Ez a bejegyzés is úgy kezdődik, mint sok más korábbi: láttam valamit, amiben felfedezni véltem valami nagyon mélyen gyökerező igazságot a minket körülvevő világra nézve, aztán most megpróbálom ezt kézzel-lábbal elmagyarázni.

(Amúgy ez egy fícsör lesz a Stretford Enden, pláne ha rajtam múlik, szerintem mi már sosem leszünk képesek egyetlen nemzetözi torna elé rendes bejegyzést írni, pláne nem időben).
Az éppen célegyenesbe fordult 24-es EB részvevő csapatainak böngészgettem valamikor a napokban a játékoslistáit a wikipédián, ott tűnt fel valami szokatlan dolog. Méghozzá a játékosok születési dátumával kapcsolatban.
Itt nem a játékosok életkorára gondolok, most számunkra nem lesz lényeges infó, hogy ki hány éves. Sokkal inkább az, hogy melyik hónapban született egy adott játékos. És hogy ez miért lényeges, az lejjebb kiderül.

Minden országban van egy fogalom, amit a legtöbb helyen “cut-off age”-nek, itthon pedig “korhatár”-nak hívunk. Valahányszor életkorral kapcsolatos tevékenységek merülnek fel, az esetek többségében ehhez tartozik egy korlát, akár az iskolakötelezettségről, a hadkötelességről, a dohányzásról, az ivásról, a jogosítvány megszerzéséről, korhatáros filmek megtekintéséről, vagy éppen sportról van szó. Ez a bizonyos korhatár pedig sokkal komolyabb befolyással van az egyének életére, mint azt elsőre hinnénk.
Minket pedig futballblog lévén elsősorban a sport fog érdekelni, úgyhogy ebbe fogunk jobban belemerülni.
Egy annyira népszerű sportágban, mint a futball, átkozottul nagy versengés van a gyerekek között már egészen fiatal korban is azért, hogy minél jobb akadémiákra kerülhessenek, és onnan dobbantva betörjenek a komolyabb klubok utánpótlás-rendszerébe, bekerülhessenek a korosztályos csapatokba, és a korosztályok lépcsőit végigtaposva végül bebocsájtást nyerjenek a felnőttek közé, természetesen profi szerződéssel. Ez a verseny pedig az olyan komolyabb futballháttérrel rendelkező országokban, mint Anglia, Németország, Spanyolország, Franciaország és Olaszország, egyenesen olyan, mint az Éhezők Viadala. Oké, talán nem nyilazzák ki egymás szemgolyóit a gyerekek (vagy a szüleik) azért, hogy előnyhöz jussanak a többiekkel szemben ebben a versenyben, de nagyon közel állnak hozzá. Hogy egy fiatal, 6-8 éves, futballt imádó srácnak mekkora esélye van arra, hogy egy ilyen nemzet első osztályában találja magát akár csak egyetlen klubbal egyetlen szezonra is, annak a kifejezéséhez tulajdonképpen kétsoros kijelzővel ellátott számológépre van szükség. Annyi gyerek özönlik ugyanis az akadémiai rendszerekbe, meg ezeknek a közvetlen kapujába minden évben, hogy már a felvételi szint megugrásához is kisebbfajta csoda kell.
Az nem elég, hogy Ödönke a játszótéren erőlködés nélkül pulykáztatja az osztálytársait a cseleivel minden délután, mert pont ilyen Ödönkékből egyszerre több ezernyien izzadnak vért azért, hogy egyáltalán egy fél órás próbajáték erejéig rájuk nézzen egy nem túl jól fizetett, egykor szebb napokat látott (és valószínű kevésbé motivált) youth scout. Ödönkének valamivel ki kell majd tűnnie a hasonszőrű srácok közül, ami önerőből szinte lehetetlen. Óriási előnyt élveznek azok a gyerekek például, akiknek esetleg apukája, nagybátyja, vagy valamelyik nagyon közeli rokona futballista volt korábban, és már ebben a korban is fel tudják készíteni arra a fiukat-lányukat, hogy mit fognak majd az álmodott klub scoutjai nézni. Ödönkének már ezért 6-8 évesen el kell sajátítania egy magasabb szintű mozgáskultúrát a többieknél, egy olyan életkorban, amikor a gyerekek mozgáskoordinációja még borzasztó fejletlen (gondoljatok bele, sokan még csak ekkor tanulnak meg egy doboz tejet ollóval kinyitni), és amikor még éppen csak bekerültek az általános iskolák testnevelési képzéseibe, ahol garantáltan nem oktatnak ilyesmit (iskolakör van, meg babzsák).
Ennek ellenére minden nyáron annyian tolonganak azért, hogy a gyerekük kipróbálhassa magát, hogy a nagyobb klubok kénytelenek egy fél világot lefedő hálózatot fenntartani azért, hogy kezelni tudják ezt a tömeget és valóban mindenkire ránézhessenek, hiszen egyik klub sem szeretné, ha 6-8 évesen elszalasztaná a következő Embáppét azért, mert esetleg nem vették a fáradságot, hogy a tizennegyedik tryout session után tartsanak egy tizenötödiket is a régióban.
Csak hogy ezt egy példával érzékeltessem: az USA-ban ugye ugrásszerűen nő a soccer népszerűsége, sosem látott mennyiségű kölyök áll sorban idén nyáron is azért, hogy a baseball, az NFL, a kosárlabda, vagy a hoki helyett futballozhassanak majd profiként, lányok és fiúk is. A Real Madrid például csak az előző hónapban, azaz 2024 júniusában 10 (!!) különböző helyszínen tartott próbajátékokat a jelentkezőknek, 7-től 16 éves korig bezárólag, elsősorban New York, New Jersey és Massachusetts államokban. Ezek ugyebár elég közel vannak egymáshoz (egy 400 km-es átmérőjő kört kell elképzelni a keleti parton), úgyhogy gyanítom, hogy ezt egy mindössze néhánytagú stábbal bonyolították le, akik egész hónapban utaztak fel-alá az Államokban, végigturnézva többek közt Madisont és Brooklynt is, csak azért, hogy az Ödönkéket nézzék és értékeljék.

