Most, hogy már szinte vége a szezonunknak, lassan elkezdhetünk visszafelé tekintgetni. A mélyebb elemzéssel és az ezzel járó ítélethozatallal még persze megvárnánk a kupadöntőt, meg tulajdonképpen az sem mindegy, hogy a 6-8. helyek melyikén végzünk (ehh), vagy beleköpünk-e az Arsenal levesébe (reméljük), de az talán kijelenthető, hogy egy olyan idény mindenképpen csalódás, ahol a bajnokság egyetlen szakaszában sem tartózkodtunk a legjobb 5 hely egyikén. Sok szurkolótársamhoz hasonlóan én sem értem, hogy mi történik a csapattal, de hogy kicsit bővítsük a kört, és a kommentmezőben meglepően gyakran előforduló nemunitedes arcokat is kicsit bevonjam a diskurzusba, felteszem a negyvenmilliós kérdést. Mi a franc történik a bíráskodással a PL-ben? Bizony, ez a bejegyzés kőkemény bírózás lesz. Elfogult, picsogós, demagóg és még talán konteós is, de hát milyen is lenne egy ilyen szezon végén, mikor szinte hétről hétre kórusban szidjuk a meccset vezető három hülyét.

Ami tulajdonképpen már kétszer három, hiszen a tévútnak bizonyult kapu mögött ácsorgó sporik helyett a VAR-szobába érkezett még három rigó. Vagy 2*3-2 ha úgy tetszik, mivel a partjelző, asszisztens (vagy éppen hogyan hívják a vonal mellett zászlóval integető bohócokat) szerepe gyakorlatilag megszűnt, mint ahogyan a negyedik játékvezetőket is simán lecserélhetnék bikinis ringlányokra, táblák emelgetésére és magukból kikelt edzők lecsillapítására még talán alkalmasabbak is lennének. De a bíráskodásra is biztosan találnánk alkalmasabb személyeket, mint a Premier League jelenlegi játékvezető-állományát. Immár ötödik szezonját tapossa a VAR is, és a technológia bevezetése melletti érvek egyik legerősebbike az volt, hogy így kiszűrhető lesz a szubjektív emberi faktor, vagyis hétköznapi nevén a hülyebíró. Na de itt jön a duplacsavar, hiszen amíg a videobíró képernyői előtt ugyanazok a barmok ülnek, akik addig a pályán hoztak megkérdőjelezhető döntéseket, addig hiába várjuk a rendszer igazságosabbá válását.

Sőt, a VAR bevezetése óta rengeteg szabályváltoztatás is történt, amelyet az összefoglaló műsorok egyre népszerűbb és egyre hosszabb szegmenseiben volt játékvezetők rendesen ki is tárgyalnak. És akkor mimagyarok még jól is járunk az úgy-ahogy szórakoztató Bede Ferenc monológokkal, a Sky Sportson például az alább látható Temu-s Magneto igyekszik belemagyarázni a vállalhatatlan döntésekbe a szabálykönyv random passzusait (Dermot Gallagher egyébként a csóka, sporinak is gyökér volt), a vidi megtekintését csak köpésálló kijelzővel rendelkező olvasóknak ajánlom.

“You’ve asked me twice, I don’t think it’s a penalty” 🔎😬 | Ref Watch ANALYSE Forest penalty claims

SUBSCRIBE ► https://bit.ly/SubscribeSkySportsPL PREMIER LEAGUE HIGHLIGHTS ► https://bit.ly/SkyPLHighlights2324 GET THIS SEASON’S PREMIER LEAGUE SHIRTS HERE ► https://bit.ly/SkySportsShop Ref Watch debate Nottingham Forest’s ‘X’ statement regarding VAR decisions made in the game against Everton and analyse each penalty incident, frame-by-frame with ex-referee Dermot Gallagher.

