A tegnapi napon megint olyan mérkőzést láttunk, amelyet nem csak a szezonvégi összefoglalókban, de a Premier League legjobb mérkőzései között is emlegetni fognak majd a szurkolók és a szakértők az elkövetkezendő években.
A tegnapi összecsapáson minden másként alakult volna, ha az Arsenal nem kerül ennyire gyorsan kétgólos hátrányba. Emiatt azonban egyértelműen meg kell lapogatni Mourinho vállát, hiszen a várható visszahúzódó játék helyett agresszívan letámadtunk az ellenfél térfelén a meccs elején és ennek meg is lett az eredménye. Igaz kellettek hozzá az Arsenal masszív védelmi hibái is.
Az ezt követő 80 percre azonban már mindenképpen kevesebb a magyarázat. Amit azonban kitűnően csinált a csapat, az éppen az volt, ahogyan végig képesek voltunk rettegésben tartani az Arsenal védőit egy-egy kontránál és mindez a harmadik gólnál egyértelműen megmutatkozott. Szinte vert helyzetből sikerült egy üres kapus gólt összehozni a tehetetlen ágyús védelemmel szemben. Mindezt úgy, hogy Mata és a szezon elején hasító Mkhitaryan a keretben sem volt, Rashford pedig csak az utolsó pillanatokban állt be. Ezekből egyértelműen leszűrhető, hogy jelenleg óriási lehetőséget nyújt Mourinho számára az, hogy bátran rotálhatja a keretet. Ennek köszönhetően valószínűleg a csapaton belül is működik az egészséges rivalizálás. A jó teljesítményt honorálja a mester, míg a gyengébb performansz elnyeri méltó jutalmát.
Külön kell foglalkozni Paul Pogba teljesítményével, aki amekkora sztár, akkora őrültségekre is képes. A tegnapi napon a kiállítása mellett talán néhányan emlékeznek még egy, a saját kapunk szögletzászlója körül eladott labdájára, amit követően hanyagul kezdett visszakocogni, miközben az Arsenal beadása, ha jó helyre érkezik (és a támadó észleli ezt a helyzetet), bizony lesen ragadt volna a franciánk és megint csak de Gea kezeire számíthattunk volna. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy Pogba a visszatérése óta úgy játszik, ahogy hosszabb távon is szeretnénk azt látni. Ha a stílusa és higgadtsága is idomodik mindehhez, egy nagy legendát és igazi karmestert köszönthetünk majd a személyében. Ugyanakkor még mindig kiált egy harmadik középpályásért a játékunk, ami kellően felszabadítaná a francia középpályást a védekező feladatai alól és még több lehetőséget adna a gyors, kreatív akciók felépítésére, amiben szemmel láthatóan van köszönet.
Kiemelten látványos volt, ahogyan az Arsenal gyorspasszos játéka szétzilálta az egyébként sem éppen fegyelmezetten felálló sorainkat, így folyamatosan be tudták passzolni a labdákat a középpályásaink és védőink mögé egészen a 70. perc környékéig. Darmian és Herrera beállítása persze már meghozta azt a sündisznóállást, amiben már persze a tíz emberrel való könyörtelen védekezés is benne volt, de nem véletlen mutatja azt a találkozó végi xG, amit:
Szinte elképzelhetetlen, hogy egy csapat nagyjából 4,5 gólnyi helyzetet pakol össze, de végül mégis csak egyszer talál a kapuba. Ehhez kellett David de Gea iszonytató formája, akinek tényleg képtelenség volt gólt lőni és már csak az lett volna az arcátlan pofátlanság, ha Lacazette gólját is kiszedi a spanyol portás. Kapusunknál az egész mérkőzésen csak két játékos ért többet labdába csapatunkban. Matic 52 alkalommal, Young 48 esetben találkozott a golyóval, de Gea száma pedig a 44.
Amit azonban még mindig érthetetlen módon nem érez Mourinho, az a Lukaku pihentetésére való igény lenne. Az elmúlt 8 mérkőzésen szerzett 1 találat pedig akkor is kevés, ha sok esetben a belga fontos szerepet tölt be a támadásokban. Viszont alighanem egy sebes és a Lingard-Pogba kettőshöz jobban illeszkedő Rashford kezdetése több örömöt okozhatna a tipikusan kontrákra való építkezés során. Lingard teljesítményének értékelésével egyelőre érdemes megvárni az elkövetkezendő időszakot, ugyanakkor könyörtelenül biztató, amit saját nevelésű játékosunktól látunk.
Ilyen előjelekkel vághatunk tehát neki a Manchester City elleni rangadónak, ahol egy győzelem mindenképpen visszahozhatná a Premier League győzelembe való hitünket, de sokkal inkább az a fontos, hogy tekintélyes előnyt sikerült összehozni a riválisokkal szemben (Liverpool +6 pont, Arsenal +7 pont, Tottenham Hotspur +10 pont) és a manchesteri ütközetet követően számos kötelező kör következik, ahol persze biztosan érhetnek minket kellemetlen meglepetések. Pogba nélkül feltehetően Fellaini is játékba lendülhet és Herrera kezdetése is szinte biztos, a háromvédős rendszer viszont alighanem maradni látszik majd a rangadókon és talán vendégségben is.
Azt azonban továbbra is le kell szögezni, hogy az elmúlt évek költekezései után ez az a minimum irány, amit látni szeretnénk a Manchester United együttesétől a pályán, de még inkább a tabellára nézve.
Zárásként érdemes egy fun fact adatot előhozni. Amikor Antonio Valencia gólt szerez a Premier League-ben United mezben, a csapat soha nem szenved vereséget. Eddig 21 győzelem és 1 döntetlen a mérlege. Ha ezt tudtuk volna, akkor ennyire nem pánikolunk 2-0 után.