A PL rajtjára ugyan még várnunk kell, de hogy addig se unatkozzunk, kitaláltunk egy új versenykiírást a saját magunk és a ti szórakoztatásotokra. A karantén alatti hónapokban nyilván mindenki újra átélte a klub közelmúltbéli nagy sikereit, fejben és hozzászólásokban összeállított álomcsapatokat, végignézte egy-egy játékos vagy szezon legnagyobb góljait. De hogy a Manchester Unitednak szurkolni nem csak játék és mese, arra remek emlékeztető a következő két hét alatt lebonyolítandó Top of the flops kupa, amelyen az elmúlt 30 év legrosszabb igazolásai közül dönthetitek el, ki legyen az abszolút number one a különböző úton-módon Manchesterbe keveredő senkiháziak között. 16 szerencsés szerencsétlen került be a nagydöntőbe, ahol egyenes kieséses alapon küzdenek meg egymással, és a végén csak egy maradhat. Minden második nap két párharccal jelentkezünk majd, és a posztban illetve a facebookon is lehet szavazni a nap kutyaütőjére.
Ellenség a kapunk előtt
Mint a csapatösszeállítások általában, a mi versenyünk is kapusokkal kezdődik. A tizenhatos mezőnybe nem szerettünk volna kettőnél többet nevezni belőlük, így kimaradt a jó kezdet után érthetetlen ámokfutásba kezdő Barthez, vagy a két meccsen eddig kétszer veszítő Lee Grant, mint ahogyan a Schmeichel – van der Sar – de Gea szentháromság mögött ügyetlenkedő cserekapusok kispad által feltört seggébe sem rúgnánk bele szívesen. Maradt viszont két jómadár, akik nem szívesen emlékeznek vissza manchesteri kalandjukra, és a szurkolók szemébe sem a felejthetetlen védéseik csalnak könnyeket.
Mark Bosnich
Az ausztrál kapus talán az egyetlen játékos, akit Fergie kétszer is szerződtetett, ebből következik hogy abban is egyedülálló, hogy az Öreg kétszer is elküldte őt a csapattól. Nagyon régen, még a PL kezdete előtt debütált a csapatban 17 éves fiatal reménységként, két szezon alatt három meccsen jutott szóhoz, mielőtt 1991-ben a klub a munkavállalási engedély hiánya miatt nem kínált neki profi szerződést. Az Aston Villa egy évvel később igen, és Bosnich pár év alatt a liga egyik meghatározó csapatának első számú kapusa lett. Talán emiatt láthatta benne Ferguson a triplázás után távozó Schmeichel utódját amikor 1999 nyarán másodszor is lehetőséget adott neki, szerződésének lejárta után ingyen megszerezve őt a Villától. Abban a szezonban ő számított az első számú kapusnak, de Sir Alex nem volt megelégedve a hozzáállásával, ezért aztán következő nyáron szerződtette Barthezt, Bosnich pedig visszacsúszott harmadik számúnak. Nem is játszott többet United-mezben, 2001 januárjában indgyen passzoltuk le a Chelsea-nek, ahol 3 év alatt jutott neki még 7 meccs.
Ferguson önéletrajzi könyvében terrible professional-ként jellemezte őt, és bár tudjuk hogy a kapusok valamennyire mindannyian őrültek, Bosnichnak a sztorik alapján sokkal nagyobb gondjai lehettek a fejében. Pozitív drogtesztje miatt 9 hónapos eltiltást kapott Angliában, egy Spurs elleni meccsen még Villa-játékosként náci karlendítéssel hergelte a kapu mögötti hazai drukkereket (ami főleg zsidó származása ismeretében furcsa), hazatérve napi tíz grammot elszippantó kokainfüggő lett, amely időszakban légpuskával még a saját apját is veszélyeztette, mert azt hitte rá hogy valami betolakodó. Ilyen szellemi háttérrel tulajdonképp még az is csoda, hogy 2000-ben bajnoki címet szerzett a csapattal, 23 meccsen kezdőként.
Csapatnál töltött idő: 3,5 szezon (1989-91, 1999-2001)
Ennyiért jött: 0
Összes mérkőzés (bajnoki): 38 (3)
Ennyiért ment: 0
Massimo Taibi
Hogy a dán óriás Schmeichel távozása mekkora űrt hagyott maga után, azt jól jellemzi hogy másik kutyaütő kapusunk leigazolása is 1999-ben történt. Igaz, kellett hozzá az is, hogy mind Bosnich, mind van der Gouw sérüléssel bajlódjanak, mindenesetre Ferguson 4,5 millió fontot sem sajnált a Venezia kapusáért, akit ugyan a szeptember elsejei leigazolás miatt a Bajnokok Ligájába nem tudott nevezni, de a bajnokságban rögtön a Liverpool ellen, az Anfielden kénytelen volt bedobni a mélyvízbe. A Liverpool első góljánál ugyan csúnyán alászaladt a beadásnak, de később több nagy védést is bemutatva végül a meccs emberenének választották. Ami ezután jött, ahhoz viszont leginkább a Benny Hill show zenéje lenne megfelelő aláfestő zene. A Southampton elleni hazai 3-3 során sem tűnt magabiztosnak, már Pahars góljánál is kimozdulhatott volna jobban, aztán a második félidőben jött ez:
Bár utólag könnyen emlékszünk arra, hogy emiatt az egy hiba miatt kellett rövid időn belül távoznia a sajtó által vak velenceinek keresztelt kapusnak, az igazi katasztrófa egy héttel később érkezett a bajnoki versenyfutásban is nagy vetélytárs Chelsea elleni rangadón. A Stamford Bridge-en már az első percben nagyot hibázott Poyet góljánál, a végeredmény 5-0 lett a hazaiaknak és Berg öngólja volt ez egyetlen találat amit nem előzött meg valamilyen szintű Taibi-hiba. Fergusonnak ennyi elég is volt, többet soha nem tette a kezdőbe, januárban pedig vissza is postázta Olaszországba, előbb kölcsönbe, majd nyáron végleg eladva őt a Regginának.
