Sajnos nem jó véget ért az előre is keménynek ígérkező, 9 nap alatt 4 idegenbeli meccset tartalmazó túránk, hiszen a Bournemouth otthonában szombat délben (khm, miért is ekkor?) kikaptunk 1-0-ra, jogosan. Ezúttal nem az történt, hogy mi hagytuk volna ki a legnagyobb helyzeteket, az ellenfél pedig az összeset belőtte, hiszen a hazaiak szinte minden csapatrészben felülmúltak minket. Ha számokkal értékelnénk Howe csapatának játékosait, alighanem szinte minden poszton magasabb érdemjegyeket osztanánk ki, hiszen a kétszer 15 percnyi játék amit a United szombaton mutatott, nem hogy győzelemre, még döntetlenre sem volt elég. Hogy csapatként, vagy egyéni teljesítményekben mondtunk csődöt, annak eldöntésére következzenek az érdemjegyek, amiket ezúttal ti is kioszthattok.

De Gea – 7

Nem ez volt DDG legmozgalmasabb meccse a United kapujában, mégis neki köszönhettük hogy nem kaptunk egynél többet. Az első félidőben leginkább pontatlan kirúgásaival vetett észre magát, ezen kívül egy balról érkező beadást kellett kiütnie. A gólról egyáltalán nem tehetett, az ilyesmire használják a kiszolgáltatott helyzet kifejezést. A második félidőben aztán Fraser és Harry Wilson próbálkozásait is védenie kellett, illetve bemutatott egy kettős bravúrt is, amikor először vállal védte a Maguire-en felpattanó labdát, majd az ismétlést térddel. Nem rajta múlt.

Wan-Bissaka – 6

Igazából AWB szinte tökéletesen oldotta meg feladatát, legalábbis ami a védekezést illeti, mivel előre nem sok emlékezetes megoldása akadt. Ezt már megszokhattuk, illetve annyira nem is gond, ha cserébe tökéletes védekezést és élményszámba menő becsúszó szereléseket kapunk jobbhátvédünktől. Szereléseit főleg Fraser érezhette, és a hazaiak balszélsője nem is sokszor került helyzetbe. Ami miatt ez a pontszám most nem magasabb, az természetesen a kapott gól, ahol Wan-Bissaka közelről nézte végig ahogyan King az ötösünkön addig-addig emelgetett, míg lövőhelyzetbe került. Nem feltétlenül neki kellett volna ott lennie, sőt még erény is, hogy észrevette a kialakuló veszélyt, de azért valamit csinálhatott volna ha már ott volt. Csússz!

Lindelöf – 4

Már az első percben ízelíthetőt kaphattunk Löf magabiztosságából, amikor egy egyszerű helyzetben röviden passzolt ki jobbra AWB irányába. A későbbiekben sem sokat javult, többször is lassúnak bizonyult Callum Wilson ellenében, és arra sem jöttünk rá, a gólnál vajon mit csinált. A második félidőben (kissé szigorú) sárgát kapott a másik Wilson felrúgásáért, és többször sem találta helyét a hazaiak helyzeteinél. A fő kérdés azonban Lindelöf kapcsán az, hogy mennyit nyerünk labdabiztosságával, illetve hogy többet bukunk-e a meccsenkénti egy-két hibájával ennél. A meccs vége felé ugyan volt egy kiugratása Martial felé, de ha összességében egy mérlegre tennénk a Lindelöf által kialakított gólhelyzeteket a United és az ellenfél számára, alighanem utóbbiak lennének fölényben. Attól most tekintsünk el, hogy szombaton egy rosszabb napot kifogó Smalling kreativitásával fejelgette és passzolta ki a labdákat az oldal- és az alapvonalon kívülre. Harmadik szezon szindróma.

