Kezdődik a futball Európa-bajnokság, de mi azért megkínálnánk titeket egy kétrészes szezon-összefoglalóval.
Igen optimistán kezdtük az idei szezont, hiszen már a nyár elején (a hollandot még hamarabb is) alapos bevásárlásnak eredt az együttes és megszerezte a Depay, Schweinsteiger, Schneiderlin, Darmian négyest. Bár ekkor még nem ismertük a távozók listáját és álmunkban nem gondoltuk volna, hogy az fog történni, ami. Valahonnan innen indul a 2015-16-os szezon.
Figyelem, a bejegyzés számos xG képet és statisztikát tartalmazhat!
JÚLIUS – A felkészülés hava
Én már júliusban gyanakodtam (http://stretfordend.taccs.hu/2015/07/27/hova-tovabb-halad-a-csapatepites/) hogy ennek azért lehetnek árnyoldalai, meg is kaptam a magamét a kommentekben. Ám szerencsére néhányan, például United82 már akkor is fejtegette, hogy a fennálló kapuskrízis mellett, még CB poszton is hiányosak vagyunk, de csatlakozott ehhez a gondolathoz Achi nevű kommentelőnk is. Ráadásul Blind, Valencia vagy éppen Mata változó szerepköréről is esett néhány szó. A holland ilyen jellegű pozicionálása már a nyári turnén igen egyértelművé vált, ugyanis Blind a középhátvéd pozíciót foglalta el. Egy ideig próbáltuk magunkat azzal nyugtatni, hogy ez csak átmeneti állapot, ám világosan kiderült, hogy ez bizony nincs így.
A rekordigazolásunk pedig július végével távozott is a PSG-be, de van Persie is megpattant Törökországba.
AUGUSZTUS – A nagytakarítás és az izgatott kezdés hava
A szezon első mérkőzésén, a Tottenham Hotspur ellen azonnal egy merészet húzva Depay fel lett zavarva a csatársorba és az év talán egyik legunalmasabb (óóó dehogy, ennél sokkal unalmasabbak is voltak) találkozóján, végül 1-0-ra győzedelmeskedtünk.
Továbbá a BL-be jutást is szánalmasan egyszerűen hoztuk össze. Amit aztán az átigazolási szezon utolsó napjaiban láttunk, az felért egy kisebb öngyilkossággal. Hiszen Falcao vagy Robin távozásán túltettük magunkat, Rafael és Nani esetében már gondolkodóba estünk, de Hernandez elpasszolása mellett Evans is a távozás sorsára jutott. Lényegében egy csatárral és sérülékeny középhátvédekkel maradtunk, még akkor is, ha valahol mindegyik játékos elengedése megmagyarázható volt. Ám behúztunk egy viszonylag ismeretlen, de annál drágább játékost, egy bizonyos Anthony Martial-t, akiről akkor még nem tudtuk, hogy mire lehet képes. Jah és Romero volt kapusunk, a labdabirtoklásunk meg olyan 65%, de komoly helyzeteket alig dolgoztunk ki és mindössze 3 gólt szereztünk 4 bajnoki találkozón.
SZEPTEMBER – Martial feltűnésének és Shaw sérülésének hava
Nekem már augusztus végén bűzlött, hogy (http://stretfordend.taccs.hu/2015/08/31/taktikai-meglatasok/) mit akarunk kihozni a nagyon is erőltetett 4231-ből, de szeptemberben az ellenfeleknek hála, ebből semmit nem láthatott a nagyérdemű. A PSV-től kikaptunk ugyan, de Shaw pályán való sérülése közel sem tehetett jót a játékosok lelkének, igaz ettől még egy döntetlent bőven kihozhattunk volna. Cserébe megvertük a nagyon gyenge Liverpoolt, Martial csodagóljáról, azóta is ódákat zeng az Old Trafford népe. Hatalmas szerencsével és Mata fantasztikus játékával legyűrtük a Southampton együttesét és Sunderland csapatát is, sőt a BL-ben a Wolfsburg ellen is összehoztunk egy nagyon fontos három egységet. David de Gea pedig már a hónap elején visszakerült a kapuba.
OKTÓBER – Louis van Gaal elmebomlásának hava
Mire elhessegethettem volna a gondolatot a fejemből, hogy van Gaal megcáfol és focit fogunk látni a szezonban, akkor jött az október. Mindez kezdődött az Arsenal elleni 0-3-as torkoztatással, ahol kb. 20 perc alatt rámoltak nekünk hármat a londoniak, mire van Gaal behozta a szünetben Fellainit és a végére 62%-os labdabirtoklással tudtuk le a mérkőzést.
Ezt követően hiába vertük agyon az Evertont, amit ez követett, azon semmi nem segített. Moszkvában alig tudtunk egy pontot összekaparni, a Manchester City, a Boro és a Crystal Palace ellen összeszenvedett három 0-0 fájdalmas pontja volt az évnek.
