Aligha mondható meglepőnek, hogy óriási várakozás előzte meg a csapatunk első éles összecsapását a szezonban, a Tottenham elleni nyitómeccs előzményei azonban alapvetően más jellegű kíváncsiságot idéztek elő bennünk, mint amilyet mondjuk egy évvel ezelőtt éreztünk. Akkor egy rendkívül eredményes felkészülési időszakot követően fogadtuk a Swansea-t, hogy aztán gigantikus pofáraeséssel induljon a szezon a csapat és van Gaal számára, idén azonban pont fordítva alakult minden, hiába igazoltunk ugyanis jól, az amerikai túrán látott játék bőven hagyott kívánnivalót maga után – valahogy mégis nyerni tudtunk ezúttal a Tottenham ellen. A győzelemnek örülünk (naná!), a valahogy részének azonban nem – egy pontozás keretein belül ki is fejtjük, miért van így.

Romero – Alig pár héttel ezelőtt még teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy egy Sergio Romero nevű illető fog a kapunkban állni, a véget nem érő De Gea-saga miatt azonban végül egy nullkilométeres második számú hálóőrrel álltunk ki a Spurs ellen. Az argentin kezdeti bénázásai és bizonytalansága éppen távozni készülő spanyolunk kezdeti szárnypróbálgatásait juttatta eszünkbe, és nem túlzás azt állítani, hogy akár el is mehetett volna rajta a meccs, ha a londoniak kicsit szerencsésebbek az első negyedórában. Romero azonban végül megnyugodott, összeszedte magát, a mérkőzés végén pedig neki köszönhettük, hogy clean sheettel és három ponttal zártuk a fordulót. Esélyleső? [7]

Darmian – Már a túra alatt is fura volt egy olyan játékost látni a védelem jobb oldalán, aki ténylegesen is tud védekezni, ami persze teljesen pozitív megállapítás, hiszen hiába szeretjük Valencia elnyomhatatlanságát és megbízhatóságát, esetleges hibái mind-mind abból származtak az előző szezonban is, hogy ő alapvetően szélső. Darmian azonban úgy tűnik, kiváló upgrade lehet hosszú távon, hiszen éppen a kritikus ponton, vagyis a helyezkedés tekintetében hozott extrát, és egy kisebb megingástól eltekintve hiba nélkül hozta le a meccset. Agilitása megvan ahhoz, hogy a támadásokat is hatékonyan segíthesse, ehhez azonban láthatóan szoknia kell még a társakat (leginkább Matát), meg persze némi bátorítás sem ártana LvG részéről. Jobb hátvéd? [7]

Smalling – Az előző szezon végére úgy tettünk pontot, hogy Smalling lehet az a középső védőnk, akire úgy tűnik, valóban lehet alapozni, és neki kell majd megfelelő társat találni. Nos, ha valaminek, hát ennek mindenképpen örülhettünk szombaton, egyelőre ugyanis minden úgy történt, ahogy szerettük volna: Smalling sallangmentes, elegáns és kifogástalan munkát végzett, öt szerelést és hét tisztázást bemutatva, mellyel egyértelműen magára vállalta a védekezés oroszlánrészét. Ha Mike Chris hosszú távon és nagyobb nyomás alatt is így tudna teljesíteni, az óriási stabilitást adhatna a csapat egésze számára a szezon folyamán. Az első téglasor? [8]

Blind – Mielőtt ítélkeznénk, annyit mindenképpen meg kell említeni van Gaal védelmében, hogy Blind azon két képessége, hogy ballábas, illetve hogy jó szeme van a labdakihozatalokhoz, igenis sokkal gördülékenyebbé tett bizonyos szituációkat. Ám ha Valenciára azt mondtuk, hogy nem ösztönös hátvéd, akkor ezt kötelesek vagyunk Blind esetében is kijelenteni, hiába ugyanis az említett pozitívumok, jelenleg a holland tűnik ebben a mostani formációban az igazán sebezhető pontnak. Ha Lajos nem akar lemondani a jobb-bal fétisről, hát legyen, ám ebben az esetben mielőbb szükségünk lesz egy játékra alkalmas Rojóra, az ugyanis, hogy Blind miatt most nem kerültünk igazán komoly bajba, még nem jelenti azt, hogy az mindig így alakul majd. Aligha ezen a poszton lesz belőle első számú választás – kérdés, hogy máshol lesz-e erre esélye… O’Shea? [6]