Maguire – 5

Azt, hogy a világ legdrágább védője nem egyenlő a világ legjobb védőjével, sajnos egyre inkább kezdi bizonyítani Maguire. Nem hibázott ugyan annyit mint a Partizan, vagy akkorát mint a Chelsea ellen, jónak semmiképpen sem neveznénk szombati teljesítményét. Elő lehet venni őt is a gólért, egy jövőbeli cséká igazán irányíthatná szavakkal a védőtársait ha ő kihúzódik középről embert fogni, és ismét elő lehet őt venni a lassúságáért. Vagy helyezkednie kéne jobban, vagy jobban kihasználni testi erejét, de ez nem pálya hogy most már a sokadik meccsen mennek el mellette úgy, mintha ott sem lenne. Fejpárbajait a saját kapunk előtt nyerte, az ellenfél tizenhatosán belül viszont egész szezonban fogalmatlan: vagy lesen áll, vagy szabálytalankodik. Ehhez jön még hozzá az, hogy a magasan felívelt labdák eleve olyan lassan érkeznek meg Maguire fejére (jobb esetben) mintha már a helyzet visszajátszását néznénk. Lassítás.

Young – 5

Örökifjú csapatkapitányunknak sem akadt könnyű dolga, a Bournemouth főleg az ő oldalán próbálkozott, ráadásul nem csak H. Wilson hanem a jobbhátvéd Smith révén is. Young viszonylag jól állta a sarat, de két esetben is necces szituációkat hozott a túlzott agresszivitása: először Frasert rúgta fel majdnem a tizenhatoson belül, majd még épp a vonal előtt H. Wilsont rántotta vissza. Utóbbiért megkapta idei ötödik sárgáját, így a Brighton elleni hazain nem élvezhetjük Ashley játékát. Pedig a második félidőben akadtak jó dolgai, előrefutásaival és cseleivel is zavart okozott a hazaiak jobb-, majd a váltás után a bal oldalán, és értelmes szögletet is csak ő rúgott a 90 perc alatt. Pihi.

McTominay* – 5

Egymás után kétszer is a hónap játékosa lett, de nem az ilyen teljesítmények miatt. Védekezésben ugyan hozta a szokásos kemény játékát – blokkolt lövés, kifejelt szöglet, 7 szerelés – a Bournemouth ellen is, de minden harmadik passza ellenfélhez ment, és a labdát is többször veszítette el mint bárki más a mezőnyből. Volt ugyan egy kellemetlen lövése 20-ról, de ha lett volna bármilyen középpályás opciónk a padon, McTomi aligha játszotta volna végig a 90 percet. Kezd körvonalazódni, hogy az ő szerepe a labdaszerző középpályás lesz a jövőben, és jobb is ha nem ő felel a kreatív támadásépítésekért. Hatos.

Fred – 7

Engem igazán nem érhet az a vád, hogy túl sokra tartanám vagy szeretném Fredet, viszont szombaton az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta a unitedesek közül. Ugyan a nagyon gáz időjárási körülmények között mozgása még a szokásosnál is jobban hasonlított egy jégen csúszkáló malacéra, védekezésben és a labda visszaszerzésében nagyon hasznosnak bizonyult. Lerma lövését blokkolta még az első felesben, illetve Billinggel küzdött nagyokat (még egy pofont is kapott), becsúszott és labdákat szerzett, és még balhézott is, amiért sárgát kapott. Előre már sajnos nem mondható ilyen jónak a teljesítménye: bár többször is jól indult meg a labdával, kulcspasszokban ő bizonyult a legjobbnak, és jó beadása Greenwoodnak gólt érdemelt volna, mégis sokaknak az marad meg a játékából, hogy kétszer is nagy helyzetben lőtt szarul, még kétszer pedig akkor lőtt, amikor nem kellett volna. Kléberson.

