Kutyafuttában a tüntetésről

Mint ismeretes, 2021 május 2-án, a Premier League 34. fordulója alkalmából rendezett Man Utd – Liverpool meccs előtt több, mint 1000 szurkoló jelent meg az Old Trafford előtt egy szervezett tüntetés keretein belül, majd később az indulatok elszabadulása miatt végül a mérkőzés is elmaradt.

Valószínű nincs olyan Homo sapiens a világon, aki ne értesült volna az előzményekről (de mivel minden nyomorult híradás kötelező jelleggel az előzmények felsorolásával kezdődik, így mi sem akarunk lemaradni): április 19-én robbant a Szuperliga kézigránátja, aminek végül a füstje sokkal nagyobb lett, mint a lángja. A 12 alapító tag közül az összes nem spanyol előbb-utóbb kihátrált, vélhetően a klubok szurkolóinak, alkalmazottjainak, játékosainak reakciója és az UEFA, illetve az egyes országok labdarúgó-szövetségeinek kilátásba helyezett szankciói miatt.

Ennek pedig a részesei voltunk mi is.

A helyzet meglehetősen összetett: a Szuperliga többi szakadár csapatának szurkolói ugyan szintén heves ellenérzésüket tolmácsolták a liga kilátásba helyezett indításával kapcsolatban, demonstrációt pedig szerveztek ugyan, de nem mindenhol.
Velünk párhuzamban például az Arsenal rajongói tömörültek össze több százan, hogy április 24-én (egy héttel korábban) hangot adjanak valami hasonlónak, mint az Old Trafford körül összegyűlt tömeg tette: az Ágyúsok is a klub tulajdonosainak (Stan Kroenkével az élen) távozását követelték a pénteki, Everton elleni meccs előtt.

A londoniak begyét is tulajdonképpen ugyanazok a súlyok nyomták, mint a minéket: a tulajdonosok az alkalmazottak, az edzők, a manager és a játékosok háta mögött szervezkedtek a Szuperliga indításával, az ő tudtuk nélkül intézkedtek, majd ennek a kommunikációját is rendesen elcseszték (magyarul az érintettek is csak a bejelentésből értesültek a hírről, majd egyedül kellett megbirkózniuk saját kútfőből a rájuk zúduló hatalmas médiaérdeklődéssel. Nagyon kellemetlen helyzetbe került mindenki, aki elé mikrofont szegeztek, legyen akár játékos, vagy manager: ilyen helyzetekben általában kőtáblába vési a klubok menedzsmentje azt, hogy mit lehet, mit kell, és mit tilos nyilatkozni, ennek híján azonban könnyen érezhette úgy mindenki, hogy akár az állásával is játszik, ha oda teszi le a garast, ahová a szíve és a józan esze húzza).
Londonban tehát szintén a klub tulajdonosi köre volt a tüntetés céltáblája, ott a Szuperliga csorbája mellett a vezetés töketlenkedése adott még apropót a tüntetés szervezéséhez, ugyanis (nyilván ez senkinek nem újdonság) egészen elképesztő mélyrepülésbe sikerült taszítaniuk az Arsenal egykor szebb napokat is megélt egyesületét. Ez pedig az eredményekben is híven tükröződik: 2016-ban tudtak utoljára felmutatni a Premier League-ben egy ezüstérmes befutást a bajnok Leicester mögött, azóta egyszer sem volt top 4 (és bizony ez idén is így lesz). Ebből kifolyólag zsinórban négyszer maradtak le a Bajnokok Ligájáról, és ha csak nem nyerik meg az idei Európa Liga kiírást, akkor ez a szám könnyen ötre csúszhat fel, holott ezt megelőzően zsinórban tizenhétszer (!!) indulhattak a legmagasabban jegyzett európai kupában, és mind a tizenhétszer kijöttek a csoportkörből is. Az FA-kupa meg manapság senkinek nem tudja megtömni a bendőjét, van Gaal-nak sem jelentett mentőövet, ahogy Antonio Conténak sem (és valószínű Artetának sem tudják majd beszámítani akkor, ha nem lesz meg idén a BL-indulás).
Az Arsenalt kizárólagosan birtokló Kroenkét egyébként gyakran éri az a kritika, hogy nem hajlandó áldozni egy centet sem a klubra (míg például a Cityt birtokló Manszúr sejk, vagy a Chelsea-t birtokló Abramovics két kézzel söprik a pénzt a csapataikba, néha illegális utakon is). Mindezt a fenntarthatóság érdekében cselekszi a Kroenke-csoport, a hosszabb távú beruházásokat preferálva inkább (lásd például az Emirates-stadiont), mint a pillanatnyi befektetéseket (mint például mindenféle százmilliós játékosigazolások abszolút hiánya). Azonban eredmények híján pontosan ezért kezd az Arsenal elsorvadni, amit a szurkolók ugyan tűrtek egy darabig, de nekik is kezd betelni ezzel a tendenciával a pohár.

