Vessünk egy pillantást belga tizenegyesünk fizimiskájára, és külön a „szűz kisfiú a kuplerájban”-féle riadt tekintetére, és aztán mondjuk ki őszintén: tényleg meglepődtünk azon, hogy nem sikerült beverekednie magát Lajos álomcsapatába? Januzaj még nincs kész, ezt talán még Moyes mester is tudta, de kénytelen volt elővarázsolni egy nyulat a kalapból, és a SAF távozása miatt még kábán és vakon lődörgő veteránok közt a félszeműkész Adnan lett a király. Írnám, hogy nem volt nehéz dolga, ha nem lenne röhejes a puszta felvetése annak, hogy könnyű berobbanni egy angol bajnokcsapatba, de ténykérdés, hogy Januzaj kreativitására az ötlettelenség heteiben-hónapjaiban nagyobb kereslet volt, mint egy Louis Vuitton márkaboltra az V. kerületben.

A megélhetési okokból magát belgának álcázó koszovói jelentős helyzeti hátrányból indult az új szezonban: nem kifejezetten Lajos zsánere. Van Gaal – ahogy egyébként SAF is – a multifunkciós játékosokat lájkolja, a középhátvédeitől elvárja, hogy egy középpályás labdabiztosságával tegyék-vegyék a játékszert, az a támadó pedig, aki nem tud vagy hajlandó védekezni, nos, az rábaszott. Januzaj jelenlegi fizikai állapota nem kompatibilis a wingback szerepkörrel, úgyhogy mellőzése a szezon első felében, sajnos, érthető volt. Nedves álmainkban persze gyakran előfordult olyan szcenárió, amelyben Adnan (aki a tarcsiban játszott 7-es, 11-es, 10-es és 9-es poszton is) a csatár mögött irányítóként ismételte meg, illetve szárnyalta túl első szezonját, de nem tűnt túl életszerűnek, hogy a Falcao-Rooney-RvP-Mata sor mögött/mellett fogja majd ezt a kulcspozíciót betölteni.

Januzaj persze nem tetszeleghet önfeledten az áldozatszerepkörben, amikor ugyanis lehetőséget kapott, egyáltalán nem tűnt meggyőzőnek. Moyes nyilván bátorította az egyénieskedésre, arra, hogy próbálja kiaknázni a saját erősségeit, ezzel palástolva a seggén fityegő tojáshéjat, Lajos viszont – feltehetően – arra biztatta, hogy épüljön be jobban a gépezetbe. Adnan ettől annyira összezavarodott, hogy még az sem ment neki, ami az előző szezonban igen: gyakorlatilag nem volt emlékezetes megvillanása, és úgy általában idegen testként mozgott a pályán.

Lemondani természetesen óriási balfaszság lenne róla, a következő szezonra előirányzott 4-3-3-ban elvileg megtalálhatja a helyét, ha sikerül még jobban kigyúrnia magát, és az önbizalmát is vissza tudja szerezni. Ha Lajos terveiben mégsem szerepelne, mert mondjuk Depay mellé igazolunk még egy gólerős szélsőt, akkor egy egészszezonos kölcsön egy Everton-szintű csapatban ideális lenne számára. A nyilatkozatai alapján amúgy reálisan látja saját helyzetét, tanulni és fejlődni akar, az pedig, hogy kicsit lecsengett körülötte a hype, a legjobb dolog, ami történhetett vele. Leszámítva azt a verziót, ahol 30 góllal és 15 gólpasszal zárja a szezont; az talán egy hangyafallosznyival még hasznosabb lett volna.