Shaw – Ahogy a másik szélen, úgy végre a védelem bal oldalán is igazi hátvédet láthatunk – és nagyon bízunk abban, hogy a még mindig piszkosul fiatal Luke ezúttal képes lesz lehozni egy sérülésmentes szezont, hiszen minden egyes megmozdulásából süt, hogy néhány éven belül posztjának egyik legjobbjává válhat. Darmiannal ellentétben ő ráadásul a támadásokban is sokkal aktívabb, és már most ügyesen váltogatnak az előtte játszó Younggal, ami részben bizonyára a túloldalon még hiányzó PL-tapasztalatnak is betudható. Bár a három labdavesztés egy kicsit talán sok volt ezen a langyi meccsen, összességében így is elmondható, hogy nagyon magabiztos megoldásokkal operál, és ha támadószekciónk bal oldala (akár Younggal, akár Depay-jal) képes lesz kihozni magából azt a potenciált, amely láthatóan benne lakozik, akkor könnyen lehet, hogy ő lesz a csapat egyik kulcsembere idén. Aranyat ér? [7]

Carrick – Egyvalami egészen biztosan kiderült az előző szezonban: az, hogy Carrick nélkül nincs eredmény, így örömteli, hogy van Gaal biztosra ment, és két ár-érték arányban kiváló igazolással erősítette meg ezt a kritikus, védekező középpályás / mélységi irányító kérdéskört. A Schmidfield érkezésével a jó öreg Michael helye sem vált bizonytalanná, azt pedig most is bizonyította, hogy jól ismert láthatatlan feladatára továbbra is szükség van – még akkor is, ha sziporkázni nagyon nem tudott most, ahhoz ugyanis egyértelműen további csiszolódásra van szükség az egyes csapatrészek között. Alighanem kulcsfontosságú lesz a rendkívül hosszúnak ígérkező szezon végkimenetele szempontjából, hogy jól “beosszuk” őt az előttünk álló 50-60, vagy akár még több mérkőzésre, hiszen ő lehet az, aki talán a legjobban összefoghatja ezt a régi-új csapatot. Kihagyhatatlan? [7]

Schneiderlin – Nem kérdés, hogy ha egy igazolást lehetett volna csak “kívánni” a nyár folyamán, a szurkolók túlnyomó többsége az ex-Sotonos franciára szavazott volna. Hiányposzt, magas munkabírás, PL-tapasztalat: Schneiderlinnél jobbat aligha találhattunk volna a belső középpályánkra, képességeit pedig rögtön az első tétmeccsen kamatoztatni tudta, mert bár a csapat egészéhez hasonlóan ő is kissé zavarosan kezdett, összességében nagyrészt az ő ténykedésének köszönhető, hogy a Spursnek nagyon nem volt momentuma a középpályán, és a Carras-Morgan synergy jövőbeni kialakulásának sem látjuk különösebb akadályát. A különbség? [7]

Mata – Legfőbb játszópajtásai, Herrera és Valencia ezúttal csak csereként szálltak be a meccsbe, ami persze csak részben volt az oka annak, hogy Mata nem különösebben villogott ezen a meccsen, hiszen alapvetően a másik oldalról próbáltuk indítani támadásainkat. Ettől függetlenül láttunk tőle szép dolgokat, leginkább egyre inkább kibontakozó harcossága révén, olykor ugyanis igen nehéz szituációkban mentette meg a labdát, de azt is hozzá kell tenni, hogy lassúsága okán azért el is halt a lábában néhány támadásunk. Ha megnő az összeszokottság, az a legjobban talán az ő teljesítményén és megoldásain látszódhat majd meg – kérdés persze, hogy pár hét múlva is stabil kezdőnek fog-e számítani? Pedro? [6]