És mivel mégiscsak Stretford End névre hallgatunk, visszatérünk a Manchester Unitedre.

Nálunk is hasonló indulatok gyűltek fel a klubot tulajdonló Glazerék ellen, azzal a különbséggel, hogy míg Kroenke apránként vásárolta fel a klub minden részvényét (és nem utolsó sorban saját zsebből tette ezt), addig a United tulajdonosai egyben nyelték be a klubot és mindezt nagyrészt hitelből fedezték, amit aztán rá is terheltek a klubra.
Ez pedig nyilvánvalóan hatalmas ellenszenvet szült a szurkolók körében, és ez is teljesen érthető: nincs olyan sportklub a világon, aminek csak egyetlen olyan szurkolója is lenne, aki jó szemmel nézne egy ilyen kockázatos manővert.
És amíg az Arsenal esetében Kroenke pusztán csak érintetlenül hagyta a klub malacperselyének bedobónyílását, addig nálunk Glazerék harapófogóval kicsit kiszélesítették ugyanennek a perselynek a kiadónyílását. A demonstráló szurkolók transzparensei szerint több, mint 1 milliárd Fontot talicskáztak ki a Unitedből a tulajdonosváltás óta különféle címszavak alatt, mint például osztalékok fizetése, a felvásárlás hitele, annak a súlyos kamatai, vagy éppen havi fizetések (mert bizony mind a hat tulajdonos Glazer-családtag egyben az igazgatóság tagja is, így fizetést vesznek fel a klubtól, és nem hat fillért. Ez sem gyakori szokás egyébként: a Liverpool tulajdonosai például nem vesznek fel salaryt a klubjuktól). Az egyszerű szurkoló pedig megkapta a legellenszenvesebb húzások egyikét is: a fentiek miatt a Glazer-család tulajdonlásának első éveiben meredeken emelkedni kezdtek a jegy-és bérletárak (azaz velük is akarták fedezni ezeket a kiadásokat).
A Glazer család a takeover előtt kiemelte, hogy fontosnak tartják a jó és őszinte kommunikációt a szurkolókkal, azonban a Szuperliga-botrány utáni bocsánatkérésen kívül semmiféle kommunikáció, vagy párbeszéd nem történt a tulajdonosok részéről a 16 év alatt.

A United szurkolói ráadásul még egy komolyabb szálkát kaptak a szemükbe ezen felül Ed Woodward személyében, aki a JP Morgan korábbi alkalmazottjaként a tulajdonosváltás levezénylésében segédkezett a Glazer-családnak, majd innen került fel a Manchester United CEO-székébe. Azaz Woodward egyrészt segített ennek a rablóbandának, másrészt az ő emberük, tulajdonképpen a Glazerék manchesteri helytartójaként működik (legalábbis az év végéig), mivel a tulajdonosok szökőévente sem teszik tiszteletüket nemhogy Manchesterben, de még az európai kontinens területén sem.
Ez pedig nagyon éles váltás volt a korábban megszokott tulajdonosi és elnöki viszonyokhoz képest. A klub nyílt részvénytársaságként működött Glazerék előtt, azzal az Edwards családdal az elnöki székben, akiknek a leszármazottjai tulajdonképpen egymást követték ebben a titulusban, ráadásul (majdnem) mindegyikük a csapat szurkolója is volt. Több garancia is volt a klub jóhiszemű és lelkiismeretes működtetésére, ezek a biztosítékok azonban egy csapásra elvesztek.

