Angel Di María szezonja közel sem úgy végződött, mint az kezdődött. Én magam erős kétkedéssel fogadtam leigazolását és sokat kérdezősködtem arról, hogy vajon milyen rendszerben képes ő hozni a legjobbját itt, vajon mi is a pontos cél a leigazolásával. Kételyeim sok okokból beigazolódtak, Angel szezonja finoman szólva is igencsak felemásra sikerült.
Di María klasszisa igencsak korán teljesen nyilvánvalóvá vált, hiszen első mérkőzésen gólpasszt érő labdát osztott ki Robin van Persienek. Aztán a következő két találkozón be is talált az ellenfél kapujába, két nem akármilyen lökettel. A Leicester elleni akció és gól minden bizonnyal az év legszebbje lehetett volna, ha nincs Mata gólja a Liverpool ellen. Amihez mellesleg ugyancsak Di María szolgáltatta a gólpasszt. Hetesünk az első öt mérkőzésén 3 gólt szerzett és 3 gólpasszal is hozzájárult a csapat játékához. Ezt követően némi visszaesés mutatkozott játékában, igaz a csapat sem villogott, majd mint minden normális Manchester United játékos, hosszabb ideig tartó sérülést szedett össze.
Az igazán valid visszatérés nem sikerült rosszul, Di María gólt szerzett a Yeovil Town elleni FA Kupa találkozón, méghozzá egy igen pofás akcióból. Ezt követően a továbbiakban jelentősen szélre szorult a pályán az argentin, ami egyáltalán nem ízlett neki, a szezon ezen szakasza egyértelmű visszaesést hozott. Február környékétől egyre több pletyka hallatszott személyével kapcsolatosan, természetesen távozásának okán. A körülötte lévő bizonytalanság a sajtó részéről egészen odáig jutott, hogy a csapatból is sikerült kiszorulnia és a szezon végére gyakorlatilag folyamatos cseréje lett az aktuális kezdőjátékosoknak.
Legelhíresültebb hibája azonban mégis az Arsenal elleni kiállítás volt, bár véleményem szerint nem ezen ment el a mérkőzés, a kiállításkor is hátrányban voltunk. Többek között azon a mérkőzésen is sikerült kiszórnia egy igencsak korrekt gólpasszt. Di María a Liverpool ellen is gyakorlatilag két gólpasszt osztott ki csereként beállva, más kérdés, hogy büntetők értékesítésében nem voltak túl erősek játékosaink idén.
Az egészen bizonyos, hogy Di María első szezonja közel sem úgy sikerült, ahogy azt a legtöbben elképzelték. Azon túl, hogy nem tudott stabil kezdője maradni a csapatnak, közel sem védekezett eleget, elszórt labdákban is jeleskedett és valamiért közel sem feküdt úgy neki az angol foci, mint a spanyol. Minden bizonnyal hasonló nehézségek elé kell majd néznie, hiszen igencsak kérdéses, hogy vajon jövőre milyen szisztémában tudna majd működni a csapat alapfelállása. Mit szólnátok egy Herrera, Carrick, Depay – Mata, Rooney, Di María hatoshoz? Mindenesetre Angel maradása egyre inkább biztosnak látszik. Reméljük ennek hála több a Leicester elleni csodához hasonló eseményt láthatunk majd tőle.
Ám amíg várunk a következő szezonra, addig is olvasgassunk arról, hogy vajon miért is nem flop Angel Di María a Manchester Unitednél, az áráért azonban még bőven van mit törleszteni, akkor is, ha az összes Premier League mez 10%-a az ő nevével kelt el idén.