Ha a következő szezon egy normális szezon lenne, akkor a napokban záródna a nyári átigazolási szezon, hétfőn lenne a meglepetésekkel teli deadline day, utána pedig ki is alakulna a végleges keret, amivel nekivágunk a bajnokságnak és a BL-nek. De mivel 2020 nem egy normális év, ez a nyári sem egy szokványos transzferidőszak, sőt nem is igazán nyári, hiszen október közepéig fog tartani. Addig ugyan van még másfél hónap, a következő meccsig viszont már csak alig három hét, és egyelőre pont annyi játékost igazolt a United, mint tavaly a transzferektől eltiltott Chelsea (illetve még annyit sem, mert nem véglegesítettünk kölcsönvett játékost). Az első csapatunk még úgy-ahogy rendben van, a padunkon ülőkben viszont még a menedzser sem bízik igazán, a 10 hónapon át heti két meccset pedig aligha ússzuk meg rotálás és sérülések nélkül, úgyhogy létfontosságú lenne a keret mélyítése, ám a vezetőség egyelőre nem töri magát új játékosok megszerzése iránt. Még szerencse hogy itt vagyunk mi, hogy low budget játékosokat ajánljunk nekik.

Nem tudni hogy a tulajdonos Glazerék garasoskodnak (NFL-projektjükbe persze leigazolták a tojáslabda Messijét) a pandémiás bizonytalanságban egyébként is haldokló piacon, vagy Ed Woodward újabb balfaszkodását figyelhetjük-e meg, mindenesetre tény, hogy eddig egyetlen játékost sem igazoltunk a felnőtt keretbe. Mivel a klub bevételei erősen megcsappantak, valószínűleg nem most fogjuk megdönteni az átigazolási rekordunkat Sanchoért, sőt meglepő lenne ha a Dortmund által kért 120 millió eurót elérné az összes költésünk idén. Sajnos vagy nem, piaci alapon működő klub vagyunk, nem tehetjük meg azt mint a Manchester $ity, ahol néhány új látszatszerződés és pár újabb sztárügyvéd intézi az új igazolásokat, vagy mint a Chelsea, ahol Abramovics dönthetett úgy, hogy megszabadul egy-két yachttól és a wc falán lógó, megunt Rembrandt-festményektől és elkölti a pénzt új játékosokra. FFP tehát felfüggesztve az újgazdag klubok legnagyobb örömére, a meccsnapi bevételektől és a tévés pénzek egy részétől elesett klubok pedig kétségbeesetten próbálják egyrészt erősíteni a keretüket, másrészt megőrizni értékeiket, hátha egy újrainduló focigazdaságban találnak rájuk vevőt.

A koronavírus focira gyakorolt hatásairól könyvet is lehetne írni (minden bizonnyal fognak is), nem is ebben a témában szeretnénk most elmerülni, hanem egy játékot szeretnénk kezdeményezni így a rövid uborkaszezon közepén. Mivel nagyon úgy tűnik, hogy ez a United számára egy ilyen teszkógazdaságos átigazolási időszak lesz, azt találtuk ki hogy nagyjából 1 szancsónyi pénzt (120 millió eurót, de kerekítsünk lefelé és legyen 100 millió font) költsünk el Woodward helyett. Mivel azért még vannak olyan piacképes játékosaink akikre nem számít Solskjaer (Smalling, Romero, Pereira például), ennek az összegnek nagyjából a felét kéne csak Glazeréktől elkérni zsebpénz gyanánt, így a kitűzött cél nem is annyira irreális. A cél tehát 100 millió font ésszerű elköltése, nem újságírói pletykák felsorolása, jöhetnek a pecermegmocorogtató vágyálmok és a csiszolatlan gyémántok is, akiket szívesen látnátok United-mezben. Kezdem én a saját listámmal.

Thiago Alcantara (29 éves, Bayern)

Kezdek is egy nagyágyúval, a friss BL-győztes spanyol középpályásával akinek egy év van hátra a szerződéséből, és nagyon úgy tűnik, hogy a bajorok nem fognak neki új szerződést kínálni. Egyet fizet kettőt kap akció lehetne az ő leigazolása, egyrészt szereznénk egy világklasszis középpályást, másrészt a Liverpool nem gazdagodna eggyel, így ez a transzfer direkt módon is segíthetne a harminciksz pontos hátrány kevesebbé tételében. Bár nagyon úgy tűnik, hogy a Liverpool már csak egy megfelelő Barca-ajánlatra vár Wijnaldumért, hogy aztán leigazolják Thiagot, de egyrészt a Bayern szeptember első hetét szabta meg mint határidőt, másrészt a ‘Pool soknak tartja a 27 millió fontos vételárat. Látszólag tehát semmi esélyünk sincs a leigazolására, és hát itt jön képbe az, hogy mi lenne ha Woodward helyett egy hozzáértő intézné az átigazolásokat. Ha meg akarna szabadulni a 7 év alatt jogosan ráaggatott balfasz jelzőtől, akkor meghekkelné Thiago Liverpoolba igazolását: a 27 millió fontnál többet kínálna a Bayernnek, a Sánchez elzavarásával felszabadult bérkeret nagy hányadát felajánlaná magának a középpályásnak, pármillió fontot az ügynökének, miközben De Geától Matán át Schweinsteigerig mindenkit ráizzítana a United-brand személyes marketingjére, majd nem Manchesterbe hanem a lesifotósoknak megszellőztetett Liverpoolba intézné a spanyol repülőútját, ahonnan maga Solskjaer fuvarozná Carringtonba az új sztárigazolást.
Wet dreams, pedig hasonló kalibert ennyiért (például 35 millió fontért) megszerezni nem igazán fogunk, és bár 29 éves és karrierje nem mentes a sérülésektől sem (40 meccset játszott a szezonban, az elég lenne nekünk is), a középpályán minőségi javulás lenne Fred helyén, és végre úgy tűnne hogy a Manchester United tényleg vissza akar kapaszkodni Anglia és Európa trónjára.