Ennek igyekezett hangot adni több, mint ezer szurkoló az Old Trafford előtt 2021 május 2-án.
Az események viszonylagos csendben kezdtek csordogálni: helyi idő szerint délután 1 órakor (kickoff előtt 3 és fél órával) kezdett gyülekezni a demonstráló tömeg az Aranylabdás legendák szobránál a stadion előtt a keleti parkolóknál.
Ugyanekkor a demonstrálók egy másik csoportja a játékosok és a manager gyülekezőhelyéül szolgáló Lowry Hotel előtt állomásozott a belvárosban, nagyjából 50 perces sétára a stadiontól az Irwell folyó túloldalán.
Az Evening Standard szerint az Old Trafford előtt gyülekező néhány száz főből délután 2 órára már több ezer fő lett (ez azért vélhetően erős túlzás, a valós létszám valahol 1000-1500 fő közt lehetett).
A szobor körül összegyűlt tömeg ekkor sárga-zöld füstölők gyújtása után megindult a Munich-tunnel felé (ami, mint a nevéből is kiderül, a müncheni tragédia áldozatainak állít emléket a déli lelátó – azaz már egy jó ideje Sir Bobby Charlton Stand – teste alatt). Ez egy két végén nyitott folyosó tulajdonképpen, amin keresztül át lehet jutni a stadion déli oldalán keletről nyugatra, mivel az Old Trafford körbejárhatósága odakint nem biztosítható a vasút közelsége miatt.
A rendőrség ez elé az átjárást biztosító folyosó elé vont ki piros kordonokat, hogy feltartsa vele a tömeget, azonban ez nem tartott sokáig, a skandáló tüntetők jelentős túlereje könnyedén felbontotta a kerítést. Itt történtek az első összecsapások a rendőrökkel, akik próbálták útjukat állni: erre a tömeg előbb újabb rakétákat gyújtott, majd üvegeket hajigált közéjük. A kerítés felbontása után pedig eljutottak az alagúthoz.

(Kordon a Munich tunnel előtt)
(A gyülekezés, a kordon és az alagút szemléltetésképpen)

Az alagútnál azonban újabb kerítés várta a tömeget, a stadion saját lelakatolt vasrácsa zárta le az utat, úgyhogy az alagúton nem sikerült átjutni – itt kicsit nagy lett a tumultus, ahogy a lenti képen látszik.

(Baloldalt a zárt rács, aggódó helyi biztonságiakkal. Az élet közben utat tört magának: néhányan a transzparensekkel felmásztak a délkeleti kanyart tartó pillér tövére)
(Még egy kis szemléltetés)

Az események itt kezdtek rendesen felgyorsulni.
Először a tüntetőknek egy nagyjából 100 fős csoportja próbált meg bejutni a gyepre, miközben a klub dolgozói odabent a saját irodáikba zárták magukat – ők sem tudták, hogy a Glazerék elleni demonstráción felül mi lehet még a tömeg szándéka. Ekkor történek újabb összecsapások a rendőrökkel, akik már lovas egységeket is a helyszínre vezényeltek, és ekkor szenvedte el sérüléseit a híradásokban is említett két rendőr (akiket vélhetően üvegekkel találtak el, az egyikük arca elég komolyan megsérült).

(Tényleg nem volt szép, srácok)

A stadionon kívül maradt tömeg közben egyre erőszakosabb lett, az üvegeken felül már kerítéselemeket is hajítottak a rendőrök közé, ezért elsősorban odakintre koncentrálta a yard az amúgy is meglehetősen alacsony létszámot.
Éppen ezért a stadionon belül bóklászó tömegre nem jutott megfelelő őrizet, a klub saját alkalmazottjai (pályamunkásai és biztonsági emberei) pedig nyilván nincsenek kiképezve tüntetőkkel szembeni közelharcra, illetve vonuló tömeg csoportos oszlatására, így ők csak tisztes távolból tudták nézni, ahogy a demonstrálók kapukon átugrálva a déli lelátón keresztül bejutnak a gyepre is.
Délután 2.30-kor (két órával kickoff előtt) már a melegítéshez készültek a pályamunkások, kint voltak a kapuk hálókkal együtt, a gyepet épp locsolták, a Sky TV kihelyezett kommentátorai Jamie Carragherrel és Gary Neville-lel az élen épp a felvezető műsor keretein belül leadandó interjúkat vették fel, mikor a tömeg döbbent pillantásokkal kísérve megjelent a pályán.

(Szállingózik befelé a tömeg a Sir Bobby Charlton Standen keresztül)

Odabent sem volt kellemes a helyzet: a gyepen szétszéledő tömegből páran a tévétársaságok boxai felé lőttek egy rakétát, aminek ugyan nem volt sérültje, de szintén elég súlyos manőver volt. Valaki felmászott az egyik kapura is, illetve sokan birtokba vették a melegítésekhez kikészített labdákat, amikkel focizgattak kicsit a gyepen (valaki állítólag ollózott egy gólt a Stretford End előtt), aztán a labdákat magukkal vitték (egy szögletzászlóval egyetemben).
Eközben még az sem volt biztos, hogy a stadionban kóborló csoport nem próbál-e meg betörni az öltözőkbe is, azonban ez nem következett be később sem.
Itt már nyilvánvaló volt, hogy a mérkőzést már legfeljebb csak csúszással tudják elkezdeni, mivel előbb el kell távolítaniuk a tüntetőket a gyepről, illetve odabentről is.

