Béla idestova négy éve költözött ki Németországba, és nem bánta meg a döntését. Az államilag finanszírozott egyetemi tanulmányai során szerzett tervezőgrafikus diplomája és felsőfokú német nyelvvizsgája (valamint a milliárdos üzletember apja kapcsolatai) révén remek állást kapott az Adidas tervező részlegén, mint asszisztens, Bajorországban. Az élete csodálatos volt, remek fizetés, minden hétvégén bulik, nők, sör, jó autók, Bundesliga meccsek… Ez volt egy fiatal, egyedülálló férfi számára a paradicsom. Aztán jött a Covid-19 járvány, ami miatt elrendelték az osztályon a kötelező otthoni munkavégzést. És azóta az élete unalmas.
Ma is csak az internetet böngészi lustán kattintgatva, miközben szürcsöli reggeli kávéját, és Heidiről, a főnök titkárnőjéről ábrándozik, amikor egy Manchester United blog bejegyzését olvasva egy hozzászólásra lesz figyelmes… – Ezt el kell mondanom a főninek, amekkora Bayern-fan, tuti felbassza magát! – gondolja magában vigyorogva, megnyitja a vállalati chat ablakot, és szorgalmasan gépelni kezd…
Hans-Friedrichnek, az Adidasnál a futball mezek dizájnjáért felelős főtervező grafikusnak nincsenek jó napjai. Hetek óta tart a home office, otthon ül minden nap. Nem bírja a bezártságot. A feszültség lassan, de biztosan nő bensőjében, és egyre inkább elviselhetetlenné válik. Az asszony állandóan ott van, a háta mögött sertepertél, kedvenc pornóoldalait sem tudja megnyitni a gépén. A három gyerek az energiától túlcsordulva fel-alá rohangál és üvöltözik a házban, ami ugyan háromszintes, a takarítót fizetni egy vagyon, de most úgy érzi, mégsem elég nagy. Ami még rosszabb, a felesége is úgy érzi. Tegnap csúnyán összevesztek, a hálátlan ribancnak nem elég, hogy egyfolytában otthon ül, még henteregni is akar. Hans-Friedrich nem mondhatja meg, hogy Heidi, a 21 éves, bögyös titkárnő ölelésére vágyik, amióta nem mehet be az irodába. És most még a hülye magyar asszisztense is írogat, ahelyett, hogy dolgozna. Mégis megnézi az üzenetét, és ahogy olvassa, egyre jobban elkomorul a gondoktól amúgy is megviselt arca.
– Azt írja azon a blogon az a suttyó, kelet-európai fasz, hogy a Bayern München a futball pöcegödre… hogy az Allianz Aréna a futball poklának nyolcadik bugyra… – a felhorgadó dühtől gyorsabban kalapál a szíve – egy meteor becsapódás okozta kráter lett volna a BL döntőn az egyetlen igazságos eredmény?!?! – üvöltötte már fennhangon Hans-Friedrich – Na meglátod, te nyomorult, nem lehet csak úgy, következmények nélkül ócsárolni a Bayern Münchent! – néz körül vérben forgó szemekkel a frusztrált grafikus, mit is törhetne össze mérgében, amikor a tervező asztalra esik zilált pillantása. És akkor támad egy ötlete…
Hirtelen megszállja az angyali nyugalom, leül az asztalhoz, ágyékban megigazítja bőrnadrágját és dolgozni kezd. – Utálod Müllert, te rohadék? Ezt neked! – kezében egyre gyorsabban dolgozik a ceruza – Rohadt Bayern, mi? – húzza határozottan a vonalakat – ’99-ben megérdemeltétek?! Hát most megkapod! – és ahogy lassan elkészül a művel, érzi, hogy az elmúlt hetek feszültsége enyhülni kezd. Elégedetten csettintve szemléli, forgatja, ide-oda tologatja a kész tervet.
– Erről van szó – gondolja kárörvendően – most nézheted ezt egy éven keresztül, te bunkó seggfej, tee! – feláll, odamegy a laptopjához, és miközben digitalizálja a képet, arra gondol, hogy ma végre jól fog aludni. Lehet, még az asszonyt se fogja hanyagolni. Megírja a marketingeseknek az e-mailt, becsatolja mellékletbe a munkáját, majd elküldi, a tárgyba beleírva, hogy végre elkészült a harmadik számú mez terve:
