Aki az egész életét sietve éli, az a végére is sietve ér oda – illik ez az egész szezonunkra. Még az utolsó PRM-forduló sem ülepedett le, még ki sem ürült a kerozin abból a gépből, ami Rómából hozott haza minket, és máris nyakunkon van a sorozat döntője.
Az egész évet is summázhatnánk röviden, de nem tesszük meg, majd egy podcastet szentelünk neki valamikor a közeljövőben, egyelőre csak soros ellenfelünket vesszük célkeresztbe.

Kezdjük gyorsan az elején.
Az az infó mindenkinek megvan egyébként, hogy a VillaRReal nevében két darab “R” betű szerepel? Nem tudom mennyire kínos, de eddigi eltelt 32 évem alatt végig “Villareal”-ként hivatkoztam rájuk, és az istennek se tűnt fel, hogy rosszul írom a nevüket, most javította ki csak a Google keresője a nevetséges próbálkozásom. Egyébként ez a fun fact adott egy ötletet egy jó kis játékhoz, majd ha lecseng a szezon, vége az EB-nek, és a transzferablakot is a hátunk mögött hagytuk, és beköszöntött az uborkaszezon, de még nem kezdődött el az újabb idény (ez kb. egy kétnapos időintervallumot jelent), akkor talán lesz belőle valami.
Egyébként mélyebbre ásva az “R” betűk terén feltűnt, hogy sok sajtóorgánum ugyanígy elcseszi a csapat nevét, nem csak én.

A Premier League mezőnyéből az utolsó forduló befejeztével egyébként már nem kérdés, hogy ki indul jövőre a BL-ben, függetlenül a ma esti és a szombat esti finálétól, az egyetlen nyitott kérdés mindössze annyi, hogy a döntőben szereplő angol csapatokat mely kalapokból húzzák majd a csoportkör sorsolásánál. Márpedig azon a sorsoláson vér fog folyni, ha a fene fenét eszik is, ugyanis a második kalapban olyan csapatok úszkálnak majd a sekély vízben, mint a Barcelona, a Real Madrid, a PSG, a Juventus (ezek mind elbukták ugye a saját bajnokságaikat), vagy éppen a Liverpool (akiket ugyebár nem kaphatunk). Rendesen felkavarták hát Európa állóvizét a nagyobb bajnokságokat “meglepetésre” nyerő Atleticók, Lille-ek és Interek, második kalapba taszítva ezzel a bikább alakulatokat, úgyhogy nagyon nem mindegy, hogy a Unitedet végül melyikből tervezik sorsolni. A Man City első kalapos pozíciója nem kérdés, a Chelsea a BL-döntő megnyerésével felkapaszkodhat még oda, és az EL-győzelemmel mi is megtehetnénk ugyanezt – számunkra ez lenne az egyetlen “üröm” az örömben, alighanem itt lenne az ideje bevezetni egy szabályt az UEFA-nál, ami lehetővé tenné az első kalapban kikötő csapatok számára a választás lehetőségét, hogy egyáltalán szeretnének-e élni ennek a kiemelésnek a lehetőségével – nagyon sok csapat örülne például a mi vereségünknek, mivel így a Villarrealt tolnánk fel a Konferanszié Konszolidáció Konferencia Liga selejtezőjéből (szüzanyám, képzeljétek az milyen lehet) egyenesen a BL főtábla első kalapjába, mi azonban azt üzenjük nekik, hogy azt aztán leshetik.

