A Cselszki elleni vereség még belefért, hiszen mégis csak a bajnokcsapatról van szó, na de a 0-3 az Everton ellen, az tényleg ciki. Fél lábbal ugyan már a top4-ben vagyunk, de ha a csapat a vasárnapihoz hasonló hitvány teljesítményt nyújt az elkövetkező meccseken, akkor egyrészt a BL-indulás is necces lehet, másrészt a legtöbb, amiben reménykedhetünk, az a negyedik hely. Ami ugye pótselejtező, és már nem zeték meg bukarestiek ellen kell tolni, hanem mondjuk az Ajax vagy a Sporting ellen, ami a Fergie-érában megszokott szezonindító Community Shieldes bohóckodásoktól igen távol esik. A sima hármas amit a Goodisonban kapunk, az is rohadtul messze áll az Öreg alatt megszokottól, sőt igazából Mojszi munkásságának legsötétebb napjaira emlékeztet, mint ahogyan a kiosztott osztályzatok is nagyjából a tavalyi, egy-kezemen-meg-tudom-mutatni érát idézik. Rendhagyó értékelésünkben ezúttal nem posztok szerint haladunk, hanem a legkevésbé hibáztatható játékostól a fő bűnbakig, ráadásul mindenkiről előástunk egy-egy cseppet sem hízelgő statisztikát.

van Persie – 0

Rajta aztán nem múlt, nem lehet túl hálás dolog három gólos szopónál, percekre beállni. Egyszer ért labdába az ellenfél térfelén.

Smalling – 6

Azt előre leszögeznénk, hogy senkit sem fogunk megdicsérni, hiszen fosok voltunk. De legkevésbé talán Smallingot lehet hibáztatni, nélküle aligha úsztuk volna meg három kapott góllal. A hazaiak több veszélyes beadására is ő érkezett elsőnek középen, besegített a nem túl jó napot kifogó Valencia vagy McNair bénázásainál, meg úgy egyáltalán: ő tűnt az egyetlen United-szintű játékosunknak tegnap. Sőt, még a kapura legveszélyesebbnek is őt neveznénk, két szöglet utáni fejese okán. Hogy még így sem tudjuk jónak nevezni a teljesítményét, abba belejátszik egy rizikós labdavesztése, hogy megette Lukaku bringacselét, valamint hogy mégis csak ő volt a hármat kapó védelem (well, két tejszagú tizenéves meg egy szélső) vezére. 0 sikeres szerelés saját térfélen.

Shaw – 6

A legszebb evrai hagyományokat követve inkább a támadásépítéssel foglalkozott, mint a védekezéssel, ami eléggé felelőtlen dolog, ha az ellenfélnél Lennon és Coleman jön veled szembe. Igen, a labdajáratós, körbepasszolgatós taktikánknak lételeme a mindig megjátszható opciót jelentő szélső hátvéd, de néha nem ártana ha Shaw a meglévő gyorsaságát az ellenfél kontráinál is kamatoztatná, nem csak akkor amikor lyukra kell futni egy alibi Young-oldalpassznál. Az Everton jobb oldala igencsak aktív volt, és néha soknak bizonyult Shaw számára (sárgája is jogos volt Lennon visszahúzásáért), de legalább egyik gólban sem volt benne balhátvédünk. Azt azért sajnos láthattuk, hogy egyelőre Baines > Shaw. Négyszer próbálta egy-az-egyben megverni emberét, egyszer sikerült neki.

Di María – 6

Fél órát kapott, és akadt szar beadása, meg nyolcszáz méterről leadott, természetesen blokkolt lövése, és továbbra is rohadtul frusztráló, hogy csakis zseniális vagy röhejes megoldásokra képes, de azért mégis csak az ő nevéhez fűződik a második félidő egyetlen focira emlékeztető megmozdulása United-játékostól. Igen, az a hosszú labda Falcaonak, amit ugye be kellett volna verni. Másfél hónapja nem került a kezdőbe.

De Gea – 5

Hogy nem a még csúnyábban festő 4-0 állt lefújáskor a Goodison Park eredményjelzőjén, azt De Geának köszönhetjük, mivel kiszedte Mirallas léc alá tartó lövését a végén. De nagyjából ennyi pozitív dolgot tudunk felhozni neki (na jó, Lukaku távoli lövését is védte még az első félidőben), mert ez a 90 perc most nem a jó David meccse volt. Az első gól a lábai között ment be, a másodiknál meg ha a gólvonalon marad és nem Smalling hátát simogatja a szögletnél, talán védeni tud. Tulajdonképpen egyik gólért sem tehető felelőssé (hibáztatható, az más), de a másik oldalon láthattuk, ahogyan Howard magabiztosan fogja Smalling szöglet utáni fejesét, meg villámgyorsan kivetődve lábbal hárít Rooney helyzeténél, szóval egyik sem a védhetetlen kategória (ja de, a harmadik az). Emellett többször is hiába vártak védőink a kapusra, ami bizonyára annak a jele, hogy a Chelsea elleni necces kezezős-kifutós szitu után LvG letiltotta De Geát a nójerezésről, de attól még jobban együtt élhetne a játékkal. 7 kapura tartó lövés – 3 kapott gól.

