A csütörtök-vasárnap ritmusú tavasz elkezdődött, a tét nélküli bealvós EL-meccsünket követően ma késő délután egy igazi PL-rangadón láthatjuk máris viszont szeretett Unitedünket, hiszen a Stamford Bridge-re látogat a csapat. Idén ez már a harmadik Tuchel – Solskjaer összecsapás lesz, mivel a németet időközben kirakták Párizsból, ahol a tavalyi BL-döntő, az idei BL-továbbjutás, meg a bajnokság alig vezetése úgy tűnik hogy kevés. Lehet hogy ez Londonban sem lenne elég, a temzevirág életű Chelsea-edzők legújabbika azonban impresszív módon startolt, egyelőre még vár rá az első vereség a Chelsea padján, amire tökéletes időpont lenne február utolsó délutánja. Tovább után megpróbálunk elmerülni a londoniak klubfilozófiájában, már amennyire van ilyen.

A mai rangadó akár a két klublegenda ikszedik összecsapása is lehetett volna, de a Lampard – Solskjaer párharc már a második évad végét sem élte meg. Kár érte, mert a tavalyi szezonban a bajnokságban és a kupában is a legjobb négy között küzdött egymás ellen a két menedzser, akiket nem csak a fontmilliók kötöttek a klubjukhoz. Ferguson távozása óta nem életbiztosítás a United kispadján ülni, hiszen a BL-indulás elmaradása esetén biztos a lapátra kerülés. Nos, a Chelsea esetén még csak ennyi sem kell a menedzser kirúgásához. Amikor Fergie bejelentette a visszavonulását, akkor éppen Rafa Benitez volt a Kékek menedzsere, azóta mi három, ők pedig öt vezetőedzőt fogyasztottak el (az ideiglenes arcokat nem számítva), pedig 2013 óta kétszer is bajnokok lettek. Mourinho, Hiddink, Conte, Sarri és Lampard után idén januártól tehát ismét új név ül a kispadon: Thomas Tuchel az idén 18 éves Abramovics-éra tizenharmadik menedzsere (ráadásul Mourinho és Hiddink kétszer érkeztek és távoztak).

Ilyet leginkább komoly gödörben lévő, vagy régi dicsőségüket kétségbeesetten kereső kluboknál láthatunk, ehhez képest a londoniak az orosz maffiózó oligarcha uralkodása alatt nyertek több bajnokságot, FA kupát, BL-t, EL-t, ligakupát. Mégis nagyjából annyi alkalommal cserélték le a menedzsert, mint a West Brom, akik épp negyedik kiesésük felé tartanak az elmúlttizennyolcévben. A fekete Volga maximum 3 szezonon belül tehát mindenkiért eljön, sőt az utóbbi három évben kissé többet is utazik mint előtte, hiszen Abramovics a nem megújított vízuma miatt ennyi ideje nem is tette be a lábát Londonba. Van viszont helyette más, aki intézi az ügyeket.

Marina Granovszkaja talán a legbefolyásosabb nő a fociban, egyben kiváló példa arra, hogy egy rossz director of football kinevezésnél még talán az is jobb, ha senki sincs ebben a pozícióban. Ne szexizmusra gondoljunk, az orosz-kanadai nőszemély a pozíció woodwardi értelmében alkalmatlan a feladat elvégzésére. Egy DoF elsődleges szerepe ugye az lenne egy klubnál, hogy arculatot, irányt, hosszútávú szakmai elképzelést valósítson meg, biztosítsa ehhez a megfelelő személyi állományt és a pénzügyi hátteret. A hölgy bizonyára remek üzletkötő, hiszen állítólag ő hozta jachttető alá a hosszútávú Nike-szerződést, viszont semmiféle stratégiát nem tudunk felfedezni a Chelsea esetében azon kívül, hogy edző- és játékos szinten is leigazolunk bárkit, hátha aztán az egyikkel nyerünk is valamit.