Ami tehát a Villarrealt illeti:
Emery már az ötödik alkalommal jár ennek a sorozatnak a döntőjében, és a mérlege is csak az Arsenalnál töltött ideje miatt makulás (ezt a szót a “makulátlan” mintájára találtam ki): a Sevilla tulajdonképpen neki köszönheti, hogy ez a sorozat a saját házi kupájukká alakult át, mivel zsinórban háromszor is sikerült Emerynek eltenni a győzelemért járó aranyat (hogy aztán az eggyel utánuk következő szezonokban rendre ki is pottyanjanak a BL-csoportkörökből harmadikokként, wehehöhö), az egyetlen vereségét pedig 2019-ben szenvedte el a Chelsea ellen.
A spanyolok útja Gdanskig meglehetősen simán alakult, a Tel-Aviv, Qarabag, Sivasspor hármason szandálban tapostak át a csoportkörben (veretlenül, nagyon kis híján 3,0-ás gólátlaggal), és a kieséses szakaszban is kesztyűs kézzel húzgálták nekik az ellenfeleket Nyonban: sorrendben a kisebbik RedBull (a salzburgi), a Kijev és a Zágráb került eléjük terítékként, hogy aztán az elődöntőben beleköpjenek az All-England Európai Kupadöntők levesébe, 4/4 helyett 3/4-re rontva az angol csapatok arányát a döntőkben.
Artetának beletört hát a bicskája a spanyol bajnokság hetedik helyezettjébe (mondjuk neki a Burnley-be is), és végig kellett nézze többek közt azt is, ahogy bármiféle európai kupainduláshoz az utolsó szalmaszálat jelentő EL-elődöntőben a frissen, 45 millió Fontért igazolt Thomas Partey-ból bolondot csinál a 3 évvel korábban feleslegként szélnek eresztett Francis Coquelin. Egyébként mesélem már, hogy Unai Emery ül a kispadjukon, ugye? Ez a futball egészen vicces is tud lenni néha.
Ennek a Villarrealnak kéne hát letekerni úgy a fejét, mint a gyalogcsibéknek szokás, és annak ellenére, hogy döntőig meneteltek, nem tűnnek annyira vészes ellenfélnek (mint mondjuk egy felhergelt Burnley).
Emery leginkább az egy szem épkézláb támadójukban, Gerard Morenoban bízik, aki kerek 30 gólt pötyögött össze idén, mögötte azonban nagy a csend a góllövés terén – csak Paco Alcacer jutott el 12 találatig. A kezdőkapusuk meglehetősen középszar szezont fogott ki az idén, a fogyasztása is eléggé átlagos, egy gólt eszik meccsenként – ennek ellenére összehozott 10 clean sheetet csak a bajnokságban, leginkább a töltelékként szereplő Cadizok, Huescák és Elchék ellen.
A védelem tulajdonképpen a Pau Torres – Raul Albiol pároson alapszik, Torres a mi radarjainkon is egyre többször villog ezekben a cébészegény időkben, Albiol pedig a legszebb Mourinho-években boldogította a Real Madrid közönségét – mára azonban már 35 is elmúlt, többek között ő is csak integetni fog a spanyol válogatott EB-re repkedő gépeinek.
A formációt tekintve Emery a 4-4-2 és a 4-3-3 közt váltogat, Spanyolországban azért nem annyira mindennapos jelenség a négynégykettőzés, mint mondjuk Észak-Európában, ennek az egyik legnyomósabb oka, hogy a Moreno-Alcacer duó kényelmesen kiegészíti egymást (és hogy nincs egy olyan igazi kiköpött kilencesük, mint mondjuk nekünk Cavani), két centert meg nehéz máshogy a pályára varázsolni úgy, hogy szélsőket is akarunk melléjük. 4-3-3 esetén Fernando Nino alakítja egyébként az egy szem center szerepét, aki mindössze 20 éves, de már biztató jeleket mutat, már ami a gólszerzést illeti – 8 meccsre elegendő játékpercből kerek 8 gólt termelt eddig idén, ellenünk azonban aligha lesz a kezdőben.
A helyzeteket elsősorban a szélsők igyekszenek összehozni, cselsorozatokkal, elfutásokkal, nádihegedűkkel, ők egyébként a lövöldözésből is kiveszik a részüket. A Villarreal nem mellesleg a La Ligában az egyik távolról leggyakrabban próbálkozó alakulat, Parejo, Trigueros és Capoué lövéseinek átlagos távolsága is mind 20 yardnál kezdődnek, de például Mario Gaspar sem szívesen próbálkozik a boxon belülről – onnan ugye a hülye is be tud találni. (Összehasonlításképp: nálunk a gyakran kaput találó támadók közül egyedül Rashford és Bruno az, akik szívesen próbálkoznak távolról, Rashford lövéseinek átlagos távolsága a kaputól 19 yard, Brunóé 21,7 – a büntetők ebben természetesen nem szerepelnek).
Ettől igazból nem kéne összetojnunk magunkat: a védelem két szélén AWB és Luke Shaw is több, mint megbízható idén a szereléseket tekintve is, egyedül a távoli lövéseiket nem kéne megenni, és tulajdonképpen már egy lépéssel feljebb is vagyunk a dobogóra vezető lépcsőn.
Egyébként ha egészséges lenne, akkor bizony továbbra is a Villarreal támasza lenne Vicente Iborra is, aki Emery legmegbízhatóbb katonáinak egyike, aki már a Sevillában is a kezei alatt játszott, azonban tavaly decemberben, a legnagyobb dömping közepette sikerült benyelnie a legrosszabb sérülést, amit futballista elszenvedhet – Iborra a Betis ellen elszaggatta a keresztszalagját, és már akkor biztos volt, hogy a szezon hátralevő részében nem látják többet, ki tudja, talán másképp alakult volna a Villarreal szezonja, ha ő végig bevethető marad, a védelem előtt csücsülő hatos szerepét ugyanis ő vitte egy személyben, az ő kidőlése után kezdődött el a konstans 4-4-2 Emery részirül.
Visszatérve a támadóikra: Alcacer és Gerard Moreno is szeretik gimnasztikáztatni a partjelzőket, állandó jelleggel tartózkodnak lesen mindketten, ők a La Liga idei “lesen kaptak” listáján is ott vannak a top 10-ben (és szorosan mögöttük áll 12. helyen a szélsőjük, Samuel Chukwueze is), ami lássuk be, nem kis teljesítmény. Ezt leginkább annak köszönheti Emery legénysége, hogy elsősorban a védelem mögé passzolt labdákra akarnak rárohanni a leshatárról startolva, csak a jelek szerint ez nem mindig sikerül. Nem ártana hát rendesen összerántani Solskjaernak is a lescsapdát estére, mert ugyan Maguire az utazók között van, de vélhetően nem fog match-fit állapotba kerülni, úgyhogy valamelyik védőposzton mindenképpen Lindelöf fog bohóckodni, és nagyon nem szeretnénk őt látni, ahogy versenyfutásba keveredik a két támadó valamelyikével.