A Premier League szabályainak kézikönyvében is benne foglaltatnak a meccsnapokról szóló regulációk, amik természetesen tartalmaznak biztonsági előírásokat is. Ezeknek megfelelően minden mérkőzés hazai rendezője köteles biztosítani a játékosok, a liga hivatalos személyei, illetve a játékvezetők és egyéb felügyelők számára a biztonságos és elkerített bejutást a stadionba, parkolást az elkerített bejárat közvetlen közelében, illetve szintén biztonságos és elkerített bejutást a gyepre is. Ezeket a feltételeket értelemszerűen az elharapózott helyzet miatt nem tudta biztosítani az Old Trafford személyzete még rendőri segítséggel sem, így elkezdtek az egyeztetések a rendőrség, a Premier League, illetve a Liverpool és a Manchester United reprezentánsai között a meccs sorsát illetően. (Fun fact, hogy még a kijelölt játékvezetőnek, Michael Olivernek is már kerülőutakon kellett bejutnia a stadionba).
Eközben a Lowry Hotel előtt még mindig kint volt egy kisebb csoport, miközben a csapat busza kint várt a játékosokra és Solskjaerra, azonban a stadionban kialakult helyzet miatt nem ment a busszal senki sehova, ráadásul a tüntetők élő falat vontak a hotel kijárata és a busz közé, elvágva az utat.

(A Lowry Hotel előtti csoport élő fala, a készenlétben váró busszal)
(A játékosok a demonstrálókat pásztázva a hotel ablakából

A stadiont és a gyepet ellepő tömeg miatt nyilvánvalóan mindenféle Covid-protokoll ugrott, ugyan az öltözőkbe nem mentek be végül, és a stadiont, illetve a bejutást is sikerült kicsit több, mint egy órával a tervezett kezdés utánra biztosítani, de ezzel együtt nem látták célszerűnek az elcsúsztatott kezdést a felek, így a mérkőzés elmaradt – vélhetően javarészt azért, mert a hiányzó felszerelések, a felrúgott Covid-protokoll, és a gyepen esett rongálások miatt erre nem lett volna rövid időn belül lehetőség. A buszok végül elhagyták a játékosokkal a hotelt, és Carringtonban tartottak egy gyors levezető mozgást a hotelben dekkolást eltüntetendő. Ugyanígy tett a Liverpool csapata is, akik a város egy teljesen másik részén gyülekeztek, őket nem várták sehol tüntetők.

Kicsit hosszas lesz talán felszedni innen a szálakat, de azért megpróbáljuk.

A demonstráció szervezőinek elmondása szerint teljesen békés felvonulást terveztek, azonban nem biztosították a tömeg szűrését megfelelően (márpedig ez mindenhol a szervezők dolga), így boldog-boldogtalan csatlakozott hozzájuk, sokan már eleve ittas állapotban, vagy éppen a demonstráció közben érték el az üzemi hőfokot, teljesen elterelve a tüntetést az eredeti céljától és szándékától. Magyarul a békés szándékkal demonstrálók közt megjelent a balhé kedvéért mocorgó csürhe is, bár ezt innen, több, mint ezer kilométer messzeségből nehéz kibogozni.
A képeket nézve egyébként feltűnt, hogy a stadionba betörő tömegnél nem volt füstrakétán és üvegeken kívül semmi, a valóban békés szándékkal Glazerék ellen tüntető tömeg végig odakint maradt a saját transzparenseivel együtt, bent a gyepen nem lehetett látni belőlük egyet sem („az 50+1” szórólapot kivéve, azt vélhetően mindenkinek osztogatták, erre még visszatérünk) – van hát valószínű igazságalapja ennek a magyarázatnak is.