Utóbbi miatt, mármint hogy leigazolunk három csapatnyi fiatal játékost, hátha valamelyik beválik, el is tiltották a klubot az átigazolási piacról. Furcsa mód épp ez kellett ahhoz, hogy a Chelsea végre be is vessen néhány ilyen játékost, meg pár saját nevelést, és az előző szezonban a londoniak először tűntek olyan klubnak, ahol tudják mit szeretnének hosszabb távon. Top 4, lehetőséget kapó fiatal játékosok, pályája elején járó klublegenda edző, vagyis potenciál. Erre nyáron Abramovics rossz csíkkal lábbal kel fel, gondol egyet, és ahelyett hogy a 430 millió fontos jachtjára venne még valami extrát (stadiont, Moto GP pályát, ilyesmit), 200 millióért vásárol olyan játékosokat, akik nem feltétlenül hiányposztokra érkeznek. Mindezt egy olyan bizonytalan környezetben, amikor még a legnagyobb klubok sem mertek nagyobb pénzekért igazolni.

Hogy teljes legyen a káosz, a Chelsea jelenlegi keretéhez, amely 6 különböző menedzser igazolásaiból áll össze, a téli átigazolási szezon végén kineveznek egy új menedzsert, aki a következő szezon kezdetéig minden bizonnyal felméri hogy kire nincs szüksége, és kiket kell még igazolni. A nyári költekezésben beszerzett játékosok egyébként sem váltották meg a világot, vagyis valószínűleg ennél többet vártak tőlük az orosz felsővezetésben, és ennek talán lehet némi köze Lampard korai távozásához.
Mendy (24 millió euró, 20 PL-meccs, 10 clean sheet)
Werner (53 millió euró, 24 PL-meccs, 5 gól)
Havertz (80 millió euró, 18 PL-meccs, 1 gól, 2 gólpassz)
Chilwell (50 millió euró, 18 PL-meccs, 2 gól, 4 gólpassz, 2 meccs Tuchel alatt)
Ziyech (40 millió euró, 12 PL-meccs, 1 gól, 3 gólpassz)
T. Silva (ingyen, 17 PL-meccs, egy hónapja sérült)

Érdekes lehet a nálunk eddig csupán epizódszerepet kapó és nem is túl meggyőző Donny van de Beek és akár Hakim Ziyech (szintén Ajax), akár Kai Havertz (szintén támadó középpályás) közötti párhuzam: mindhárom játékos nagy ígéretként érkezett, de egyelőre inkább csökkent az értékük, mint nőtt volna. Kérdés persze, hogy az új menedzser, Tuchel melyikükre fog számítani hosszabb távon. Egyelőre úgy tűnik, hogy a modern német foci üdvöskéje a karácsonyi párizsi kirúgását követően nagyon óvatosan kezeli a dolgokat Londonban. Kinevezése óta az összes meccsen három középső védővel állt fel, szárnyvédőkkel és leginkább védekező középpályásokkal kisegítve, vagyis hét emberrel védi a kaput és csupán három kimondott támadóval áll fel, ami az eredményeken is meglátszik: 8 meccs, 2 kapott gól, 10 lőtt gól (ebből 3 büntető).

A két csapat idén is a top4-ért küzd (mi is és ők is vezettük a tabellát még a City-henger előtt), és a mai meccs ebből a szempontból sorsdöntő is lehet. Ha mi nyernénk, 9 pontra nőne a különbség a két csapat közt, ami azt jelentené hogy aligha szorulnánk már ki a BL-helyekről. Ha ők győznének, akkor beelőznék a West Hamet és feljönnének a negyedik helyre, mi meg aggódhatnánk hogy az EL-terheléssel és FA kupával egybekötött kiélezett top4 harc nem eredményez-e leolvadást minden fronton. Solskjaer idei rangadózását és a keret sérültjeit tekintve (McTomi, Pogba, Cavani, Mata) nem lepődnénk meg, ha a De Gea – Wan-Bissaka, Lindelöf, Maguire, Shaw – Fred, Matic – Greenwood, Fernandes, Rashford – Martial kezdővel vennénk fel a harcot. Mi már a végeredményt is tudjuk, amit nem akarunk elárulni – de gólra ne számítsatok.