Memphis – Láthatóan csalódott volt, amiért idő előtt le kellett jönnie, és bár nem ismerhetjük még annyira, igen valószínű, hogy ez a reakció nem Lajosnak szólt, sokkal inkább magának. A hőtérkép alapján a legtöbbet mozgó játékosunk volt Schneiderlin mellett, az első félóra után pedig egyre többet húzódott ki a szélre, ami két dolgot mutat: egyrészt azt, hogy Lajos valamiért őt gondolja Fellaini utódjának a target man szerepkörben, másrészt pedig azt, hogy a legjobban talán amolyan szélről induló összekötő szerepkörben érezné magát. Bármi is lesz a végén, az biztos, hogy új hetesünk nem fogja feladni, tipikusan győztes mentalitása révén pedig nagyon könnyen az év újoncává teheti – nem csak United-szinten. Türelem? [6]

Young – Smalling mellett az előző szezon másik “felfedezettje”, Young is ott folytatta, ahol abbahagyta: a támadószekciónk legaktívabb tagja volt, nem egyszer kellemetlen perceket okozva az igencsak ótvar napot kifogó Walker-Dier párosnak. Ahhoz láthatóan hozzá kell még szoknia, hogy Fellaini most már nem fog mindig ott érkezni a hosszún, de meglepődnénk, ha előbb-utóbb nem jönnének azok a jó kis beadások, melyek az előző szezonban olyannyira naggyá tették a nem is oly rég még ilyesmire totálisan képtelen guanófetisisztánkat, a láthatóan gyorsulni kívánó támadójáték pedig belőle is kihozhat még egy kis extrát. Gólpassz? [7]

Rooney – Szívem szerint azt mondanám, hogy amíg Lajos nem változtat a támadónégyesünk felállásán és/vagy összetételén, addig az sem fog kiderülni, hogy Rooney tényleg elég jó lesz-e középcsatárnak, valójában azonban annyira szegényes volt ez a meccs, hogy nem érdemes egyelőre messzemenő következtetéseket levonni a támadójátékot illetően. Amíg azonban egy ilyen helyzetet nem ver be kapásból, addig nem fogjuk megdicsérni, ennél ugyanis nehezebb szituációkban is el fogjuk várni tőle a jövőben, hogy zörgessen oda. 20 gól? [5]

Schweinsteiger (59′) – A látottak alapján azt mondanánk, hogy egyelőre fizikálisan és élességben sincs még azon a szinten, amire szükség lenne (neki és a csapatnak egyaránt) – kellett is 10 perc, hogy belerázódjon (ezt mutatja sárga lapja is), utána azonban egyszer-kétszer megvillantotta már, hogy alapvetően igenis klasszis alapanyagot igazoltunk személyében, aki leginkább Carrick váltótársa lehet majd – illetve fordítva. [6]

Herrera (67′) – Még mindig próbáljuk megérteni, hogy Lajos vajon miért nem próbálja kihasználni az egyik legnagyobb potenciállal rendelkező játékosunkat – főleg azok után, hogy tavaly már eljátszotta ugyanezt, aztán a végére csak alapember lett Anderből. Reménykedünk, hogy jut még neki ennél több is, főleg azok után, hogy Schneiderlin érkeztével ebben a szezonban még előrébb játszhatna. [6]

Valencia (80′) – Ha nem tanul meg helyezkedni (most is láthattunk tőle ilyen hibát), igen gyorsan pont kerülhet a jobbhátvéd posztért vívott harc végére. [0]

Own Goal – Micsoda szezonkezdet ez, kérem! #nemkellcsatár [10]

Bár az eredmény jött, a mutatott játékot illetően kijelenthetjük, hogy ennél sokkal több fog kelleni – bízunk benne, hogy ez csak a jó öreg szezonelejiforma, mintsem a tavalyi szezonelejihomály újrája. Lajos új szerelme úgy tűnik az általa valamiért 4-3-3-nak hitt 4-2-3-1 lesz (ami a hőtérkép szerint igazából 4-4-2), és akár bukik, akár bejön a rendszer, csak reméljük, hogy sokkal hamarabb megszületik a konklúzió, mint a tavalyi 3-5-2 esetében.