Disclaimer: Ez a poszt nem azért születik, hogy bárkinek is tetsszen, vagy bárki elismerését is kivívja, nem, ez a poszt azért születik, mert már régóta bennem lévő gondolatok és érzések utat törhessenek, hogy kimondhassam amit érzek és gondolok, és egyben ezzel le is zárjunk valamit! A poszt indulatos, szókimondó és egyesek számára talán megbotránkoztató is lesz, de leszarom!

Annyi minden van bennem, hogy azt se tudjam, hol kezdjem, de talán az a legegyszerűbb, ha megpróbálom elmagyarázni honnan indultam és hova jutottam…34 éves vagyok, ebből akármennyire is hihetetlen, 22 éve a Manchester United a kedvenc csapatom, ezt mindig büszkén hirdettem és vállaltam, és a mai napig így vagyok vele. Ám tudod, változnak a dolgok, ahogy az ember öregszik, egyre nehezebbek a másnapok, egyre több az ősz hajszál, és a többi korral járó dolog, ez az időszak, amikor még úgy érzed fiatal vagy, de egyre többször jut eszedbe, hogy régen minden jobb volt, mert jobban bírtad a piát, a bulizást az életed is sokkal egyszerűbb volt. Az öregedéssel együtt egyre nehezebben bírod, ha hülyének néznek, vagy ha ezzel valaki megpróbálkozik és persze az élettapasztalatod növekedésével egyenesen arányosan könnyű elveszíteni a bizalmad valakiben, akiben hittél, de olyat tett ellened, amiért megingott benned valami. Mondhatjuk, hogy ez amúgy tiszta sor, és ebben semmi meglepő nincsen. Azonban ez már az az időszak amikor egyre kevésbé vagy fogékony új dolgokra, már nem akarsz új zenekarokat megismerni, jók azok amiket már régóta kedvelsz, (én most éppen Spotify-on egy 60-as évek válogatását hallgatok The Rolling Stones, Doors, The Who, Led Zeppelin, The Beatles) nem nézel meg új filmeket, és a haverokkal is megvan a törzskocsma, ahol stabilan ismernek titeket és 300-ért kapjátok a vizezett Sopronit. Szóval a 22 év alatt sok mindent megéltem a csapattal, alapvetően ez egy sikeres időszak volt, és persze olyankor, ha jönnek a sikerek a szurkoló hajlamos az alapvető problémákat a szőnyeg alá söpörni, mert hát kit érdekel, hogy nincs teszem azt jobbhátvéd, így is nyertünk basszameg. Az sem árt, ha tudod rólam nem vagyok sikerorientált, illetve, de fiatalkoromban természetesen az voltam, de mostanra már annyira nem érdekelnek a sikerek, mások lettek az értékek és az értékrendek. Átalakultak a dolgok…

Ma már sokkal fontosabb az, hogy amiben hiszek vagy próbálok hinni, az ne okozzon csalódást folyamatosan, márpedig a csapat ezt teszi jó ideje, ez pedig gáz, mert így szépen lassan elvesztem a hitem. És most leszögezem, én már az elején nem hittem Joséban és abban, hogy ő vezet vissza minket a csúcsra. Ennek az oka kurva egyszerű, láttam mit művelt a Madridnál, aztán a Chelsea-nél, azt hiszem akkor lehetett volna sikeres, ha az Öreg után egyből ő következik. Nem így történt, így már lényegtelen is ez, az viszont nem, hogy én az egészben az eleje óta nem hiszek. Nem is örültem neki, valahogy tudod bennem volt az, hogy ő a Chelsea edzője volt, mi a faszt keres a kispadunkon? De tényleg, egy rivális edzőjét idehozni? Nem azt mondom, hogy szentségtörés de azért nálam a bassza meg kategória. Szóval ellenérzések voltak bennem, régi vágású gyerek vagyok, tisztelem az értékeket és a tradíciókat, hagyományokat, én még azon a korszakon nőttem fel amikor egy klubnak meg volt az identitása, amikor egy MU-Arsenal meccs vérfürdő is lehetett volna Keane és Vieira uraknak köszönhetően, amikor a játékosok nem ismertek pardont és felszántották a gyepet. Látod, régen mennyi minden jobb volt…

Szóval a José projekt, már az elején észre vettem magamon egy minimális érdektelenséget, nem bújtam egész nyáron a Sky Transfer centre rovatát, és elindult az a tendencia, hogyha valamiért nem láttam a meccsünket akkor nem voltam kurva ideges! Nem, szépen beletörődtem, nem látom, oké tök szar, de ez van. Már nem kerestem ismétlést, összefoglalót, csak akkor néztem bele, ha éppen szembe jött valami oldalon. Ekkortájt kezdtem el azon gondolkodni, hogy ez azért így kurvára nem okés. Erőt vettem magamon elkezdtem megnézni a meccseinket, direkt úgy alakítva a hétvégi programokat, hogy ne essen egybe meccsel, vagy, ha igen akkor is lássam, mert annak ellenére, hogy nem hittem benne, érdekelt, mert mégis csak 22 éve érdekel.. próbáltam valahogy hinni ebben az egészben, mármint azt hiszem inkább csak győzködtem magam, hogy hinni akarok ebben, és igenis még mindig érdekel annyira, mint régen. De már nem ment, látva a meccseket egyre kevésbé működött a dolog. Aztán jött a csicskatripla, nem mondhatom, hogy hatalmas sikerként éltem és ünnepeltem meg, asszem még egy sört sem ittam az EL döntő alatt. De ekkor azt gondoltam, hogy oké, jön a nyár és lehet igazolni, köztudottan több pénzünk van mint mészárostiborczrogánlázárlőricistvánantaljánosnak valaha lesz, jöjjön a fesztiválszezon és igazoljunk fasza játékosokat. Amikor a szezon kezdődött bizakodó voltam, nem éreztem úgy, hogy a világ legjobb bizniszeit kötöttük, de volt bennem valami gyermeki érzés, hogy, na most hátha…

