Elképesztő dolgok történnek a Manchester United életében, amit ép ésszel felfogni is igencsak nehéz. Marad a 0-0 vagy jön a 2-3-as, 1-2-es vereség, most pedig egy 3-3. Nagyon nehéz most optimistának lenni. Recenzió következik a látottakról.

Már akkor lehetett tudni, hogy itt bizony lesznek gólok, amikor van Gaal a kezdőbe jelölte Fellaini személyét. Nem igazán találtam rá konkrét utalást, hogy vajon Carrick miért nem fért oda még a padra sem, hiszen félórányi játék is hatalmas segítség lehetett volna a részéről, de ezek helyett inkább 90 percig élveztük Fellaini mestermunkáját. A belga a szabálytalanságokkal, a ziccerek elfaszkodásával és azzal tűnt ki, hogy fogalmunk sem volt, hogy igazából mit játszik.

Felfoghatatlan számomra, hogy van Gaal miként képtelen megtalálni az egyensúlyt a csapatban és ebben bizony ebben övé a teljes felelősség. Én már a szezon elején mondtam, hogy Blind nem lehet hosszútávú megoldás a középhátvéd poszton és ez hétről hétre egyre jobban beigazolódik. Hogy Smalling is gyenge volt tegnap? Természetesen, de 30. mérkőzésen volt kezdő, a csapat pedig 31 találkozót teljesített ebben a szezonban! Halkan jegyezném meg, hogy átigazolási időszak van és vannak játékosok a piacon, de ami még jobb, pénzünk is van.

Azt is nehezen értem, hogy miért nem lehetett esetleg McNairt felzavarni a kezdőbe mondjuk Darmian helyén, hiszen a pontrúgásoknál, felíveléseknél nagy segítség lehetett volna az északír és így elég lett volna egy felfutó hátvéd (Young), lényegében mindegy melyik oldalon. Az olasz teljesen eredménytelen volt előre, védekezésben nem lehetett rá panasz, de a harmadik gólt inkább hagyjuk.

A középpálya sokat melózott, mármint Schneiderlin és Herrera is. Előbbi egy helyzetet, utóbbi kettőt teremtett, reméljük nem kerültek red zone-ba. A csapat feladta a labdabirtoklásért folytatott harcot, ezért pörgősebb, gyorsabb támadásépítéseket tudtunk vezetni, két villámgyors szélsővel. A filozofi már csak ilyen változékony.

Az ember nem tudja, hogy szeresse vagy ne annyira Lingardot, hiszen remek gólt lőtt, viszont a meccslabda 1.0-t ő szúrta el, amitől van Gaal teste megrándult és érzelmek jöttek ki rajta, bizonyíték a bevezető képen. Bízom azonban a srácban, hogy hosszabb távon a csapat ásza lehet Jesse.

Martial a remek első félidőt követően sajnos beleszürkült a mezőnybe, Rooney klasszisa pedig megint megvillant, amire már igencsak nagy szükségünk volt. 2 gól és 1 gólpassz, ráadásul végre egy olyan távoli akciógóllal, amit már nem is tudom mikor láttunk a csapatkapitányunktól. Hirtelen a Hull City elleni bombagólja ugrott be, Moyes évéből. Elképesztő! Ráadásul Depay megint jól szállt be, kellő lendületet hozott a csapatba. A végeredmény azonban így is döntetlen.

Hogy mi a konklúzió? Szenvedéssel teli hónapok következnek, nekem nem tetszik sem a 0-0, sem a gólokat benyelős, szervezetlenül védekezős adok-kapok. Louis van Gaal nem tudom miért játszik a saját állásával minden mérkőzésen és újra kezd WTF dolgok tucatjával előállni. A Norwich City és Stoke City ellen végig padozik Schneiderlin, most a mesében sincs Carrick. Powell 20 percre a csapatban a Bournemouth ellen. A Sheffield United ellen miért kezd és játszik 90 percet sokadjára Smalling? Varela egy sorsdöntő BL meccsen jó, utána meg még rotálásban sem fér el a nagyoknál 10-15 percre?

Hétvégén az ellenfél a Liverpool, újra találkozik Klopp és van Gaal, ahol legalább egymással kezet fogva megkérdezhetik, hogy “miért szar a csapatod?” Engem még vereség esetén is meglepne, ha van Gaal talpára útilaput kötnének, szóval kitartás barátaim, irdatlan hónapok várnak ránk.

“Adj még egy kis madárszart, Istenem”