🎵 Ez az ami egyedül éltet,
mer’ a péntek,
a péntek az én napom… 🎵
Á, augusztus, a hónap, aminek a fele úgyis kuka lesz. Ha Augustus római császár, kinek a nevéből ered a hónap elnevezése, tudta volna, hogy ekkor csak a transzferablak nyöszörgéseitől hemzseg az onlájn média, akkor szerintem biztos, hogy másik hónapot neveztetett el volna magáról. Egyébként miatta rendelkezik a ma is használt naptárunk azzal a buggal, hogy a 30-31 napos hónapok váltakozása megtörik, és a 31 napos júliust (amit meg ugye Cézárról neveztek el) egy szintén 31 napos augusztus követ – mert hát nehogymár Augustus császár nemi szerve hónapja egy centivel nappal rövidebb legyen a legnagyobb celeb császárénál. Hát hogy nézett volna már az ki.
Javában tombol tehát a transzferpiac, repkednek a tízmilliók, bár közel sem annyira alacsonyan, mint tavaly (a Chelsea például csak 120 millió fontot vert el eddig), úgyhogy mi ezt a magunk részéről hagyjuk is kibontakozni, majd bővebben értekezünk a holtszezonról egy podcastben ha véget ért.
Off: mindeközben a Juventus úgy fest, hogy kiszáll a szuperligából, magára hagyva ezzel a Madridot és a Barcelonát. Ettől függetlenül szerintem továbbra is még ebben az évtizedben el fog indulni, legfeljebb más néven és más formában, nem is feltétlen Európában, lásd például azt a nagybevásárlást, amit az arabok most elkezdtek.
Nade most a mai nappal foglalkozunk, úgyhogy mindenki nézzen csak rá a naptárára – augusztus negyedike van ugyebár, ez a nap pedig méltán nem bír semmiféle jelentőséggel a klub történelmében – egyetlen érdekességet kivéve.
Kevesen tudják csak szerintem, hogy 22 éve, pontosan ezen a napon (2001 augusztus 4-én) Ferguson Unitedje egyszerre két felkészülési meccset is játszott egyidőben. Ilyen sem fordul elő mindennap.
Ferguson ekkor kezdte véresen komolyan venni a squad rotation intézményét (nem mintha korábban nem így tett volna, inkább csak még egy sebességi fokozattal feljebb kapcsolt). A Verónnal és van Nistelrooy-jal felkozmetikázott kerettel Fergusonnak komoly tervei voltak, az összes trófeát szerette volna begyűjteni ebben a (kezdetben búcsúnak szánt) szezonban. Ehhez pedig gyakorlatilag két komplett kezdőre elegendő játékost kellett menedzselni, hogy a sokfrontos terhelést bírja valahogy az állomány, úgyhogy Ferguson augusztus negyedikére két felkészülési meccset is lefixált, mindkettőt idegenben, a keretet pedig arányosan kétfelé osztotta.
Az egyik az akkor harmadosztályú Wrexham otthonában zajlott, amit a manageri stábjukból visszavonuló Brian Flynn és Kevin Reeves tiszteletére rendeztek, a Vörös Sárkányok pedig rendesen kitettek magukért. A kezdőnkben szerepelt Scholes, Verón, Solskjaer, van Nistelrooy, Stam, Gary Neville és Giggs is – akinek egyébként 3 nappal korábban tartottunk egy testimonialt a Celtic ellen, mivel több, mint 10 éve volt a klubnál, Giggs pedig hálásan ráhúzott erre még 13-at.
Velük könnyedén szereztünk 2-0-ás előnyt (Solskjaer lazán átemelt egy labdát a kapuson egy kiugratás után, aztán Verón szabadrúgásból talált be), azonban a félidő után a helyükre csereként érkező fiatalok elbukdácsolták a hátralevő időt, így 2-2-vel ért véget a meccs.
A Wrexham a dicsőségen kívül anyagilag is jól járt, tulajdonképpen az egész szezon leglátogatottabb meccse volt ez számukra, több, mint 7600-an tekintették meg a helyszínen az összecsapást – ez a Wrexham kicsiny klubjának óriási nézettséget jelentett, ebben a szezonban ugyanis a bajnokságban mindössze 3800-as látogatottságot átlagoltak.
A másik meccsen Jimmy Ryan irányította a csapat másik felét a Hereford ellen, aki Steve McClaren távozásával ideiglenesen managerasszisztenssé lépett elő, egészen addig, amíg Carlos Queiroz meg nem érkezett egy évvel később. Csinált már ilyen beugrós melót Jimmy, egyszer 98 decemberében vette át az első csapat irányítását a Boro ellen, amit Fergusonnak egy temetés miatt kellett kihagynia (3-2-re kikaptunk végül).
A meccs előtt infernális felhőszakadás mosta el az Edgar Street-et, és a találkozó alatt is végig esett, de mindez nem tette végül használhatatlanná a gyepet, úgyhogy nyugodtan lehetett iszapbírkózni.
Itt sem spóroltunk a tehetségekkel, egyszerre volt pályán Phil Neville, Keane, Butt, Fortune, Cole és Yorke is, úgyhogy a Hereford hősies alakulata végül 6-0-ával lett kiütve, Yorke kétszer kapufát is talált. Ennek ellenére a meccs első 20 perce a hazaiaké volt, már amennyiben a szerintem kicsit elfogult tudósításnak hinni lehet, elvégre ez mégiscsak egy helyi lap beszámolója volt az eseményekről. Nem mellesleg a meccs emberének állítólag (a 0-6 ellenére) az egyik hazai játékost választották – ő az akkor még mindössze 20 éves Paul Parry volt, aki végül a Cardiff legendájaként focizott 34 évres koráig, 12 walesi válogatottságig vitte később.
A Hereford DoF-ja, Graham Turner is kicsit lementált a lapnak adott interjúban azon, hogy nem tudtak a legerősebb kezdőjükkel kiállni, sérült volt mindenki, a jobbhátvédjük sosem játszott még jobbhátvédben, és kénytelenek voltak 6 (!!!) próbajátékon lévő játékost is betenni a kezdőbe. Ettől függetlenül köszönte szépen Fergusonnak, hogy elhozta a Unitedet, még ha nem is személyesen.
A Hereford sem járt rosszul ezzel anyagilag, a lap szerint 35.000 fontos bevételt hozott nekik ez a hakni, csak összehasonlításképpen jegyzem meg, hogy nálunk ekkor Keane, Giggs, Scholes, Verón, van Nistelrooy és Beckham is többet keresett ennél hetente.
Apropó, Beckham: sem ő, sem Barthez nem játszottak a dupladerbi egyikén sem – Beckham alighanem a saját önéletrajzi könyvének a kiadásával volt elfoglalva, ami alig pár nappal később jelent meg.
Többet egyelőre ne várjon senki, vegyétek ezt egy kicsit fűszeresebb kommentfogónak, mindenki menjen még egy utolsót csobbanni valahova, aztán holnap (ötödikén) érkezik a Lens ellen még egy haknimeccs, aztán hatodikán, Dublinban a Bilbao ellen még egy, a PRM-szezon pedig számunkra augusztus 14-én, hétfő este kezdődik (anyátokat Premier League, seggemet már, felejtsük már el végre ezeket az időpontokat) a Wolves ellen odahaza.
21.00 órakor.
Gyökerek.