Így ismerkedhetünk meg olyan új kifejezésekkel, mint a szubjektív les, a világos és egyértelmű hiba, a túlzott erőbevetés, természetes testtartás, vagy a felelőtlen mozdulat. Több mint három évtizede követem aktívan a focit, olvastam már nem egy szabálykönyvet is (egyikben sem írták, hogy a foci non-kontakt sport lenne), de ezek a mostani módosítások engem arra emlékeztetnek, mikor egy szerződésben elrejtik az apróbetűs részeket, hogy aztán arra hivatkozva nézzék hülyének az embert. Természetesen mindenre van magyarázat. Ha pedig éppen nincsen, ha valóban bírói hiba történt, akkor viszont jönnek a következmények. A bocsánatkérések.

Nyilván nem csak én érzem úgy, hogy a bírói döntések következetlensége ebben a szezonban csúcsosodott ki, hiszen soha nem látott mennyiségű cikk, hozzászólás, vita lát napvilágot hétről hétre a bíráskodással kapcsolatban, Szurkolók, újságírók, játékosok, szakértők, menedzserek, de már hivatalos klubközlemények is kikelnek a valóban értelmezhetetlen, következetlen és a játék szellemiségének teljesen ellentmondó, nem mellesleg meccseket eldöntő ítéletek ellen. A VAR nem hozta el az igazságosság korszakát: nem lett kevesebb a műesés, a reklamálás, a sportszerűtlenség, és (ami igazán fontos) a bírói tévedés. Több lett viszont a véletlenszerűen kiosztott sárga lap a bírói ítéletek vitatása miatt, legyen szó akár az ezt joggal szóvá tevő csapatkapitány fegyelmezéséről, akár 15 másodpercen belül kiosztott két figyelmeztetésről. A PL-bírók elvárják a tiszteletet, csak hát a tiszteletet először ki kell érdemelni, az nem csak úgy jön az egyenruha mellé. Márpedig a mostani felhozatalban igen kevés a tiszteletet kiérdemlő bíró sporttárs.

Mert hát az mégis hogy a manóba picsába történhet meg, hogy ugyanazon szezonban/fordulóban/meccsen egymásra kísértetiesen hasonló esetekre teljesen különböző ítéletek születnek, aztán minden megy tovább, mintha semmi sem történt volna, hétről hétre ugyanazokat a bohócokat látjuk komoly rangadókat vezetni? Mégis milyen érvrendszer szerint ítélnek egyik héten ugyanolyan kezezésre tizenegyest, amire máskor továbbot? Mitől függ, hogy egy keményebb belépőt megvizsgálnak-e a videoszobában, neadjisten kihívják a sporit, hogy nézze meg ő, pirosat ér-e? Mi az a kontakt, ami tizenegyest ér, és mi az ami nem? Miért számít, hogy a bíró a pályán mit ítélt, ha elvileg az objektív döntéshozatal lenne a lényeg? Ki dönti el, hogy mit néznek vissza a VAR-szobában és mit nem? Miért nem számít egy büntető befújásánál, hogy kinél/hol volt a labda? Miért nem adják meg a bíró által továbbengedett, de utólag szabálytalannak minősített labdaszerzés után szerzett gólt, és miért adják meg a tévesen megítélt szabadrúgás/szöglet utánit? Miért nem nyilvános a VAR és a bíró közötti beszélgetés és miért nincs ez az egész jobban kommunikálva a helyszíni- és a tévé előtt ülő nézők felé?

