Az egészen hihetetlen szezonkezdést követően az elmúlt hetekben látványosan kiütközött egy olyan alapprobléma, amelyet egyesek tagadni szeretnének, mások pedig alighanem jelentősen túldimenzionálnak. Ugyanakkor a végletek egyáltalán nem tűnnek erőltetett agyszüleményeknek, ugyanis könnyen előfordulhat, hogy az egyik, vagy másik vélt kifutása végül beteljesül a sztorinak. Mindenesetre az egyszeri United rajongó most már ötödik éve nyeli le a kimondatlan szavakat, így egy kilátástalan vereség is sokkal durvább erővel hat, mint a Ferguson érában előforduló egy-egy betli. A tavalyi évben igen korán megpróbáltam megfejteni dolgokat Mourinho ténykedése kapcsán, igyekszem most is elemezni az eddig látottakat.

Mourinho még mindig a saját csapdájában vergődve ül a Manchester United padján, a portugál ugyanis valóban próbálta megerőszakolni teljes hitvallását, de ez az idei szezonra most már nagyon úgy tűnik, hogy végleg a kukába került és jelen helyzetben a kényszerített José prés alatt készülődik egy ideális 4231 stílusú foci. Csak érthetetlen módon ez a gépezet tele van hibákkal, ami teljes módon meglepő egy olyan dörzsölt menedzsertől, mint kedvenc portugálunk. Szóval, vegyük sorra a legfontosabb pontokat, amelyek az idei évben egészen biztosan a legmeghatározóbbak lesznek majd:

1. A szélsőhátvédek kérdése

Tulajdonképpen öt játékos tud igazán szélsőhátvédet játszani ebben a gárdában. Young és Darmian mind a két oldalon, Valencia a jobbon, Blind és Shaw pedig a balon képes a bevetésre. Már a szezon előtt sejteni lehetett, hogy az angol játéka bőven kérdőjeles, Valencia hiába védekezik jól, a támadásokat képtelen eléggé segíteni, Darmian szárnyvédő (mondjuk ki, könyörgöm!), Young lelkes, de védekezésben problémásabb, Blind pedig szintén alapvetően egy szárnyvedő típusú fociban tudna kiteljesedni, de megállja a helyét a négyfős védelem balján is. A holland helyzete ráadásul azért nagyon érdekes, mert Mourinho bedobhatná őt fentebb, ráadásul a klasszikus 4231-es sémába is abszolút illeszkedne a lassan és megfontoltan közlekedő játékos, ehelyett bőven epizódszereplő ebben a szezonban. A modern focihoz nélkülözhetetlen, hogy alapból erre a posztra „gyártott”, felfutásokra, kombinatív játékra képes, beadni jól tudó játékosok játsszanak egy olyan gárdában, amely komoly eredményeket szeretne befutni. Mourinho esélye megvolt igazolni egy negyedik játékost a nyáron, de végül ebből a körből nem lett semmi. Részint hibáztatható ezért a portugál, ugyanakkor a Shaw, Valencia tengely mellett gondolhatta úgy, hogy ez a probléma kipipálódhat, a rotációhoz pedig alkalmas játékosok állnak rendelkezésre. Young játszatása így egyáltalán nem tűnik a meleg víz feltalálásának, hiszen valószínűleg José is érzékeli a problémát. Shaw visszatérését pedig nem szabad még leírni, gyökeresen is megfordíthatja a szezon alakulását az angol játéka.

2. Matics és Lukaku

A két játékost lehetne külön elemezni, de a túljátszatás okán érdemes talán egyben kitérni rájuk. A szerb pillanatok alatt olyan fontos eleme lett a csapatnak, mint a legfontosabb fogaskerék, ami nélkül talán a teljes rendszer csődöt mondana. Éppen ezért meg kellene próbálni minél többet rotálni, pihentetni, 70. perc környékén lecserélni Maticsot. A középpályás kiesésével valószínűleg a Herrera-Carrick duóra (esetleg Blind?) hárulna a pótlás, ami azért biztosan hozhatna minőségi változásokat, sajnos a nem jó irányba.