A notabilitások közül Roy Keane és Gary Neville is úgy nyilatkozott, hogy bár a módszereket elítélik, de megértik a szurkolókat, akik jogosan hallatják a hangjukat a klubot (és kicsit az angol, valamint az európai labdarúgást is) eláruló tulajdonosok ellen.
A brit miniszterelnök, Boris Johnson is megszólalt, aki szintén elítélte a demonstráció erőszakosságát, de egyetértett a tömeggel, és hangsúlyozta: örül annak, hogy erélyesen és egyértelműen értésre adták mindenkinek a szurkolók, hogy semmiféle Szuperligát nem fogadnak el ebben az országban. De nem csak ők, a kormány sem fogja elfogadni bármilyen hasonló liga ötletét sem.

A Liverpool szurkolóinak és Pool-drukker celebritásainak szinte csak együttérző véleménye volt a demonstrációval kapcsolatban, az örök rivalizálást és ellentéteket félretéve hirdettek szolidaritást a social media platformjain (elsősorban nyilván Twitteren). A futball jövője ugyanis fontosabb szerintük, mint a rivalizálás kérdése, ide természetesen már belekeveredik nem csak a Glazerék által fémjelzett elmúlt 16 év, hanem a Szuperliga manővere is.

Solskjaer ugyan csak a demonstráció előtt nyilatkozott a bejelentés híre után, mindenképp békés fellépést kért a szurkolóktól, fontosnak tartotta a megfelelő kommunikációt a klub és a szurkolók közt, de jelezte, hogy ő csak a futballal foglalkozik, állást nem nagyon kívánt foglalni – talán majd egyszer megtudjuk a véleményét az eseményekről és úgy en bloc a Glazerékről egy életrajzi könyvből pár évtized múlva.

És valahol itt tartunk most.
Az természetesen biztos, hogy a klub szankciók elé fog nézni, hogy ez miben nyilvánul meg, az majd az FA döntése lesz. A klub képtelen volt biztosítani a biztonságos körülményeket a stadionba, az öltözőkbe és a gyepre való bejutáshoz, őszintén szólva nem értem az ezzel kapcsolatos kommenteket sem (leginkább más platformok kommentjeit értve ide).
A rendőrség természetesen nyomozni fog a klub segítségével, ugyan nem lesz könnyű dolguk a randalírozók maradéktalan azonosításával, de a klub azért néhányukat nyilván azonosítani tudja majd a szezonbérletesek közül, akiket majd örökre kitiltanak a stadionból. A kisebb halakat hagyják majd elúszni, a rendőröket megsebesítőket azonban kiemelten fogják kezelni és keresni, amiért kapni fognak 1-2 évet, akár volt büntetett előéletük, akár nem (hivatalos személy elleni erőszak, csoportosan, ami automatikusan előkészületet is jelent, ezt nem szokták felfüggesztettel honorálni).
És valószínű minden menni fog a megszokott kerékvágásban – de ez már csak az én véleményem. Glazeréket eddig nem hatotta meg a békés demonstráció, akár szervezett volt és tömeges, akár spontán és szórványos. Még a repülőkkel elhúzott banner sem fogja őket meghatni, néhány social media platformon majd elterjed a szurkolók közt a bannerek fotója, de tévében nem lesz hír, Glazerék meg legyintenek – fölösleges pénzkidobáson felül más eredménye nem volt, és aligha lesz ezeknek.
Az eseményekbe egyébként szerintem belejátszott mellesleg nem csak a Szuperliga merénylete, illetve a Glazerék tevékenységével szemben érzett ellenszenv, hanem az is, hogy bizony kicsit kivan már a töke mindenkinek a bezártsággal és a stadionok ürességével is. Nagyon hiányzott már a tömegnek egy közös éneklés, a szurkolás és a klubhoz tartozás élménye, ennek volt köszönhető az is, hogy a kinti tömeg éneklés közben Solskjaert, a csapatot, illetve több játékost is éltette, amit legszívesebben a lelátókon tett volna meg – az elmúlt év elég sok katartikus élménytől fosztotta meg a szurkolókat, amit nem tudott a karnyújtásnyi távolságból átélni.
Maradt hát a second-hand élmény, és az odakint demonstrálás.

És hogy mit szeretett volna a demonstráló tömeg?