A célja ezeknek a próbajátékoknak az, hogy kiszűrjék a “talán lehet belőle valaki”-szintű gyerekeket, akiket csoportokba osztva elutaztatnak majd Madridba, a klub tréningkomplexumába, a La Fábricába (azaz “A Gyár”-ba, ami igazából a madridi reptér melletti ipari negyedben van Valdebebasban).
Gondolom nem kell ecseteljem, hogy már ebbe az utazó bagázsba bekerülni is óriási kihívás.
Madridban aztán a 2025-ös naptári év első felében minden csoport ötnapos tréningeken vesz majd részt a klub profi edzőivel, ahol ha minden jól megy, akkor akár a gyerekek közül páran felvételt is nyerhetnek az akadémiára, ami tényleg csak az igazán kiváltságosokkal történik meg.

A próbajátéknak egyébként díja van természetesen, 40 USD per fő, plusz még ilyen-olyan processing-díjak, de ez még egész megfizethető ár a világ (egyik) legjobb klubjának figyelméért és az álom szikrányi esélyéért. Persze aki nem közvetlen New York és New Jersey szomszédságában lakik, hanem mondjuk az Államok másik végében, akkor ez az álom már minimum egy kétnapos utazást igényel oda és vissza is, plusz egy nap szállást valahol a környéken, ami mindent összevetve már nem feltétlen olcsó, mindezt azért, hogy Ödönke 40-60 percet szaladgálhasson a gyepen. Teszem gyorsan hozzá azt is, hogy vannak próbajátékok, amik reggel 9-kor kezdődnek (nem éppen utazásbarát időpont), de van ami este 9-kor (megintcsak nem utazásbarát), arról nem is beszélve, hogy a tréningbázisok policyja szerint a pórbajátékot bármikor félbeszakíthatják a rossz idő miatt (ezek többnyire rögtönzött kispályás játékfelületek, nincs fedett pályájuk sehol, a keleti part pedig pláne ilyenkor nettó tornádóveszélyes), szóval egy esetleges vihar esetén a részvételi díj visszatérítése nélkül coki van mindenkinek, viszlát jövőre, köszönjük a részvételt.
Ha pedig netán sikerült Ödönkével átutazni az Államokat oda-vissza, és sikerült kijutnia Madridba, és még az akadémiára is megkapja a behívó levelét, akkor jut el oda Ödön, hogy végre csillagászati távcsővel is láthatóak legyenek az esélyei, mivel még mindig annyira halványan csillognak. Értve ezeket az esélyeket arra, hogy Ödön egyáltalán valaha felnőttként profi szerződést kapjon egy klubnál, ami nem is feltétlen az első osztályban szerepel. Nagyrészt azért ilyen kicsik az esélyek még mindig, mert ha Ödönt végül felvették és bebocsájtást nyert a klub szentélyébe, akkor kell szembesülnie azzal a gyerektömeggel, akik a többi földrész többi országából özönlöttek be egy hasonló próbajáték után. A Madrid egyébként az akadémiáján 270 srácot nevel (2019-es adat), őket összesen 13 korosztályos csapatban játszatják különböző tornákon és bajnokságokban (a Real Madrid Castillát nem ideszámolva, mivel az tulajdonképpen egy ugyanolyan profi klub, mint a többi, felnőtt, igaz még mindig fiatal szerződött játékosokkal, csak egy osztállyal lejjebb).
Nem szerencsés dolog több földrész több országának versenyhelyzetét összemosni és egy kalap alá venni (kérlek nézzétek el mégis, sajnos nem tudok hetekig kutatni az esélyek után minden országra lebontva, továbbra is ingyenes blog vagyunk), de általában véve elmondható, hogy az akadémiákra felvett játékosok 0,01%-a (figyelem, nem 1%, hanem 0,01%) jut csak el odáig, hogy egy nap felnőttként profi szerződést köthessen egy másod-, vagy elsőosztályú klubbal. Ami még mindig nem garancia arra, hogy értékelhető karrierje is lesz, csupán csak arra, hogy marad róla esetleg egy fényképes adatlap a transfermarkton, ahol lehet, hogy még a születési dátumát és a helyét is elírják, és keresett 5-10.000 dollárt összvissz (aminek kb a kétszeresét viszi haza egy évben arrafelé egy sima irodai asszisztens, mindenféle diploma, vagy egyéb kvalifikációk nélkül) .
Ez minden tízezredik (!!!) akadémián nevelkedett játékost jelenti csupán.
Ilyen esélyekkel, és ezzel az óriási versengéssel kell szembenéznie a szerencsétlen Ödönkéknek, a szülők pedig természetesen igyekeznek mindent elkövetni azért, hogy az esélyeket kicsit kedvezőbbé tegyék a gyerekeik számára. Külön edzőhöz járatják őket, képességfejlesztésekre cipelik napi szinten, azért, hogy jobb eséllyel kapjanak helyet egy komolyabb klub akadémiáján, hiszen onnan egy hangyaszarnyival nagyobb eséllyel kerülnek majd a tűz közelébe. Mert persze a visszautasított gyerekeknek is van bőven lehetőségük még futballozni és oktatásban részesülni, csak gyengébb egyesületeknél, kevésbé profi körülmények között, amatőr (értsd: kedvtelésből oktató) edzőktől, akik nem fogják olyan szintre felkészíteni a gyerekeket, mint mondjuk egy Madrid, vagy Barcelona akadémia. Ilyenkor sokan választják azt az utat, hogy nívósabb, drágább regionális központok edzéseire járatják a kölköket, aztán évente újra és újra próbálkoznak a felvétellel, egészen 16 éves korig, mikor bezárul ez a kapu is.
Én itt az előbb csak a Real Madrid amerikai példáját bontottam ki kicsit jobban, de tulajdonképpen ugyanezt csinálja a Barcelona, a Manchester City, de például az Atletico Madrid is elég komoly jelenléttel bír az USA-ban, és bizony mi is. És nem csak Amerikában.