Válaszokat nem nagyon kapunk, és ennek két oka lehet. Az egyik, ami felé igencsak hajlok, hogy az angol bírók egyszerűen alkalmatlanok (bár az idei első 4 BL-meccsünkön ellenünk befújt 4 tizibe belegondolva máshol is van baj). Nem véletlen, ha az utóbbi évtizedekből nem nagyon ugranak be angol nevek, ha a legjobb bírókat próbálom felidézni. Puhl, Collina, Merk, Frisk, valahogy egyik sem angol. De még ha a legmagasabbra eljutott angol sporikat idézem fel, a maiak a Clattenburg-Webb vonalhoz sem képesek felnőni. Az angol bírói szakma két jelenlegi prominens képviselője Anthony Taylor és Michael Oliver (ők mennek az Eb-re is), hozzánemértésük bizonyításához nem kell túl messzire menni, elég csak a legutóbbi fordulót megnézni. Taylor elfelejtett szabadrúgást ítélni a West Hamnek kapustámadásért (ha ugyan van még ilyen), majd az Areola által lazán kigurított labdára lecsapó liverpooli támadó ziccerébe belefújt, és ő maga hívta be az orvosi stábot ápolásért, csak hogy saját hülyeségét fedezze. Oliver is nagyot alakított az észak-londoni derbin, tizenegyes helyett Arsenal-kontragóllal nehezítve a Spurs dolgát, de ami még érthetetlenebb, hogy vajon miért nem ítélt erre egyből büntetőt? Biztos nem állt elég közel.

És itt óvatosan rátérnék a másik válaszra, miszerint ezeket esetleg direkt csinálják, mert hát csak nem ennyire vakegerek. Persze, tudom, konteó, de hát ki gondolta volna a Serie A csapatairól vagy a Barcáról, hogy direktben fizetnek a bíróknak? Nyilván nem azt mondom, hogy szándékosan csalnak bizonyos csapatok javára, de a bíróküldés és a szubjektív döntések határainak feszegetése legalábbis felmerül gyanúként. Értem én, hogy felgyorsult a játék, sok csapatnál a taktika része a bírók befolyásolása, de ez nem magyarázza meg a varozás / nem varozás random eseteit, vagy éppen az egyértelmű szabálytalanságok észre nem vételét. És itt nem csak a meccset közvetlenül befolyásoló bírói döntésekre gondolok, mint a meg nem adott gólok vagy büntetők, hanem a mezőnyben különbözően megítélt szabálytalanságokra is. Szükség lenne a letámadás mellékhatásaként elterjedő, félpályán túli gyors szabálytalanságok egyértelműbb szankcionálására, mint ahogyan a legapróbb érintésekre is azonnal fájdalmas arccal elterülő színészpalánták megregulázására is (mint például a tévés halálokban Sean Beant megelőző Grealish). Az amúgy megvan, hogy csak a PL-csapatnak nagy jóindulattal sem nevezhető Sheffield javára fújtak be kevesebb faultot, mint a United ellen?

Két alapvető hiba miatt nem működik a mostani rendszer szerintem. Az egyik az a hozzáállás, hogy ha nincs elegendő bizonyíték az ellenkezőjére, vagy nem történt világos és egyértelmű hiba (clear and obvious error), akkor marad a pályán a bíró által hozott döntés. Az persze nincsen egyértelműen leírva, nem is nagyon lehet megfogalmazni, mi az egyértelmű. De pont ezek a gumiszabályok teszik lehetővé, hogy két ugyanolyan (kétes) esetre két ellenkező ítélet születhet. 5 szezon alatt nagyjából 2000 angliai meccsen használták a VAR-t, de még mindig úgy tűnik, hogy nem igazán értik a rendszer lényegét. Gyakrabban alkalmazhatnák ilyen esetekben az oldalvonal melletti monitort, kihívva a sporit, hátha más szögből látva felülbírálja vagy éppen megerősíti az eredeti ítéletét. Persze ehhez változtatni kéne a szemléleten is, hogy a saját, hibás döntések felülbírálata legyen erény, ne pedig a tévedhetetlenség álcája.

