Phil Jones rendszeres vitatéma a Stretford End hasábjain. A sérülékeny hátvéd már 27 esztendős, ennek ellenére sem az angol válogatott, sem a Manchester United stabil kezdőjébe nem tudta beharcolni magát. Ennek a gumilábúság mellett bizony a teljesítmény is az oka. Jones néhány olyan gyengeséget tudhat magáénak, amelyet egyszerűen képtelen levetkőzni. Ezeket a hibákat pedig lényegében minden meccsen iszonyatosan könnyű kiszúrni a játékában. Nem volt ez másként a Watford ellen sem.

Klasszikus Phil Jones. Egy laza kimozgásra azonnal elfut a szélre, mit sem törődve azzal, hogy itt nem lendületből és nem a kapuval szemben kapná a labdát az ellenfél a szélen. Ezzel sikerül egy óriási üres területet hagyni középen, amit természetesen nem rest bejátszani egy jól működő csapat. A dologban Matics felelőssége is felvethető, de aligha próbálta volna meg középre bepasszolni a labdát a Watford, ha ott nem nyílik hirtelen egy tátongó lyuk. Az akciót Smalling tisztázása menti meg.

06:30-nál hiába megy a birkózás, két másodperc múlva már szabadon pattan a laszti a Watford támadója elé. Jones érthetetlen módon középre húzódik, azaz magasról tesz a csatár követésére, így a visszazáró Matics és némi balfaszkodás megmenti a szituációt.

Jones ott van az emberen, Jones nincs ott az emberen. Pedig mindössze egy másodperc telik el. De az még hagyján, hogy Jones embere elfut a túloldal irányába, hiszen Deeney kifelé tolódik, de cserébe a 37-es mezszámú Pereyra is totálisan üresen érkezik. Jones hibája megint a szokásos. Kizárólag a labdással van elfoglalva, nem szkenneli a maga mögött érkező dolgokat. Lényegében azzal törődik, ami a látótávolságában történik. Az akciónál látszik, hogy Matics, Young és Smalling is felveszi az embert, akit nekik kell, Jones viszont hozza a szokásosat.

Megint a légüres tér és megint a fáziskésés. Jones megint csak a maga előtt történő szituációk felismeréséig jut. A kipattanó labdánál oda indul el kifelé, ahol három ember is igyekszik blokkolni. Így akár sikerül nekik, akár nem, neki ott már semmi keresnivalója nincs. A beadás természetesen jön, ekkor már hősünk is felismeri a bajt és azonnal elkezd visszalépni. Szerencsékre Smalling és némi balfaszkodás újra megmenti az esetet.

Nyilván a magas védekezés és a kitámadás veszélyes üzem, de különösen akkor igaz mindez, ha a védőd nem ismeri fel, hogy mi történik. Látjuk, hogy a Watford bizony egy egyértelmű kiugratásra játszik, de Jones még mindig abban bízik, hogy lefülelheti a labdát, így a lendületből érkező támadóval szemben esélytelen. A labda megy is be az üres területre, ahol egyébként senki nincs már Jones mögött. Óriási szerencse, hogy a passz nem pontos így nem a kapu irányába tud gyalogolni a zöld mezes csapat.

Ennél klasszikusabban nem is lehet szemléltetni a philjonesing-ot. Egy random szélre passzolt labda után kezd el rohanni az angol hátvéd, ahol nincsen semmi probléma. Öt másodperc múlva már senki nem érti mit keres ott Phil Jones, ahol éppen van. Young 1v1-ben áll az emberével, akire kényelmesen ki tud zárni egy lassú oldalpassz után. Mi sem mutatja jobban, hogy a gól bár egy zseniális kombináció eredménye lett, iszonyatosan hiányzott bentről egy ember, aki megakadályozta volna, hogy lényegében lendületből sikerüljön átgyalogolni rajtunk.

Nyilvánvaló, hogy középhátvédnek lenni iszonyúan nehéz. Rengeteg sérülés van ezen a poszton, nagyon fontos, hogy milyen társ mellett kell játszani, mindezek mellett pedig hibátlanul nem tudsz lehozni meccseket, hiszen a csapatod előbb vagy utóbb fog gólt kapni. Jones viszont súlyos helyezkedési hibákat vét, iszonyúan naiv és kamikaze megoldásokat alkalmaz. Éppen ezért kell gyakran életet mentenie, becsúsznia, amivel könnyen eladhatja, hogy éppen a világ leghasznosabb harcosáról beszélünk. Jones egy megfelelő kiegészítő ember, a könnyebben verhető ellenfelekkel szemben nyugodtan bevethető, de nem véletlen, hogy Southgate nem számol vele a válogatottban és nem ő lesz a kezdő akkor, amikor a Manchester United majd újra BL döntőt játszik.