Az osztogatott szórólapokon látható „50+1” felirat a kívánt klubmodellre utal – illetve egészen pontosan a tulajdonosi modellre.
A fenti modell leginkább a németeknél dívik a Bundesligában, ahol a részvényekkel járó szavazati jogok 50%-át, plusz 1 részvényt a klub tagjai birtokolnak.
A tagok így közvetett módon ugyan, de be tudnak avatkozni a klub életébe, elsősorban elnökválasztások alkalmával.
Ami pedig a legfontosabb ezzel kapcsolatban: az „50+1” szabály megakadályozza, hogy mindenféle jöttment befektetők pénzfosási víziókkal eltelve megvásárolják a klubot, akár saját zsebből, akár hitelből, akár Monopoly pénzzel. Kisebb befektetést tehetnek ugyan külsős felek, de a részvények többségét nem szerezhetik meg.
Ezzel el lehet kerülni, hogy a klubok igazgatóságában kizárólag üzletemberek csücsüljenek, akik adott esetben egy amerikai irodában töltik minden idejüket, figyelmük töredékét áldozva csak a klubra, miközben egyetlen futballszakember, vagy a futballklubhoz kötődő személy sem foglal ott helyet. Nekünk pedig másodsorban ez az, ami szúrja a szemünket Glazerékkel és a boarddal kapcsolatban: nincs senki, aki kicsit is értene a futballhoz, ami a döntéshozatalokban elég komoly hátrányt jelent, a csupa bankárokból és üzletemberekből álló csoport a brand felfújását dícséretesen tudja végezni, miközben a futballért felelős részleg tulajdonképpen nem is létezik (összvissz van egy DoF-szerűségünk, aki Woodwardnak referál).
Azonban a dolognak van hátulütője is: a klub egy „50+1” modellel evickélve hamar gittegyletté tud degradálódni, ahol komoly hatalmi harcok zajlanak a vezetésben, ahol nehezen születik meg, és még nehezebben kiviteleződik egy hosszútávú beruházás, vagy szervezeti átalakítás például, mert hamar elkezdi mindenki a saját pozícióját bebetonozni inkább a szakmai munka helyett (nyugodtan vonja meg itt mindenki a párhuzamot azzal, amivel elsőre eszébe jut).
Ezzel pedig elég csúnyákat lehet zuhanni például, amiről mesélhetne esetleg a Schalke és a HSV: a gelsenkircheniek épp a kiesés szélén állnak a Bundesligában, holott 10 éve még BL-elődöntőt játszhattak, a HSV pedig már búcsúzott is az élvonaltól, azok után, hogy teljes fennállása óta nem szerepelt lejjebb a Bundesligánál.
A modell emellett kizárja azt is, hogy a tulajdonos (vagy tulajdonosok) további pénzt pumpáljanak a klubba, így mindent a saját eszközeivel kell kitermeljen az egyesület, ami a tehetősebb klubokhoz képest jóval tovább is eltarthat, leszakítva őket a leggazdagabb elithez tartozás versenyében.
Mellesleg ezt a modellt azért kijátszani sem olyan nehéz: a sokat szapult RB Leipzig esetében a klubok tagjai összesen 21-en vannak csak (máshol ez több ezer fős csoportot jelent), és ennek a 21 tagnak is a nagy része hogy-hogynem pont tagja a Red Bull Groupnak is, ahogy ezt már a Tifo-n is megénekelték.

Valahol pedig itt kéne abbahagyjuk talán a fejtegetést egyelőre.
Hogy mi lenne a Glazer-család tulajdonlásának alternatívája, az remélem így érthetővé vált, bár esély erre alig kínálkozik. Vagy Glazeréknek kéne eladásra szánni a fejüket úgy, hogy a részvények klubtagoknál landolnak (biztos mindenkinek van otthon pár fölösleges fontmilliója), vagy pedig a Premier League-nek (esetleg az FA-vel együtt) kéne úgy határoznia, hogy kötelező jelleggel vezetik be az 50+1 modellt mondjuk a két legfelsőbb osztályban, amire valószínű Manszúr sejk, Abramovics és a többi nagykutya meresztene elég nagy szemeket.
Őszintén szólva számomra is egy vonzóbb tulajdonosi forma lenne a fenti modell, és szívesen látnék korábbi klublegendákat, vagy más klubtagokat a vezetésben és a tulajdonosi körben, de sajnos semmi esélyt nem látok rá – ettől még tüntetni lehet érte, de szigorúan békés keretek közt.
Most pedig már tényleg el kéne induljak haza a kávéháznak használt irodából, mert megint le fog lőni a TEK.

Ja, egyébként szóljon már valaki pár szót az európai labdarúgás szereplőinek, hogy legyenek már szívesek ne mindig vasárnap felkavarni az állóvizet, mert k***vára nem szeretnék minden hétfő este fél tízig a melóhelyen túlórázni egy „bréking” poszttal.