Lukaku helyzete pedig kicsit a tavalyi Ibra szituhoz hasonlít, ha kell, ha nem, folyamatosan játszik a belga támadó. Nyilván Ibra visszatérésével Lukaku több pihenőt kap majd, ugyanakkor most is lenne erre szükség, hiszen a válogatott mérkőzések és a folyamatos 90 percek a klubban érezhetően rátesznek a játék minőségére a csatár produkcióiban. Ráadásul Martial és Rashford remek befejezők, ahogy ezt az idei szezonban is bizonyítják. Martial önbizalmának például alighanem jót tenne még néhány gól és könnyen közelebbről szemlélhetné a kaput a francia. Így egy-egy szituációban nem kellene mélyről és túl szélről indulnia, hiszen tudjuk, hogy mi a támadó legnagyobb fegyvere. A kapuhoz közeli, lendületből érkező 1v1.

3. A szélső támadások

Martial esetét itt újra elő kell venni, de a helyzet igaz Rashford esetében is. Ezeknek a srácoknak egyértelműen az feküdne a legjobban, ha a kapuhoz minél közelebb (szélt és távolságot nézve is) tudnának játszani. Ráadásul, ha a Mourinho-féle klasszikus 4231-ekre gondolunk, akkor pontosan tudhatjuk, hogy mindig jellemezte a csapatai játékát egy gyors (Duff, Özil, Hazard) és ellenállhatatlan szélső, aki tolta a gólpasszokat, de a gólokkal sem maradt adós és alapvetően építette erre a stílusra Mourinho a csapatát. Egy 4231-ben pedig ez logikus is. Így igen nagy rejtély, hogy miért a Mkhitaryan-Mata-Lingard féle labdavezetgetésekből állunk ki, amelyek egyrészt stílusidegenek (már-már azt hittem néha a Huddersfield ellen, hogy Barca meccset nézek), másrészt pedig nem túl eredményesek, hiszen nem nagyon van kit kiugratni (sokszor túl közel vagyunk ehhez a kapuhoz), látványosan kevés a mozgás, a játékosok egymást tapossák és lassú a megvalósítás is.

4. Na, de mi lesz akkor, ha visszatérnek a többiek?

Óriási kérdés, hiszen Mourinho alighanem a Matics, Pogba, Fellaini hármasnak szívesen szorítana helyet a kezdőcsapatban, de ehhez gyakorlatilag másabb felállásra kell berendezkedni, vagy csak szimplán feltolódik a belga hajkirály a kapu elé és Pogba továbbra is mélyebben játszik, Mkhitaryan pedig jóval a szélebbre szorul egy ilyen rendszerben és ez a sors várhatna a már említett túloldali duóra is. Ráadásul ez az elképzelés viszonylag egybitessé teszi a játékot, de így is jelentős javulást vár el a rekordigazolásunktól, aki kozmetikázhatja a szélsőjátékát hiányát, olykor teljes elmaradását, hiszen alapvetően a területet megkapja majd itt a bizonyításra.

Konklúzió

Mourinho már nem tud megváltozni (a barcajax antitézis véglegessé vált) és a jelenlegi felfogásában alapjaiban ilyen típusú játékot láthatunk majd a nagyobb gárdák ellen és a Bajnokok Ligája gigászai ellen is maximum a bunkerből induló kontrafocit tudjuk csúcsra járatni, de ez egyelőre még nem látszik miként kerülhet megvalósításra. Shaw visszatérése, Pogba (visszatérése és) jelentős formajavulása, Fellaini megfelelő használata, Martial és Rashford olykori csatárként bevetése, rugalmasabb, kapuhoz közeli szerepének kialakítása, illetve Matics megfelelő rotálása mind olyan tényezők, amelyek egyszerre lökik jobbra vagy balra a gárda szekerét. Vízválasztó pillanatok lesznek ezek Mourinho itteni karrierjét illetően. Különösen most lesz szükséges valami olyat villantani, amikor az elkövetkezendő hét bajnoki mérkőzésen öt (Chelsea, Arsenal, Manchester City, Watford, Tottenham Hotspur) magas pozícióban lévő csapat ellen lépünk majd pályára.

Azzal fölösleges dobálózni, hogy vajon milyen eredményekkel lennénk elégedettek a szezon végén, az biztos, hogy a jó és izgalmas játék meg fogja hozni az eredményeit, ehhez a fentebbi helyes lépések meghozatalára lenne szükség. A rossz, meghunyászkodó, kockázatot semmilyen formában nem vállaló focit viszont büntetni fogják az ellenfelek és azt nagyon nem szeretnénk Ferguson távozása után alig négy évvel, egy újabb, már negyedik edzőt igyekezzünk leültetni a padra.