Azért viszonylag hamar kiderült, hogy csalfa vak remény volt bennem, a kicsik többgólos gálázós megbaszkodása után kiderült ez az idény elejei forma nem fog kitartani a szezon végéig. Jöttek a zakók, a nézhetetlen szarfos meccsek, és a minősíthetetlen játék, és edzői nyilatkozatok. Egyre jobban kezdett dühíteni amit látok, olvasok, de itt még inkább dühös voltam, hogy hát de wtf baszd meg ezzel a kerettel mi ez a fostaliga játék? Aztán indult a lejtmenet, Pogbának továbbra sincs helye, Lukaku nem éppen United szint, Shaw megint nem kezd stb., és megint ott tartunk, hogyha a kapunkban nem egy David de Gea nevű faszi áll, akkor tuti, hogy sokkal gyengébb pozíciót foglalnánk el a tabellán. Érted, valahogy azt mertem hinni, hogy José a nyáron megoldja a problémákat, de nem baszki, csak tovább tetézte őket. De még itt is érdekelt a dolog, nem engedtem el, mint Orbán Viktor a választások megnyerése után a migránsokkal való riogatást. Nem, még ott voltam, ugyan már nem az első sorban, hanem hátrébb, egyre dühösebben, és csalódottabban és egyre többször ráztam az öklömet, hogy a kurva anyád…

Aztán eljött az első mélypont: A januári átigazolási ablak, amikor is, elkezdtek pletykálni Sanchezről akire semmi, de semmi szükségünk nem volt, pláne, hogy Martial akkortájt eléggé jó volt, de nem, idehozunk egy zsoldost. Aki azért választott minket, mert a Man City nem adott neki annyi fizetést amennyit szeretett volna, mi pedig bármennyit kifizetünk bárkinek, ez is amúgy egy rohadt idegesítő dolog lett, hogy a klub ügynökök játékszere lett (kösz Woody, a kurva anyádat) Szóval ezt volt az első igazi mélypont a szezonban számomra, ekkor rendült meg a hitem igazából először, mert ezt a transzfert teljes faszságnak éreztem, és úgy néz ki az is lett. Aztán teltek-múltak a hetek, hónapok, és jött a második mélypont, de ez nem az volt, hogy megrengett a hitem, hanem itt konkrétan kaptam egy olyan mélyütést, amitől padló és KO. Igen, jól tippelsz a Sevilla meccs volt az, azt a 2*90 percet egyszerűen nem tudtam feldolgozni, nem hittem el, hogy ezt így képes volt lehozni, és, hogy egyébként egy olyan fos csapattól kiesünk, akit a spanyol pontvadászatban mindenki oda-vissza bassz meg. José meg a remek beszari focijával kiesik, ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy na, most mehet Jóska a picsába! Itt elengedtem ezt az egészet, úgy éreztem szembeköptek és a pofámba röhögtek. Elegem lett. Kurvára elegem lett.

Valahol az elején azt írtam itt és most le is zárunk valamit…Hogy őszinte legyek, 22 év után ez az első év, amikor a szezonból nem tudok olyan pillanatokat felidézni, ami örömet okozna, talán csak a Man City elleni második 45 perc, az szép volt! Amúgy a komplett szezon egy talicska szar, sajnos. Nem érdekel, hogy másodikok lettünk, nem érdekel, hogy indulhatunk a BL-ben, nem érdekel az átigazolási ablak és a többi. Nem érdekel, mert nincs kedvem, erőm, energiám ezt a fost nézni még egy évig. Sokkal jobb elfoglaltságokat tudok magamnak a meccsek megtekintése helyett, és azok nem basznak fel agyilag mint a foci amit játszunk…Így hát aztán mondom 22 év után, behúztam a zászlót, leállítottam a klub követését Facebookon, leiratkoztam a hírlevélről, a telefonos focis appban kivettem, mint kedvenc csapatot. Ennyi volt, az FA Kupa döntő volt az utolsó meccs tegnap amit megnéztem, amíg José Mourinho a MU edzője én nem nézek meccset, nem olvasok Uniteddel kapcsolatos dolgokat, ide sem fogok kommentelni és ez volt az utolsó posztom is! Majd, ha a portugál zseni tovább állt, találkozunk!

Sziasztok, jó szurkolást mindenkinek!!!