Nem is gondoltam, mennyire nehéz feladat elé állítottam magamat azzal, hogy kiválasszam az 5 év alatt megírt posztjaim közül a legjobbat. Próbálkoztam verseléssel, paródiával, elborult osztályzással, vagy éppen az azóta hagyománnyá vált szilveszteri agymenéssel, és utólag visszaolvasva a posztokat azt ismételgettem hogy húdejóvagyok komoly fejfájást okoz, melyiket is publikáljam újra. A választás végül is egy korai zsengére esett, egy számomra nagyon kedves időszakból, amikor éppen nagyon ment a csapatnak és a blognak is. BL-negyeddöntő, Chelsea, továbbjutás – én meg megírtam, mi zajlott a háttérben. Nem biztos, hogy igaz történet alapján. /Strigo/

Fukoyaki professzor tűkön ülve várta informátora jelentését. A mérkőzés befejezése után először elégedetten dőlt hátra, kaján mosollyal az arcán nyugtázva, hogy elmélete igazolást nyert. Jókedvében rágyújtott egy szivarra, bár ő is nagyon jól tudta, hogy a Cambridge Egyetem genetikai tanszékének egész területén tilos a dohányzás. Igaz, azzal is tisztában volt, hogy kedd este 10 óra után már senki sem tartózkodik az épületben. Már a takarítók is hazamentek, miután a kantinban megtekintették a mérkőzést, csupán Keith, az alvászavarokkal küzdő éjjeliőr horkolhatott a portán. Nem törődött vele a kutya sem, hogy ő elégedetten pöfékel szobájában. Azt pedig már megszokhatták, hogy sokszor éjszakába nyúló kísérletei miatt hajnaltájt ébresztették fel őt az akkor érkező kollégák. Csodabogárnak tartották, a saját teóriáiba beleszerelmesedő őrültnek, de majd mindenki meglátja, hogy kinek is volt igaza! Éppen kezdett aggódni, mivel emberei még mindig nem jelentkeztek, mikor telefonja üzenet érkezését jelezte.

Minden rendben, reggel érkezem – állt az sms-ben, és a professzor magáról megfeledkezve ugrálni kezdett örömében. Terve nem volt kockázatmentes, de egyelőre minden a legjobb irányba haladt. Senki sem tudott akciójáról, és az illegalitás határait súroló bevetés sem fog bekerülni a követendő módszerek közé, ami a tudományos felfedezéseket illeti. De a cél szentesíti az eszközt, és a Nobel-díj mindennél fontosabb. Ördögi terve szerint Fernando Torresnek álcázott ügynöke sikeresen megszerzi Ryan Giggs adrenalinhormonokat tartalmazó, átizzadt mezét; akkreditált fotósa félidőben zsebrerakja Van der Sar kapu mellett elhelyezett használt kulacsát; Duarte Gomes negyedik játékvezető pedig a jelek szerint már meg is kapta 2000 fontját, mivel megtalálta a kispadok környékén Sir Alex Ferguson kiköpött rágógumiját. Reggelre már a kezében lesz mindhárom komponens, és onnan már csak napok kérdése, hogy megalkossa élete főművét, az Örök Fiatalság Szérumát.

Gary Neville idegesen járkált fel-alá. Tudta, érezte, hogy neki is a pályán lenne a helye, nem pedig ebben a dohos pincében. Végigmérte a székhez kötözött, több sebből vérző férfit, akire csak gyűlölettel tudott tekinteni. Nem is olyan régen még a lelátóról anyázta őt, és most is szívesebben őrjöngött volna a manchesteri ultrákkal, mint hogy itt vigyázzon erre a baromra. Martin Atkinson kétségbeesetten kereste a szemkontaktust, de ahhoz már túl gyenge volt, hogy bármit is mondjon. Gary figyelmét inkább ismét a képernyőre fordította, hiszen már javában zajlott a második félidő, és a csapat továbbjutásra állt. Szívében irigységgel vegyes örömmel láthatta, ahogyan John O’Shea – aki évekkel ezelőtt még a cipőjét pucolta – levette Maloudát a pályáról. Ha minden jól megy, fél órán belül vége ennek az egésznek – gondolta. Az egész két hete kezdődött, amikor Birminghamben elrabolták a sípmestert. Nem volt egyszerű titokban tartani az akciót. Bár a Sir személyesen felügyelte az eseményeket, és azon a bizonyos lehallgathatatlan fehér telefonon keresztül még a mérkőzések alatt is folyamatosan tájékoztatást kért a dolgok menetéről, még így is szükség volt egy-két megbízható régi harcostársra. Andrei Kanchelkis egyezkedett Abramovics embereivel az Övrebo-féle túszcseréről, és a kudarcot vallott tárgyalások után szükség volt Eric Cantona kung-fu rúgásaira és Jaap Stam kemény fellépésére is a volt KGB ügynökök ellen. Gondolatmenetét a képernyőn zajló események szakították félbe: a portugál játékvezető felmutatta a második sárga lapot is Ramiresnek. Gary tudta, mi a dolga. Vörös fejkendőjét megigazítva, komótos léptekkel a fémajtó felé indult, majd a megbeszélt jel alapján kétszer három kopogással jelzett a kintieknek. Kisvártatva nyílt a zár, majd Gary Pallister lépett be a pincébe. Neville még egy utolsó pillantást vetett a megkínzott Atkinsonra, majd mosolyogva vetette oda egykori hátvédtársának: Vidd innen ezt a szerencsétlent!

Nyolc óra negyven, tökéletes idő arra, hogy Vágási Feri behozza a konyhából az előre behűtött üveg ászokat. Végre itthon nézhet egy Bajnokok Ligája meccset! Nem kell hívatlan vendégként Magenheim doktorékhoz látogatnia ilyen késői órán (a szomszédok közül csak náluk van Digisport), vagy Góliát kedvenc kiskocsmájában félrészegen okoskodó öregek között bambulnia a nem túl nagy képernyős tévét. Jutka ma este úgyis dolgozatokat javít, Matyi pedig ismét birtokba veheti a családi péhármast, hogy msn-en cseveghessen az új barátnőjével. Hideg sör, nyugodt este, és angol foci a tévében, nem is kell ennél több. Őszintén szólva eléggé elege volt már abból, hogy a nyomdában végzett korrektori munkája során annyiszor találkozott a Barcelona csapatával, világ legjobbjainak és korszakos csapatnak nevezve őket. Nem mellesleg a munkahelyi tippjátékban egyedül ő tett arra, hogy a Manchester United nyeri a Bajnokok Ligáját, és bizony igencsak jól jönne az a pár ezer forint a nyaraláshoz, mert a tanári fizetés és a minimálbér együtt a számlák kifizetésére is alig elég már.

Carlo Ancelotti szomorúan ballagott ki a sajtótájékoztatóról, a stadionon kívül a Chelsea csapatbuszát keresve. Legnagyobb megdöbbenésére azonban csak egy fekete Volga árválkodott a parkolóban. Fejét lehajtva, a legrosszabbra is felkészülve indult el a ROMAN-1 rendszámú autó felé.

Mindeközben Sir Alex Ferguson Gelsenkirchen felé vette az irányt, ördögi terve megvalósításához…

Aki a korhű kommentekre is kíváncsi, annak ajánljuk ezt a linket.