Home Office

Béla idestova négy éve költözött ki Németországba, és nem bánta meg a döntését. Az államilag finanszírozott egyetemi tanulmányai során szerzett tervezőgrafikus diplomája és felsőfokú német nyelvvizsgája (valamint a milliárdos üzletember apja kapcsolatai) révén remek állást kapott az Adidas tervező részlegén, mint asszisztens, Bajorországban. Az élete csodálatos volt, remek fizetés, minden hétvégén bulik, nők, sör, jó autók, Bundesliga meccsek… Ez volt egy fiatal, egyedülálló férfi számára a paradicsom. Aztán jött a Covid-19 járvány, ami miatt elrendelték az osztályon a kötelező otthoni munkavégzést. És azóta az élete unalmas.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ed Wood és Bore-inho bemutatja: Mutáns fostenger

Törzskommentelőnk, clacka nem bírta tovább, vendégposztot küldött. Köszönjük!

A kritikusnak nincs könnyű dolga: ha túl szigorú ítéletet mond, elitistának és sznobnak titulálják, ha viszont olykor a szívére hallgatva és elgyengülve lágyabb hangot üt meg, könnyen a populizmus vagy a fogyasztói szemlélet előtt való meghajlás vádjával illethetik. Ezt azért tartottam fontosnak előrebocsátani, mivel jelen írásom egyik tárgya iránti elfogultságomból fakadóan szíves-örömest írtam volna ajánlót, ám a látottak alapján és a lelkiismeretem hangjára hallgatva sajnos csak a kritika műfajában tudom megfogalmazni véleményemet.

Jómagam – valószínűleg több 100 millió rajongó társammal együtt – alig vártam José Mourinho legújabb produkciójának bemutatóját, amelyre 2018. október 2-án 20.45-kor került sor a nagy múltú és patinás manchesteri Álmok Színházában. Sajnos, mint arra már céloztam, csalódottan álltam fel az előadás végén, ám mielőtt erre részletesebben kitérnék, tekintsük át a portugál művész eddigi pályafutását, hogy kontextusba tudjuk helyezi a legutóbb látottakat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

És akkor Ferguson úgy döntött, visszavonul

fergie_ban1Blogunk egykori taktikusa, janek, aki mostanában mc_deere-ként a Britannia blogon tolja, 2013-ban még Fergie visszavonulása előtt játszott el a gondolattal, mi lett volna, ha az öreg tényleg leteszi a lantot 2002-ben, mint ahogyan tervezte. „Sosem tartottam magam különösebben kreatív embernek – nem is vagyok az -, úgyhogy igazán jó szívvel emlékszem erre az írásra: egyrészt volt benne jó sok meló, másrészt rohadtul élveztem közben elengedni kicsit a fantáziám, és talán a végeredmény sem lett annyira szörnyű, mint amilyenre számítani lehetett.”  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vörösök…

Nem szeretnék itt az általános iskolai szavalóversenyek büntetésből delegált zsűrijének közhelyeivel élni, de sok év távlatából nehéz volt kiválasztani egy bejegyzést a sok közül. Nem azért, mert egy zseni vagyok (nemafasztnem), hanem mert annyi íráshoz köt szép emlék, akár az apropó, akár az alkotási folyamat, akár a bejegyzés alatt folyó diskurzus miatt. Szinte gúzsba kötve éreztem magam, amikor egyre rá kellett böknöm, de abban biztos voltam, hogy valamelyik novellisztikusabb stílusú anyagomat szeretném újra megosztani a nagyközönséggel. Szerencsére ezt a stílust sokan szerették az ősblog olvasói közül, így támadógránátként dobálhattam a hálás közönség közé őket, amikor még aktív alkotói pályám csúcsán voltam.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….