Herrera – 5

Ahogyan Di Maríáé a második félidő futballra emlékeztető momentuma, úgy Herreráé az első félidőé. Lábak között elsurranó, hajszálpontos passza Blindnek többet érdemelt volna mint egy tizenhatos előtti tökölést. Hogy Ander az ötös osztályzatnál viszont nem érdemelt többet, azzal aligha fogtok vitatkozni, hiszen talán még nem is láttuk ilyen gyengén futballozni. Elveszített labdák, mellette elrohanó ellenfelek, illetve tanácstalanság az ellenfél kapujától 20 méterre. Nem ezt szoktuk meg tőle, és erre csak részben lehet mentség az, hogy Martinez McCarthy-t és Osmant is rácsibészelte a jobb oldali mágikus háromszögünkre, Baines jelenléte mellett. 0 elkövetett szabálytalanság.

Mata – 5

Másik spanyolunk sem tolta jobban, az első félidőt konkrétan Baines farzsebében töltötte, és éppen kezdett kinyílni (illetve, középre kalandozni), amikor van Gaal úgy döntött, véget vet Juan szenvedésének, tulajdonképpen teljesen jogosan. Próbálkozott becsülettel, de teljesítményét legjobban az ötödik perc eseményei szemléltették, amikor egy kisszögletet követő nagyon rossz középre ívelése után az Everton megindította a kontrát, aminek a vezető gól lett a vége (az megvan, hogy amikor a gólvonalon áthaladt a labda, Mata volt hozzá a legközelebb?). 1 sikeres csel 60 perc alatt.

McNair – 5

Úgy tűnik, Paddy fiú végleg elveszítette a kabalaállat szerepét. Egy ideig mindig nyertünk, ha ő a kezdőben kapott helyet, most meg kaptunk egy hármast az ő hathatós közreműködése mellett. Főleg az első gólért jár az ejnye-bejnye, hiszen a hazaiak villámgyors kontráját legalább kétszer megakadályozhatta volna. Ennyiszer bele is ért a labdába, de az valahogy mindig McCarthy elé pattant, bennem meg az a kérdés fogalmazódott meg az ismétléseket nézve, hogy Jonny vajon emberrel együtt rúgta volna a lelátóra a labdát, vagy csak úgy simán? A McNair – Lukaku párharc sem a mi fiúnk győzelmével ért véget általában, és úgy egészében elég bizonytalannak tűnt az immár 20 éves saját nevelésünk, akiben van potenciál, de ennek kiaknázására inkább hagyjuk meg a következő szezonokat. Nagyon ügyesen indul meg a labdával, de egy középhátvédtől elsősorban más skilleket várnánk el, például hogy jól helyezkedjen. 1 sikeres szerelés.

Young – 4

Vasárnap kora délután teljes légtérzárat rendeltek el a Goodison Park felett, így Young hiába várt az égből érkező ihletre, mint ahogyan mi is hiába vártunk 90 percet egy jó megmozdulásra balszélsőnktől. Cseréje még Matáénál is indokoltabb lett volna, de Lajos úgy gondolta, Coleman beindulásai miatt szükség lehet Ashley Young védőmunkájára. Kár, hogy Young nem így gondolta. És még Stones fejesét sem sikerült tisztáznia a gólvonalról. Ötször próbált meg labdával elmenni embere mellett, egyszer sem sikerült.

Fellaini – 4

Amikor utoljára szerepet kapott a két csapat meccsén, akkor győztes gólt szerzett. Kár, hogy mindezt kékben tette. Esélye most is adódott gólszerzésre, de a harcosan megszerzett labdát nagyon csúnyán fölélőtte – lásd még legnagyobb helyzetünk rovat. Cseréjére még visszatérünk kicsit később, de alighanem nagy szerepet játszott benne az, hogy két egymást követő, buta szabálytalansággal besárgázta magát, ami legalábbis veszélyes egy olyan közegben, ahol a hazai drukkerek minden levegővételénél hangos fújolással motiválták Fellát. Magassági fölényét sem használta most ki igazán, az Everton zsinórban három szögleténél volt vakon, gólt is kaptunk a harmadikból. 4 szabálytalanság 45 perc alatt.

