Ha hétköznap, akkor BL-meccset játszik a United, mondják azok akik kómában töltötték az elmúlt évet. Tény, hogy nem esik nehezünkre visszaszokni a szerda-szombat ritmusra, és ha a csapat is így tenne, igazán jó kis szezonnak néznénk elébe. Egyelőre azonban, akár csak a többi angol csapatnak, nem sok sikerélményünk akadt az idei Bajnokok Ligája szezonban, de ezen ma hazai pályán változtathatunk. Hogy ne maradjunk Wenger-módra pontnélküliek két meccs után (sőt, otthon az iksz sem jó), ahhoz a tavalyi német ezüstérmest kell legyűrnünk. Szerencsénkre ez most nem a Leverkusen vagy a Dortmund, hanem egy számunkra kellemesebb régi ismerős, a VfL Wolsburg csapata. Bizony, ma betévednek utcánkba a farkasok, mi meg jól bemutatjuk őket ebben a bejegyzésben.
Úgy tűnik, a BL-csoportunkban több gyári csapat szerepel mint a Forma 1-ben, a Phillips által létrehozott PSV-látogatás után ezúttal a Volkswagen szeme fényét, a Wolfsburgot fogadjuk. Az autógyárhoz való kötődés annyira erős, hogy nem csak a klubot, de magát Wolfsburg városát is a VW miatt hozták létre. Utóbbit 1938-ban, de a futballklub megalapítására sem kellett sokat várni, mivel némi városon belüli huzavona után 1945 szeptemberében a német nyelv minden gyönyörűségét magában hordozó Verein für Leibesübungen Wolfsburg néven anyakönyvezte őket a német szövetség. Kezdetben a regionális ligákban kergették a labdát, inkább kevesebb mint több sikerrel, bár az északi tartományok számára elérhető legfelsőbb osztályba, az Oberliga Nordba azért sikerült feljutniuk. Megragadniuk már nem, így esett meg, hogy a Bundesliga 1963-ban történt megalapítása után több mint három évtizedet kellett várniuk arra, hogy újra első osztályú csapatnak szurkolhassanak a hétköznap nem dízel hajtású bogarakat építő munkások.
Az 1995-ben, másodosztályú klubként megszerzett kupaezüst még fellángolásnak tűnhetett, de két évre rá sikerült teljesíteni a célt, vagyis feljutottak a Bundesligába. A sikerben nagy szerepet játszott Willi Reimann edző, akit azonban még az első Bundás-szezonjuk vége előtt menesztettek, és a csapat stílusához (vagy nevéhez) tökéletesen illő Wolfgang Wolfot nevezték ki vezetőedzőnek. Vele a fedélzeten stabil középcsapattá váltak a Farkasok, sőt még az európai színtérre is sikerült kijutniuk, de nem ő lett az első farkas aki győzni tud, trófeát ugyanis nem sikerült nyernie. A Volkswagen-pénzeknek köszönhetően azonban egyre nagyobb nevek érkeztek Wolfsburgba, mind játékosok (Effenberg, Barzagli, Mandzukic, például) mind szakvezetők tekintetében. Wolf 2003-ban történt menesztése után többek között olyan arcok irányították a csapatot, mint a Herthával BL-be jutó Jürgen Röber, az akkoriban nagyon ígéretes menedzsernek tűnő belga Eric Gerets, Klaus Augenthaler, Pierre Littbarski, vagy a nyilvánvalóan teljesen fogalmatlan, de akkor éppen nagyon kelendő Steve McLaren. A klub legnagyobb sikerét mégsem ők, hanem egy Magath megnevezni nem kívánó szakember, bizonyos Felix aratta. A 2009-ben elhódított bajnoki arany leginkább neki köszönhető, na meg a tavasszal lehozott 10 meccses győzelmi szériának, és a bundást terrorizáló, rengeteg sehr schönes Tort összehozó Grafite – Dzeko – Misimovic támadó triónak.
Elindulhattak a BL-ben, és rögtön a Unitedet dobta nekik a gép (na meg a CSZKA Moszkvát is, akárcsak idén). Első kalaposként és BL-döntősként két győzelmet arattunk ellenük, a hazai 2-1 után Fergie egy egészen agyament kezdőt küldött pályára Wolfsburgban. Azok számára, akik nem kíváncsiak 10 percnél hosszabb dolgokra, csak megemlítenénk a Kuszczak, Evra, Carrick, Fletcher, Park, Gibson, Anderson, Scholes, Nani, Owen, Welbeck kezdőt – na meg hogy Owen akkoriban még nem a tévénézőket hanem az ellenfél védőit szomorította (itt egy mesterhármassal) – hátha mégis kedvet kapnak az alábbi videó megtekintéséhez.
