A Stretford End közösségéhez hasonlóan délelőtt óta természetesen mi is endorfinmámorban úszunk, időnként artikulálatlanul felüvöltünk, a levegőbe bokszolunk, szóval pont úgy érezzünk magunkat, mint akivel most közölte az orvosa, hogy kezd felgyógyulni a rákból.

Parádés időzítéssel, villámgyorsan össze is ültünk podcastolni egyet egy soha nem hallott felállásban, de rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, nem a Mourinho utáni időszámításról fogunk beszélgetni, hanem (khm.) eljátsszuk azt, hogy még mindig Józsi az edzőnk. Hogy miért teszünk ilyet? Jogos a kérdés.Két oka is van. Az egyik, hogy ezzel a posztmodern gesztussal reflektáljunk arra a tényre, hogy bár Mourinho fizikailag távozott, öröksége, az általa kiváltott trauma még beárnyékolja a klubot, és az igazi felszabaduláshoz, megtisztuláshoz még sok munkára van szükség. A másik ok, hogy szeretnénk, ha kirúgásának súlyát még jobban átélnétek: azáltal, hogy 1 óra 25 percig belemerülhettek egy olyan alternatív univerzumba, amelyben még mindig José az edző, sokkal katartikusabb lesz a kibaszásának tudata. Igazán nincs mit.

Tartalom:

00:05:25 – Még egyszer a Pool-meccsről
33:40 – Mi legyen a lejáró szerződésű játékosainkkal?
1:00:00 – Mi alapján válasszuk ki az új menedzsert, kihez passzolna legjobban a jelenlegi keret?
1:09:26 – BL-sorsolás