Csapatnál töltött idő: fél szezon
Ennyiért jött: 4,5 millió font
Összes meccs (bajnoki): 4 (4)
Ennyiért ment: 2,5 millió font
Tie break
Mai második meccsünkön aztán tényleg egyenlő erők küzdelmét láthatjuk, hiszen mindkét jómadár középpályás, 2003-ban érkeztek, majd két év múlva már egyikük sem mondhatta magát United-játékosnak. Mindkettőjük jó meccseit egy kezünkön meg tudnánk számolni, gólokat alig-alig szereztek és egyikük sem futott be nagy pályafutást távozásuk után sem. Abszolút háromesélyes meccs, fogalmunk sincsen ki fog nyerni, egy bemindenezett stohlbucit tudunk elképzelni aki magából kikelve üvölt hogy Djemba vagy Kléberson? Kléberson vagy Djemba?
Kléberson
Nem túl gyakori, hogy egy vébégyőztes játékosból flop legyen, de ha Ferguson legrosszabb igazolásait kell összegyűjtenünk, Kléberson neve az elsők között ugrik be mindenkinek. Nem ő volt a legrosszabb játékos, aki a PL-érában a Unitedben játszott, de az biztos hogy ő volt az egyik legnagyobb csalódás, pedig benne tisztelhetjük a klub első brazil játékosát. A 2002-es vb kieséses szakaszában robbant be a köztudatba, az Anglia elleni negyeddöntőn egy bizonyos Paul Scholest vett ki a játékból, majd a németek ellen megnyert döntőben gólpasszal és kapufával jelentkezett. Állítólag a Barcelona és a Leeds is kinézte magának, ő azonban Brazíliában maradt, hogy kivárja míg barátnője betöltse a 16 éves (!) kort és összeházasodhassanak.
2003-ban költözött Manchesterbe, állítólag Ronaldinho győzte meg a váltásról, de a Unitednél hiába kereste vigyorgós brazil csapattársát, az Barcelonába igazolt. Bár a brazil válogatottban box-to-box középpályást játszott, Ferguson csapatában igen sok jelentkező akadt a középpálya közepén Keane párjának, így gyakran előfordult hogy a távozó Beckham helyén, vagyis a jobbszélen számított rá a menedzser. Manchesteri karrierje igazából sosem indult be, novemberig mindössze két gyenge meccset játszott vállsérülése miatt, helyét pedig két feltörekvő fiatal tehetség foglalta el a csapatban: Darren Fletcher és Cristiano Ronaldo. Első gólját a Blackburn ellen szerezte, második és egyben utolsó találatát meg az Everton ellen, és ugyan kiosztott néhány gólpasszt, valamint időnként megvillant valami a vébén látott csodagyerekből, első szezonjáról leginkább a gyenge, gyámoltalan, lelketlen jelzők juthatnak eszünkbe (a teljes neve José Kléberson Pereira, talán ezért). A másodikról meg még ennyi sem, sérülések és botrányosan rossz teljesítmények követték egymást, októberben játszotta utolsó teljes 90 percét a Manchester Unitedben, majd a hátsó ajtón távozott a Besiktashoz.
Csapatnál töltött idő: 2 szezon (2003-05)
Ennyiért jött: 6,5 millió font
Összes meccs/gól (bajnoki): 30/2 (20/2)
Ennyiért ment: 2,5 millió font
Djemba-Djemba
2003. augusztus 16. fontos mérföldkő a United történetében. A Bolton elleni hazai szezonnyitó 67. percében két új igazolás léphetett először pályára a PL-ben: Cristiano Ronaldo és … nos, Eric Djemba-Djemba. A két játékos útja talán ekkor utoljára mutatott hasonlóságot, mert míg CR-ből multi-aranylabdás világsztár lett, a kameruni középpályás neve csak a legrosszabb igazolások listáján kerül elő. Már a leigazolása is sokakban kérdéseket vetett fel, pláne hogy Fergie őt szánta Roy Keane utódjának. Unitedes karrierjéről mindent elmond, hogy Keane végül is tovább maradt a klubnál mint ő. Pedig Djemba nem kezdett rosszul, a szezon első felében 13 meccsen játszott, sokszor találta magát a kezdőben és gólokat is szerzett: a Panathinaikosz ellen a BL-ben, illetve ezt a nem csúnyát a Leeds ellen a Ligakupában, hosszabbításban:
Tavasszal is fontos meccseken kezdett (az megvan, hogy a Porto elleni kiesésnél is kezdő volt?), de már ekkor is kitűntek hiányosságai, vagyis hogy a középpályás emberevésen kívül nem sok máshoz ért. Második szezonjában is először kezdőként számolt vele Ferguson, de egyre romló teljesítménye miatt először a cserepadra, majd a Ligakupa-csapatba csúszott le, utolsó unitedes meccsét pedig az Exeter ellen játszotta egy FA Kupa-meccsen. Távozását saját maga kérte, érezte hogy ennél sokkal több szerepet nem fog kapni a Unitedben, így 2005 nyarán a Villába igazolt.
Csapatnál töltött idő: 2 szezon (2003-05)
Ennyiért jött: 3,5 millió font
Összes meccs/gól (bajnoki): 39/2 (20/0)
Ennyiért ment: 1,5 millió font