VfL Wolfsburg v Manchester United
by FB
Hat év sok idő, azóta a wolfsburgiak nyertek még egy Német Kupát (plusz a Szuperkupát is behúzták a Bayern ellen, well done), a két csapat keretei azonban nyomokban sem emlékeztetnek az akkoriakra. Nálunk Carrick és Rooney jelentik az állandóságot, náluk pedig az azóta csapatkapitánnyá lett svájci kapus, Diego Benaglio. Annyira nem bánnánk, ha ma is legalább két gólt kapna, mint tette azt 2009-ben. Előtte egy akár stabilnak is nevezhető védőnégyes foglal helyet, de a múlt heti, Bayern elleni összeomlást felidézve azért zavarba hozhatóak hátvédeik. Jobb oldalon a Stuttgarttól megszerzett Christian Trash Träsch játszadozhat Memphissel, a másik szélen pedig a svájci válogatott Ricardo Rodriguez wingbackeskedhet, és rá oda is kell majd figyelnünk, mert majdnem olyan jó bal lába van, mint Cameron Diaznak. Középen az így leírva viccesen ható brazil hátvédpáros áll a szigorú arcú Ray Liotta Dieter Hecking vezetőedző rendelkezésére. Az egykori werderes Naldo és Fellaini gonosz mosthabátyja, Dante is 30 felett járnak, tehát gyors támadókkal simán zavarba hozhatóak.
Talán éppen ezért, vagy talán azért, mert Hecking titokban tanulgatja a Lajos-filozófiát, két védekezőbb típusú középpályás foglal helyet a védősor előtt. Egy másik brazil Bayern-reject, Luis Gustavo térdsérülése miatt nem játszhat ma, így minden bizonnyal a saját nevelésű, már a válogatottban is bemutatkozó Maximilian Arnold, és az Atléticotól kölcsönvett francia Josuha Guilavogui (remélem, tóccsaba sok meccsét fogja még közvetíteni) kettősére hárul a zúzás. Egy jól működő 4-2-3-1 alapja a sok mozgással és helycserével operáló támadószekció (ugye, Louis?), és bár a Wolfsburg kénytelen volt megválni legjobb játékosától, a bárhol bevethető De Brunye-től (a másfél év alatt 40 millió font profit azért nem rossz…), megszerezték helyette a szintén nem ügyetlen, nem mellesleg világbajnok Julian Draxlert a Schalkétól. Ő valószínűleg a bal oldalról fog indulni, jobb oldali tükörképe pedig a német-olasz Daniel Caligiuri lesz, aki amellett, hogy remekül cselez, általában a védekezésből is kiveszi a részét. A fazonszabász a vébéről a keretszűkítés után lemaradó Max Kruse lehet, akinek a pontrúgásaira is érdemes lesz jobban odafigyelni.
Csatárposzton Bas Dost játékára számíthatunk, aki nem egy német film elírt címe, hanem egy holland csatár, aki igazából az előző szezonban robbant be (ha a holland gólkirályi címet nem számítjuk), többek között a Leverkusen elleni mesternégyesének, vagy az egy hét alatt szerzett 8 góljának köszönhetően. Idén is már hat gólnál jár, így sajnos nem láthatjuk a kezdőben Nicklas, alias Lord Bendtnert, pedig ha ő rohamoz a kapunk felé, akkor megnyugodhatunk, hogy gól nem lesz az akcióból.
Nicklas Bendtner – Fails, Quotes & Scandals
This is a joke and we don’t have anything against Bendtner. ► I hope you enjoyed the video ► Please subscribe, like and comment ► Thanks for watching I DO NOT OWN THE RIGHTS TO THE CLIPS OR MUSIC. ALL RIGHTS BELONG TO THEIR RESPECTFUL OWNERS.
Hogy a Unitedtől mire számíthatunk, azt pontosan tudjuk. Ha még egy szaros Ligakupa-meccsen sem rotál van Gaal, egy létfontosságú (értsd: illene már pontokat szerezni) BL-meccsen pláne nem fog, hétvégi rangadó ide vagy oda. Illetve, a belengetett apróbb sérülések (Carrick, Valencia, Herrera) akár az Arsenal elleni meccsnek is szólhatnak, mindenesetre nem lepődnénk meg rajta, ha a DDG – Darmian, Smalling, Jones, Blind – Schneiderlin, Schweinsteiger – Mata, Rooney, Depay – Martial kezdővel nyomatnánk, és nyernénk 2-1-re. Ha netalántán mégis szenvednénk, a győzelem megszerzésére három remek opció is ígérkezik:
- Ha szabit kapunk a jobb oldalon, be kell cserélni Giggsyt, hat éve is bejött a húzás.
- Ha három gólt akarunk szerezni, szólni kell a kommentátorállásban ülő Owennek, hogy kezdjen el melegíteni. Hat éve az a húzás is bejött.
- Ha égünk szünetben, csak be kell cserélni Lewandowskit. Egy hete a Bayernnek ez eléggé bejött.