Egyelőre senki nem találja a szavakat a párizsban történtek óta, úgyhogy nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a sokktól/eufóriától/izgalomtól (és alkoholmérgezéstől) remegő ujjaimmal pötyöghetek néhány sort az Arsenal elleni meccs előtt.

Még mielőtt nekikezdenék, természetesen nem hagyjuk szó nélkül a szerda este történteket, a tervek szerint hétfő este ismét élőben jelentkezik egy újabb adással az Ördögi Kör, ahol másfél órát szánunk a történtek feldolgozására, a ma esti eredménnyel együtt, ami remélhetőleg tovább erősít majd a táblán elfoglalt negyedik helyünkön, valamint lőtávolba hoz minket a dobogóhoz.

Ami az eddigi szereplést illeti, Solskjaer hatalomátvétele óta Katniss Everdeen-ként hasítunk át a mezőnyön, kíméletlenül nyilazva le egyesével a szembejövő áldozatokat, elég egy gyanúsan megrezdülő bokor, aminek a hangja még el sem ér a fülünkhöz, mikor a mögötte bujkáló ellenfél szemgödrében már landol is a nyílvesszőnk.

A következő pofonért Emery legényei állnak sorba, akik számára az egész hétvége egy nagy rakás baljós előjel: Solskjaerral eddig zsinórban 9 idegenbeli mérkőzést nyertünk meg, amire korábban nem volt példa. Az Arsenal ugyan magabiztosnak látszik az Emirates kapujain belül, az előző nyolc hazai bajnokiból mind a nyolcról megtartották mindhárom pontot, ám az utolsó hazai vereségük mindössze 5 mérkőzéssel ezelőtt történt – ezek is mi voltunk az FA-kupa küzdelmei során. Ráadásul amíg mi Párizsban a klub történetének egyik legnagyobb győzelmét arattuk, addig az Arsenal csütörtök este kénytelen volt a nem sokkal messzebb székelő Rennes otthonából hazaszerénykedni egy 3-1-es zakóval.

Nem elhanyagolható hát az a tény sem, hogy az amúgy is borzasztóan megterhelő hajrához érkezve Emeryék egy nappal kevesebbet pihenhettek erre a találkozóra, ahová bizony fel kellett pakolniuk a pályára mindenüket, mivel nagyon úgy néz ki, hogy ha az Arsenalnak nincs idén EL-győzelem, akkor jövőre nem lesz BL indulásuk. Ebből kifolyólag pályán volt Özil, Iwobi, Xhaka, Mkhitaryan, Aubameyang, Monreal, Koscielny és Mustafi is és csereként kapott időt Kolasinac és Ramsey is. Torreira is játszott, de ellenünk kezdi el tölteni a 3 meccses eltiltását.

Nálunk a helyzet a sérülteket tekintve ugyan továbbra sem túl rózsás, valószínű az orvosi stábunk már hetek óta túlórázni kénytelen. Továbbra is a felépüléssel bajlódik Darmian, Lingard, Mata, Valencia és Sanchez, valamint még továbbra is kérdéses Herrera és Matics játéka.

Ezek ellenére az Arsenal játéka hordoz magában véleményem szerint több kérdőjelet, még a korábbi bajnoki előtt írtam, hogy Emery keresi a védekezés és támadás közti egyensúlyt – nos, úgy néz ki még mindig ezt teszi. Emery retteg az ellenfelek kontrájától, ezért állandóan megszállva tartják a pálya közepét, még labdabirtoklás esetén is 4-5 emberrel biztosítanak a labda mögött. Ebből kifolyólag rengeteget kell melóznia a bal-és jobbhátvédnek ahhoz, hogy mégis maradjon némi széljáték, ez pedig a pálya szélén tengernyi üres helyet teremt az ellenfélnek, amit meg lehet támadni – ez volt az FA-kupa meccsen is, ezeket a folyosókat kapta szét Lingard és Martial is a 3-1-re megnyert találkozón. Kicsit olyan hát Emery legénysége, mint egy első pálya végi főellenség egy Nintendós játékon: erősnek tűnik, de könnyen kiszúrhatóak a gyenge pontjai.

Ami minket illet, mi a labdaszerzés utáni villámgyors akciókban hiszünk – addig akarjuk megütni az ellenfelet, amíg a védekezésbe való átrendeződéssel bíbelődnek – nagyrészt talán ennek köszönhető a Solskjaerral eddig futott hallatlan idegenbeli mérlegünk. Az akcióink lefolyásának ideje drasztikusan lecsökkent Mourinho távozása után, míg José regnálása alatt a védelmi alakzat kötelező tartása miatt csigalassúsággal fejlődtek csak az akcióink (amikben eleve kevesebben is vettek részt), addig Solskjaer első szándékból ráereszti az ellenfélre a támadóinkat, és nem fél több játékosnak is engedélyt adni az akciókhoz való csatlakozáshoz.

És még egy nem elhanyagolható apróság a végére: Solskjaer úgy néz ki alig néhány hónap alatt visszaállította a korábban elvesztett “fear factort”, azaz ismét mi vagyunk az a csapat, amelyiktől az ellenfeleknek újra rettegniük kell: ringbe küldték ellenünk már az Arsenalt, a Chelsea-t, a Tottenhamet, és most a PSG-t is, mindezt sérültektől hemzsegő keretekkel, és egyikük sem jött ki mellőlünk élve.

A meccs fél hatkor kezdődik, addig pedig biztosak lehetünk benne, hogy Emeryéknek lesz igen komoly félnivalójuk.