Mondanánk, hogy bármi érdemleges történt a mérkőzéseken, de ez hazugság lenne. A Palace és a City ellen is 1-1 alkalommal találtuk el a kaput. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Schweinsteiger-Schneiderlin duó jól működött, de a szélekre szorult Martial és Mata sem tudta végigcselezni a fél védelmet. Rooney pedig mindössze kétszer talált a kapuba, akkor is a Sunderland és az Everton agyonverésén. Voltak, akik már ez idő tájt sejtettek dolgokat:
NOVEMBER – Az utolsó feltámadás hava
Ennek a hónapnak is több köze volt a szerencséhez, mint a futballhoz. A Moszkvát hazai pályán egy mérkőzés végi Rooney góllal még magunk alá gyűrtük, amivel életben tartottuk BL reményeinket. Aztán nagy nehezen az igen gyenge West Bromwich együttesét is, de a 90. perces feltámadásnak hála még a Watford ellen is jött a három pont, amivel véletlenül ideiglenesen a tabella élén találtuk magunkat. Majd jött a PSV elleni létfontosságú BL mérkőzés, ahol sikerült 0-0-ra végezni. Louis van Gaal megállapította, hogy a sérülések, meg a helyzetek kihasználatlanul hagyása okozza a vesztünket, nincs mit tenni. A Leicester City ellen produkált beszari játék is hozott egy döntetlent, de sokkal több volt a mérkőzésben, ám mi ezt véletlenül sem akartuk kihasználni.
DECEMBER – A káosz hava
A holland menesztése december óta vált nyilvánvalóvá, hiszen bár rengeteg sérültünk volt, akik között különösen Valencia, Young, Rojo érintett minket mélyen, persze Jones sem volt, a védelem gyakorlatilag teljesen kiürült. Sérült volt Herrera, Schneiderlin is rövid időre és Schweinsteiger is kapott három meccset egy teljesen fölösleges könyökösért. Persze a West Ham United ellen is 0-0-ra zártunk. 63%-ban birtokolva a labdát, mindössze egy alkalommal eltalálva a kaput.
Majd jött a szezon legnagyobb WTF mérkőzése a Wolfsburg ellen, ahol Schweinsteiger volt az egyetlen védekező középpályásunk, vagyis nevét illetően Fellaini is, de ezt inkább hagyjuk. Az őrült mérkőzésen nem is lehetett más a végeredmény, mint 3-2-es vereség és búcsú a Bajnokok Ligájától. A csapat az egyik legfontosabb mérkőzésére vonult ki felemelt kézzel vagy inkább csak legyintve. Varela kezdő volt, Young egész mérkőzésen a padon ült, Carrick pedig a padon csücsülve csak a vészhelyzet közepén állt be. A csapat mindössze 52%-ban birtokolta a labdát, ergo feladta eddig elméletet, miközben röhejes gólokkal aláztak meg minket a németek. A Powell cserét, ne, azt ne is hozzuk fel.
A szezon újabb mélypontja a Bournemouth elleni szerencsétlenkedés volt, ahol Smalling egy mérkőzésre való távolléte is fizikai fájdalmat okozott. A Varela, Blind, McNair, Borthwick-Jackson négyest látva kész csoda, hogy többet nem kaptunk.
A Norwich ellen 70%-ban birtokoltuk a labdát és ki is kaptunk persze, a Chelsea ellen már csak 67% jutott, de gólt ott sem láttunk, a Stoke City mérkőzést pedig fel sem hozza az ember. Sikerült beállítani egy rekordot is. 1990-ben volt utoljára, amikor a Manchester United képtelen volt megnyerni nyolc egymást követő mérkőzéséből akár egyet legalább!
Lényegében van Gaal esetében már itt is látszott, hogy nem igazán tudja mivel tudna koherensebb játékot kihozni a csapatból. A 352 után a 4231 is látványosan megbukott, a 4141-es felálláshoz pedig egy gyengébb, de leginkább sérült Young és egy rosszabb Rooney állt rendelkezésre, az ad hoc Fellaini említéséről nem is beszélve. A játékosokból kiölt kreativitás nem hozott gólokat, a bizonytalan védelmünk pedig elhitte, hogy képes lehet megóvni a góloktól a kaput, de ez csak akkor volt igaz, ha nálunk volt a labda.
Louis van Gaal ekkor váltott végleg a B tervre, amit úgy hívtak, hogy Marouane Fellaini, már persze akkor, ha nem éppen az újabb labdabaszás volt a cél, ami azért közel sem merült feledésbe. Erről pedig a szezon második felét összefoglaló írásban olvashattok, készítsétek fel magatokat!