James* – 6

Egy nyolcas első félidő és egy négyes második játékrész, így jön össze James hatos osztályzata. Az első negyed órában úgy 3 gólt szerezhettek volna a többiek James elfutásaiból és beadásaiból, és ő maga is betalálhatott volna 18 méterről, de aztán az addig pánikoló Rico segítségére sietett a balszélső Fraser és onnantól fogva amint megindult volna James, egyből megállították, általában szabálytalan eszközökkel. Fraser a harmadik ilyenre kapott sárgát, és a vezetése tudatában betömörülő hazaiak ellen már nem sok haszna volt villámgyors szélsőnknek, így Solksjaer le is cserélte őt. Az utóbbi hetek meccsei alapján Jamesnek nagyon jól áll ez a jobbszélső szerepkör, már a beadásai is egyre jobbak, persze azért a szögletekhez nem fetlétlenül neki kéne odaállnia. Winger.

Pereira – 3

A ló néz, a csikó lát, felejtsük el Pereirát! – tartja a manchesteri drukkerek között is egyre népszerűbb műbrazil közmondás, és szombati teljesítményével Andreas valóban nem szolgált rá a szurkolók bizalmára. Amíg Fred és James szemére vetettük, hogy ígéretes helyzetben nem találták el a kaput, nos, Pereira az elején egy még nagyobb helyzetben még a labdát sem találta el. De volt a stadionból kirúgott labdája a tizenhatoson belülről, rengeteg nevetségesen szar pontrúgása, valamint összesen 15 jó passza az egész meccsen, mindezek az 1 sikeres szerelés és 0 labdaszerzés mellé. Csak azért nem kap még ennél is rosszabb osztályzatot, mert egy jó lövése tényleg akadt a második felesben. Felkészül Lingard.

Rashford* – 6

Nehéz Rashfordnak osztályzatot adni, hiszen alig volt nála a labda, viszont amikor hozzá került, akkor általában szép és hasznos dolgokat láthattunk. Még az első félidőben Frednek tette le gólpassz értékűen a labdát, illetve volt egy gyönyörű labdalevételes csele a vonal mellett saját térfélen, és úgy általában ha mégis hozzá került a labda, akkor a Bournemouth védők fejvesztve hátráltak a saját kapujuk felé. Egyszer léphetett volna ki gólhelyzetben, de Cook még a félpályánál egy narancssárga belépővel lenullázta. Ami miatt jogos kritika érheti Rashfordot, hogy nem érkezett a kapu elé, pedig McTominay lövésénél ha elindul a kipattanóra, egyenlíthetett volna. Talán fáradt, elvégre ez volt a 19. meccse a szezonban. Ligakupa, ehh.

Martial* – 4

Nem akarjuk nagyon lehúzni Martialt mert ugyan tényleg rossz meccse volt, de a társai sem könnyítették meg a dolgát. Nem adhatunk viszont ennél jobb érdemjegyet egy csatárnak, aki nem képes helyzetbe kerülni 90 perc alatt, és egyetlen lövése egy húszról eleresztett gyenge próbálkozás. Persze, egyedül küzdött Aké és Cook gyámsága alatt, de azt nem mondhatnánk hogy egyáltalán ne kapott volna labdákat. Martial felé igenis sokszor próbálták a többiek eljuttatni a labdát, de vagy erőből, vagy sebességből a már említett két úriember elnyomta. Egyszer kerülhetett volna igazán helyzetbe, de akkor érkezett Lerma és a kontakt a tizenhatoson belül ami se büntetőt, se sárgát nem ért, hiába kerekedett utána nagy balhé belőle. Súlytalan.

Lingard, Williams, Greenwood – 0

Ole kissé talán későn cserélt, hiszen mindhárom játékos új színt hozott a játékunkba: Lingard veszélyesebbnek tűnt a hazaiak tizenhatosánál mint Pereira, Williams frissessége veszélyt jelentett a bal oldalon, Greenwood pedig kis híján kiegyenlített a kapufájánál. Nem lepődnénk meg ha előbbi kettő kezdene a Brighton elleni bajnokin, utóbbi pedig a Partizan elleni EL-meccsen. Futottak még.

Bónusz kérdés: négy játékost csillaggal jelöltünk, miben különlegesek ők ebben a bajnoki szezonban?