztján játszik – mi a posztja? Szoknia kell az angol focit – hatvan kilósként sosem fogja megszokni. Kirabolták pár hete – Ja, állítólag csak egy labdát vittek el tőle. Nincs csúcsformában – én is ezt tudom mondani csak négybetűs szavakkal. Majd jobb lesz – ennél csak jobb lehet. Ne törődj az árával – na de mégis csak rekordigazolás, aki elbotlik a saját lábában. Ő lesz az új 007-es ügynökünk, ne fossál! – Ő lesz az új Nani, meglássátok! Most is volt egy-két frankó indítása – kétszer is lecserélték, tök jogosan. A millió dolláros bébi – Alien.

Young – 8

Ezt nem gondoltuk volna az előző szezon végén, mármint hogy kétszer egymás után is azon kell gondolkodnunk, kit lehetne a meccs emberének választani Young helyett (amúgy Rooney és De Gea segített ebben). Májusi közvélemény-kutatásunkon óriási fölénnyel nyert Ashley Young, a bibi csak az hogy a leginkább elzavarni kívánt játékos kategóriájában tette mindezt. 2015 márciusában viszont odáig jutottunk, hogy szinte csak akkor láthatunk valami focira emlékeztető dolgot, ha hozzá kerül a labda. Beadások ballal-jobbal, kapura tekerés, az az átemelés ziccerbe Rooney-nak, na és persze a higgadtan a sarokba tett győztes gól Krul gólpassza után a Newcastle ellen. Bravó, birdman!

Rooney – 8

Cipőt a cipőboltból, csatárt a csatárokból illik választani. Végre-valahára eredeti pozíciójába került csapatkapitányunk, ami meg is látszik a két meccs eredményén. A szunderland elleni dupla után idegenben magányos támadóként is jól teljesített Wayne, persze ha azt az első félidei kihagyott helyzetet (biztos nem ért bele Krul?) nem számítjuk. Összjátékban néha még döcög a szekér, de azt mindenképpen jó látni, hogy Rooney fiatalkori önmagát idézve bulldózerként közlekedik a pályán, harcosságának eredménye Young győztes gólja lett. Az angol mesterlövész.Falcao – 6

Nem lehet túl megnyugtató Jorge Mendes Falcao számára, hogy a Newcastle ellen 0-0-nál, elvileg győzelmi kényszerben sem gondolkodott el van Gaal azon, hogy behozza az elvileg világklasszis támadónkat. Pedig a szombati hazain nem volt annyira rossz a kolumbiai, a betömörülő és igencsak keményen küzdő vendégvédelemmel viaskodott úgy egy órán át, és valószínűleg gólt is szerzett volna, ha JOS nem rántja le az ötösön. Hogy a Falcaókkal táncolók közül miért Wes Brownt küldte le a nyomorult spori, arról fogalmunk sincsen, mint ahogyan arról sem, miért kellett lecserélni emberelőnyben a láthatóan önbizalomhiányos csatárunkat.Fellaini – 6

Lajos fő taktikai fegyvere, hogy ha nem megy, akkor beküldi előre a pokoli tornyot, és majd jól felívelgetjük rá. Ez oké, hátrányban még bele is fér, na de idegenben, meccs elejétől a csatár mögötti poszton éppenséggel más játékost is el tudnánk képzelni, mint Fellainit. Mert oké, kell a fizikai erő, a magasság, a harcosság, és Fella nem is tolta olyan rosszul (egy fejese és egy lövése is kaput talált), csak az a gond hogy ebben a szerepkörben még jobban kijön jól látható hiányossága, amit igen röviden csak úgy tudnánk jellemezni hogy suta.

Januzaj – 5

Kétszer lépett pályára csereként, és bár olyan nagyon emlékezetes dolgokat nem csinált, annyira azért rossz sem volt mint Di María. Sráckor.

Mata – 0

A két meccsen összesen kapott vagy 20 percet. Az ember aki ott sem volt.

Van Gaal – 7

Bár a játék továbbra sem az igazi, az eredmények  jönnek, és már nem a bealvós/tökönszúrós/idegbajos hangulatban állunk fel a meccs után, hanem a megérdemelt három pontnak örülve. Úgy nyolc hónap kellett ahhoz, hogy van Gaal végre megszülje az ultimate taktikát: a tükörszélsőkkel felálló és tökig feltolt szélsőhátvédekkel operáló 4-2-3-1 használatával végre nem csak altatunk, hanem valójában domináljuk a mérkőzéseket. Vagy csak én vettem észre magamon, hogy rég nem látott módon örülök a Newcastle elleni gólunknak? Pont úgy, mint régen, amikor csak az volt a kérdés, hogy mikor találunk be, még ha erre a nyolcvanikszedik percig is kellett válni. Ha Lajos tényleg olyan nagy géniusz, mint aminek gondolja magát, akkor kicsit lead ebből a diktátor image-ből, és áthangolja filozófiáját a klub hagyományainak megfelelőre. Az utóbbi héten látottak alapján van erre esély, na meg arra is, hogy nyáron nem feltétlenül kell kicserélni a fél keretet ahhoz, hogy ismét bajnokesélyessé váljunk. Azt azért halkan megjegyeznénk, hogy egy igazán jó csapat nem kummantja el rendre az első félidőket, mert abból még baj is lehet.