Részünkről egyedül Martial fog hiányozni hát a térde miatt (Phil Jonest kell említsem amúgy?), McTominay és Fred is játékra kész állapotban lesznek, és ahogy feljebb említettem, Maguire ugyan utazik, de alighanem kabátban fog ücsörögni a pálya szélén.
Jut eszembe, az utazók közt van még valaki.

Végezetül a meccs képére kéne tippeljek valamit, bár nem lesz egyszerű. A Villarreal a La Ligában a labdabirtoklást tekintve negyedik helyen végzett, otthon és idegenben is többet birtokolták a labdát az ellenfeleiknél átlagban. Vélhetően Emery most sem fogja sündisznóállásba vezényelni a csapatot, megpróbálnak majd játékot kezdeményezni. Hosszú átadásokkal is viszonylag keveset próbálkoznak, azaz elsősorban a földön próbálják tartani a labdát, úgyhogy valószínű lesz a részünkről letámadás is a meccs valamely szakaszában – legjobb lenne az elején rájuk borítani a pályát, hogy aztán nekik kelljen iparkodni, mert bár nem szokásuk az őszinte bekkelés, de láthattuk például az elődöntőben, hogy ha arról van szó, akkor képesek lehozni kapott gól nélkül egy komplett meccset premier ligás ellenféllel szemben is. Az ellenfél jobb-és balhátvédje egyébként elég kalandvágyó, besegítenek mindketten az akciókba, és bár nem tudhatom előre, hogy Emery mennyi szabadságot biztosít nekik egy kupadöntőn, de Rashford például idén vagy 8 gólt szedett össze az ilyen előre kalandozó hátvédek mögött nyíló folyosók megtámadásából. Nem jelenti azt persze, hogy esni fog egy ilyen találat, pusztán csak nagyon valószínű, aztán majd Rashford eldönti, hogy van-e kedve belövöldözni az ilyen helyzeteit, vagy már inkább a labdaátvételeit is elrontja.

Végül pedig a csapat összeállítása alighanem de Gea nevével fog kezdődni – Henderson ugyan továbbra is meggyőzően teljesít, de a nemzetközi kupák terén a tapasztalat hiánya miatt itt még szerintem a kevésbé elnéző kollégák is de Geát tennék a pipák közé.
A meccset egyébként a francia Clement Turpin fogja vezetni, nem tűnik vészes alaknak, nem szór lapokat két kézzel, 2012-ben lett az UEFA játékvezetői elit csoportjának tagja (csak ők vezethetik a komolyabb nemzetközi meccseket, létszámuk ennek megfelelően elég szűk, jelenleg 29-en tagjai ennek a csoportnak. Kassai Viktor is köztük van még egyébként, de aligha látjuk már őt bármilyen torna döntőjében ismét).

A közvetítés 20.00-tól kezdődik majd a Sport 1-en (kickoff 21.00-kor), és ugyan van rá némi esély, hogy elbénázzuk, de azért egy kis pezsgőt be lehet készíteni a frigóba.