Blind – 4

Minél több összefoglalót, statisztikát nézek, annál jobban csökken Blind pontszáma, így inkább megállok a négyesnél. Oké, tudjuk hogy no Carrick, no party, és nehéz a jó Michael hiányzását figyelmen kívül hagyni helyettese osztályzásánál, de holland mindenesünk ezúttal nagyon besült ezen a mélységiirányítóvédekezőközéppályás poszton. Mintha a Zidane barátai – Danny Blind barátai és családtagjai meccsen érezte volna magát, a fizikai kontaktra való hajlandóság legkisebb jelét sem mutatva. Első kapott gólunknál konkrétan körbeugrálta-futotta-bukdácsolta az egész hazai kontratámadást az elejétől a végéig, úgyhogy bárkihez (vagy a labdához) hozzáért volna. Jó kérdés, vajon miért futott annyit előre ha a védekezés stabilitásáért is elvileg ő felelt volna. A Match of the Dayben ki is gyűjtötték (14:47-től), mennyire vaktában rohamozott előre Blind, komoly problémákat okozva a tökig feltolt védelmünkre szabadon rágyorsító Everton-kontrákkal. 46 sikeres passz, 1 labdaszerzés.

Valencia – 3

Ha azt hinnétek, hogy a rossz játékával a meccs képét alapvetően befolyásoló Blind teljesítményél nem volt rosszabb, hát tévedtek. Volt, nem is egy. Rögtön elő is vesszük Valenciát, aki már annyira jobbhátvéd, hogy jövőre a fantasy footballban is hátvédként lehet majd megvenni. Pedig egy hátvédnek nem árt 90 percig koncentrálnia, mert különben könnyen gólt kaphat csapata. Mondjuk hármat, ha háromszor nem figyel. Na jó, az első gólért csak részben lehet hibáztatni Toniót, Lukaku ellen már többen is veszítettek légipárbajt, meg ez vagy 60 méterre a kaputól történt. De a másodiknál csúnyán bealudt a labdát támadó Stones mögött, a harmadiknál meg úgy a gól lassításánál vehette észre, mennyire lemaradt Mirallasról. Még ha előrefelé jó lett volna, mint ahogyan szokott, de hiába próbált kombinálni Matáékkal, a maximum egy szöglet vagy bedobás, ami Valencia-akcióból alakult ki. Beadások: 6/0.

Falcao – 3

Míg a Chelsea ellen kezdőbe vártam, és bizakodtam egy benne lappangó world class teljesítményben, amikor női frizurájával beállt félidőben az Everton ellen, akkor végképp letettem magamban a pontszerzésről. Nem tennék rá nagyobb összeget, hogy látjuk még United-mezben, és ez nem is akkora gond, hiszen lassan kijelenthetjük, hogy Falcao nem kompatibilis a Manchester Uniteddel. Alig kerül helyzetbe, ha meg véletlenül igen, akkor azt is elkúrja, mint a Chelsea ellen a rövid sarkos lövést, vagy az Everton ellen Di María kiugratását. Az a kapuscsemege volt az egyetlen labdába érése a tizenhatoson belül.

van Gaal – 2

Első szezonja alapján Lajos nem lesz comeback király, a filozófia úgy tűnik nem rendelkezik B-tervvel. Márpedig ha az utóbbi időben látott játékunknak megtalálják az ellenszerét (értsd: leveszik Fellainit, meg a tükörszélsőinket), akkor van Gaal nem képes változtatni. Illetve, változtat egy-két-három meccsel később, de attól még 30-60-86 percig azt láthatjuk, ahogyan a kispadon szomorkodik, miközben a csapat szenved. Meccs utáni interjújában a harcosságot, elszántságot hiányolta, és most abba ne menjünk bele, hogy ez mennyire az ő érdeme (Fergie a harmadik Barry-faultnál agyérgörcsöt kapva ordította volna le a negyedik sporit), elemezzük ki inkább azt, hogy miért kellett levinni az egyedüliként küzdő, nem mellesleg az A-tervet megtestesítő Fellainit, behozva helyette a lepkefing jelenlétű Falcaót. Igen, benne volt egy kiállítás a belgában, Falcao pályára küldésében meg az, hogy nem csinál semmit és nettó emberhátrány lesz. Ne szépítsük, van Gaal ezt most nagyon benézte, kidolgozott helyzetünk nem nagyon volt az egész meccsen, a második félidő pedig a mojszi kilátástalanság legsötétebb bugyraira emlékeztetett. Idegenbeli PL-mérleg: 17 meccs, 19-21-es gólkülönbség. 

Rooney – 2

És akkor elérkeztünk a főkolomposhoz, aki nem elsősorban egyéni teljesítménye alapján kapja a kettest (bár vasárnapi performanszára is a hitvány a legpozitívabb jelző), hanem csapatkapitányként viszi el a balhét. A lassú, kényelmes, alibiző, gyakran hibázó csapat vezére lassú, kényelmes, alibiző és gyakran hibázó játékát látva elgondolkodhattunk azon, vajon tényleg lehet-e abban valami, hogy Rooney-nak az Everton elleni idegenbeli fellépés a mumus (a BL-döntők és vb-meccsek mellett)? Más magyarázat nem lehet arra, miért nem szántja fel a pályát, miért hibázza el az egyetlen komoly lehetőségét, vagy hogy miért nem ordítja le a többiek fejét legalább, ha történelmi verést kapunk. 1 kapura tartó lövés.