A másik fő problémám a büntetőkkel kapcsolatos. A jelenlegi szabályok úgy tekintenek a büntetőterületre, mint valami vörös zónára, ahol minden szabálytalan megmozdulás büntetőt ér. A közelmúltbeli változtatások miatt az idei szezonban értékesítik legnagyobb százalékban a büntetőket, márciusig a PL-ben a megítélt tizenegyesek 88,5%-át rúgták be. Vagyis szinte biztos gól, ha a bíró a tizenegyespontra mutat. Felmerül a kérdés, vajon mennyire fair egy kézre pattanó beadást vagy a tizenhatos sarkánál elkövetett faultot góllal büntetni. A kezezés ráadásul a pálya bármely más pontján közvetett szabadrúgást ér, míg a büntetőterületen belül közvetlenül is gólt lehet szerezni a miatta befújt büntetővel. A szabálytalanságok megítélése jóval bonyolultabb kérdés, próbálták is ezt súlyozni a háromszoros büntetés (tizi, piros, eltiltás) kivezetésével, de továbbra is aránytalannak érzem, hogy összeakadó lábak miatt, vagy egy visszafelé cselező játékos buktatásáért 0,88 gólnyi büntetés járjon. Főleg annak fényében, hogy a biztos gól megakadályozásáért piros lap jár, míg a szinte biztos gól érdekében történő műesésért sárga lap, de leggyakrabban még az sem. Ha ehhez hozzávesszük, hogy bizonyos távolságokból és szögekből statisztikailag mennyi esély kínálkozik közvetlen gólszerzésre (lásd még xG), akkor kijelenthető, hogy a büntetőterület nagy részén egy támadónak kapura lövés helyett érdemesebb arra játszania, hogy szabálytalankodnak ellene.

A lesek megítélésének kérdésében lesz változás a közeljövőben. Jön ugyanis a PL-be (meg a kupákba, már ahol PL-csapat stadionjában lesz a meccs, ehh) a vébén és a BL-ben már látott Félautomata Les Technológia (SAOT, magyarul FALT?). Bár a félautomata és a bíró szavakból egyesek teljesen másra asszociálhatnak, a 3D grafikával dolgozó szoftver és a labdába épített chip mindenképpen jobb és főleg pontosabb megoldás, mint a percekig találomra vonalazgató VAR-szobás diskurzusok. Persze nem Anglia lenne, ha ezt az újítást nem ősszel vezetnék be, amikor már javában zajlik a szezon, így ismét lesz egy olyan idény, ahol menet közben változnak a szabályok.

Abban talán minden csapat szurkolói egyetértenek velem, hogy változtatásokra lenne szükség a kiegyensúlyozottság és az átláthatóság jegyében. Bár ígéretek, törekvések, újítások szinte minden szezonban jönnek, a végén mégis mindig oda lyukadunk ki, hogy a szabályokat betartató és a rendszereket kezelő emberek folyamatosan hibáznak. Csak ehhez minek a VAR? Ez működött előtte is.Ha ezt a hosszú csapongást sikerült végigolvasnotok, lenne egy kérdésem hozzátok, és ezúttal nem csak a United-drukkerekhez. Szerintetek mi volt az idei szezon legbotrányosabb döntése? Én most érdekes módon nem egy Unitedet sújtó döntést hoznék, hanem az FA Kupa elődöntőjében, a Chelsea-nek nem megadott büntető esetét. Grealish a sorfal tagjaként blokkolt (ugye eleve ezért állt oda) a karjával egy jó eséllyel kapura tartó lövést, ráadásul a keze mozdult is a labda felé. Ez ugye a jelenlegi szabályok szerint büntetőt ért volna, de az igazán botrányos a dologban az volt, hogy Oliver (ki más) kirúgást ítélt. Ami tiszta és egyértelmű hibának számít, hiszen azt sem vette észre, hogy egyáltalán megpattant a labda, nemhogy a kérdéses testrészt. Vagy felül kellett volna bírálni a VAR-szobából a döntést, vagy kihívni a monitorhoz hogy nézd meg lassítva vakegér, de ez így mindenképpen olyan rossz döntés volt, ami felveti a szándékosság gyanúját. Persze lehet hogy csak a karma, a Chelsea számára idén befújt 11 büntetőt kiegyenlítendő.