Nem egyszerű élethelyzet egy kirándulás tizenéves gyerekekkel. Főleg, ha külföldre kell menni, egy másik kontinensre, egy olyan útra, amihez se kedved, se időd, de kötelező részt venni rajta. Annyi mindenre kell figyelni, feladatot adni az itthon maradottaknak, szervezni, papírmunkát intézni, és elindítani a csoportot. Egy rejtett mikrofonnal éppen egy ilyen utazás utolsó eligazítását sikerült rögzíteni a felszállni készülő repülőgépen…
– Gyerekek, üljetek a helyetekre, bejelenteni valóm van! A meglepetés kirándulás úticélja… Tahiti!!
– HURRÁÁÁ! [izgatott gyerekzsivaj]
– Nem nem nem, Chong fiam, szóltunk előre, hogy nem hozhatsz a fedélzetre ételt!
– De ezt a fánkot Dávid Bá csomagolta, azt mondta, ő is így szokta, különben is ingyen volt…
– Akkor adj a többieknek is, és cukros kézzel ne nyúlj a hajadba, ha már képtelen vagy levágatni!
– Szóval, gyerekek, az úti cél Astana, Ázsiába repültök a nagyobbak helyett. Jut eszembe, a szülői engedélyeket hoztátok? Mindenki megkapta a kötelező oltásokat?
– Én igen, nekem azt mondták, dagadt vagyok. [Luke Shaw?]
– A védőoltásokra gondoltam fiam, az ázsiai betegségekkel nem szabad viccelni!
– Jesse be van oltva gól ellen…
– Nagyon vicces vagy Greenwood!
– Nekem tetszett, Tesó! [Pogba??]
– Paul meg mit keres itt? Jah, na ne… Jesse, ha nem akarod, hogy elvegyem a telefonod, kapcsold ki az élőzést, mindjárt felszállunk. Paul te meg koncentrálj a regenerálódásra Dubaiban, ha már Woodward igazgató úr fizette az utadat!
– Estadio Barnebau? Si senor! [újabb hang a telefonból]
– Paul te meg hol vagy tulajdonképpen?
– Nem hall…m tan.. úr.. ..ncs té…rő.
– Ne szórakozz velem, mondd meg azonnal, hol vagy! Paul?!
– Tanár Úr! Andreas és Fred miért nem jönnek velünk?
– Ők végre azt csinálják, amihez értenek. Sheffieldben maradtak, labdákat adnak el az adventi vásáron.
– Gyerekek! Mindenki itt van? Nem látom Angelt!
– De Tanár Úr, ne szivasson már maga is, itt ülök a második sorban!
– De miért nem a nagyok repülnek Kazahsztánba? [Garner]
– Ők a Sheffieldben mutatott gyalázatos teljesítményük miatt büntetésképpen éppen a Sevilla-Unitedet nézik tízszer egymás után… aztán készülnek a hétvégi Villa meccsre.
– Na jó.. Lee, bírsz majd velük? Eléggé fel vannak pörögve…
[Grant nem válaszol.]
– Lee, mozdulj meg nyugodtan, sosem leszel olyan, mint Sergio! És ne jógázz a gépen, idevonzod a démonokat! Egy Di Maria elég volt egyszer nálunk… Figyelnél kicsit? A kölykök nem bírnak magukkal, te leszel értük a felelős!
– Ok Tanár Úr, nem lesz gond… Utálom a gyerekeket!
– Ne morogj, örülj, hogy védhetsz végre tétmeccsen! A pályán te fogod őket hátulról támogatni, segít majd Luke és Jesse… Carras, ne fogd a fejed!
– Végünk van. [Carrick.]
Az utazó keretünk:
Grant, Kovar, Taylor, Shaw, Fosu-Mensah, Levitt, Mengi, Bernard, Ramazani, Laird, Galbraith, Puigmal, Bughail-Mellor, Garner, Lingard, Chong, Gomes, Greenwood.
Aki eltalálja a kezdőt és a végeredményt, az vendégem egy korsó sörre, amikor legközelebb Nur Sultanban találkozunk.