Maxwel Cornet (23 éves, Lyon)

Azt már említettem, hogy a kezdő tizenegyünk nagyjából rendben van, így olyan játékosokra lenne szükségünk akik bírják a padot, és sérülés vagy formahanyatlás esetén be tudnak ugrani rövidebb vagy hosszabb távon. Ha egy ilyen játékos több poszton is bevethető, esetleg még BL-tapasztalata is van, akkor érdemes lehet elgondolkodni a leigazolásán. Cornet pontosan ilyen játékos, hiszen a BL-minitornán mint bal oldali szárnyvédőt láthattuk (gólt is szerzett ugye éppen a $ity ellen), de ő alapvetően egy bal lábas csatár, aki legjobban a jobb oldali támadó szerepében érzi magát, de nincs elveszve kilencesként vagy hagyományos balszélsőként sem. Mivel a jobb oldalra éppen keresünk valakit aki Greenwood mellett vinné a posztot, plusz Solskjaer a legkeményebb meccseken előszeretettel veszi elő a három védős taktikát szárnyvédőkkel, az elefántcsontparti srác jó néhány rubrikát beikszelhetne egy unitedes állásinterjún. Mivel a Lyon nem indul semmilyen európai kupában idén, 25 millió fontnál aligha kéne többet fizetni Cornet játékjogáért, aki ráadásul az Adidasszal is szerződésben áll, szóval tökéletes igazolás lenne.

Victor Nelsson (21 éves, Koppenhága)

Talán nem lenne jó ómen még egy Victor keresztnevű skandináv középhátvédet igazolni, de Solksjaer igazán folytathatná azt a Fergie-hagyományt, hogy ellenünk extrát mutató játékosokat igazolunk. Márpedig Nelsson az EL-negyeddöntőben csapata legjobb mezőnyjátékosának bizonyult ellenünk, nagyrészt neki (meg persze az élete napját és egyben minden lövést kifogó kapusnak) köszönhető hogy hosszabbításra került sor a meccsen. Minden védekezési mutatóban csapata legjobbja volt a szőke középhátvéd, ráadásul 93%-ban csapattárshoz passzolt. Nem csoda, hiszen középpályásként indult és néha még ott is bevetik őt a dán csapatnál. Nem csupán én figyeltem fel Nelsson jó teljesítményére hanem a dán szövetségi kapitány Age Hareide is, így a középhátvéd Belgium vagy Anglia ellen akár be is mutatkozhat a dán válogatottban. Még most kéne lecsapni rá, hiszen karrierje (és ezzel párhuzamosan piaci értéke is) meredek emelkedésben van: bő egy éve mindössze 3,6 millió euróért igazolt a Nordsjaellandtól Koppenhágába, ahol aztán szinte minden meccset végigjátszott, így ha hihetünk a transfermarkt statiszikáinak, egész Európában ő játszotta a második legtöbb játékpercet a szezonban egy bizonyos Harry Maguire mögött. A Koppenhága aligha engedné könnyen egyik legnagyobb ígéretét egy év után eligazolni, de egy 15 millió fontos ajánlatot aligha utasítanának el, tekintve hogy ennyit még sosem kaptak egy játékosért sem. Nelsson pedig skandináv névrokonával küzdhetne a kezdőcsapatba kerülésért, és hát nem tenném fel a házamat arra hogy ezt a küzdelmet Lindelöf nyerné.

+1: Ainsley Maitland-Niles (23 éves, Arsenal)

Az Arsenal állítólag 25 millió fontot kér érte a Wolvestól (vagy a Newcastle-től), annyit simán megérne nekünk is a svájci bicska jellegű (lásd még: O’shea típusú) játékos, bár a frissen beválogatott Maitland-Niles állítólag éppen azért lépne vissza egy fél szintet, hogy állandó játéklehetőséghez jusson. Mondjuk amilyen sűrű lesz ez a szezon és amilyen vékony a kezdőcsapatunk, simán elképzelhető hogy egy több poszton bevethető csereember 40 meccsen is pályára lépjen majd. Ennyiért mindenesetre ajándék lenne, nem is értem hogy az Arsenalnál miért nem számolnak vele komolyabban.

Ez volt az én szubjektív listám, a hozzászólásokban pedig jöhetnek a ti low budget listáitok. Csak ismételni tudom magamat, a cél 100 millió font ésszerű elköltése 1-5 játékosra játékból, nem újságírói pletykák felsorolása, jöhetnek a pecermegmocorogtató vágyálmok és a csiszolatlan gyémántok is, akiket szívesen látnátok United-mezben.