Most, hogy ezt kibontottam, továbbléphetünk a következő gondolatmenetre.
Említettem feljebb, hogy ebben a kegyetlen versenyben óriási szerepet játszik az a tényező, hogy a gyerekünk az év melyik hónapjában látta meg a napvilágot. Vegyük csak a következő szituációt: ebbe a 2024 júniusi Madrid-táborba a jelentkezés alsó korhatára 7 év, a felső pedig 16. A gyerekeket természetesen korcsoportokba osztva méretik meg (nyilván nem fogják a hétéves kisiskolásokat a kamasz középiskolásokkal játszatni), a korcsoportok beosztását pedig egy “tól-ig” születési dátummal határozza meg minden klub. Nagyon nem variálnak ezzel, most találomra a Benfica idén nyári próbajátékainak beosztását felkattintva is ugyanazt találtam, mint a Realnál vagy az Atleticónál: a legfiatalabb korcsoport mindhárom esetben a 2016-os és 2017-es naptári évben születetteké, azaz akik 2016.01.01 és 2017.12.31 között születtek. És nagyon nem mindegy, hogy az ilyen próbajátékra beeső hat-hétéves gyerekek melyik hónapban születtek, és ebből kifolyólag mennyivel több, vagy éppen kevesebb idejük volt fejlődni (testileg és szellemileg egyaránt), mint a többieknek.
Képzeljük el a következő szituációt: tegyük fel, hogy a mi Ödönkénk sikeresen beverekedte magát az amerikai Real Madrid próbajátékon az utazók közé, és részt vehet mondjuk a december tizenötödikén tartott ötnapos edzésen. Ödönkénk mondjuk 2017.12.14-én született. Ödönkével együtt részt vesz még az ötnapos edzésen a kretén szomszédunk gyereke, Manuel is, aki 2017.01.01-én látta meg a napvilágot. Mikor a Madrid edzői megkérdezik tőlük, hogy hány évesek, mind a ketten azt fogják felelni, hogy “hét” (oké, Manuel azt válaszolja majd, hogy siete), de mégis szemmel látható különbségek lesznek a két gyerek között (feltéve, hogy átlagos és közel azonos genetikát örököltek mindketten). Kretén szomszédaink fia, Manuel ugyanis 347 nappal idősebb a mi Ödönkénknél, ami pláne ilyen fiatal korban óriási különbséget jelent. Manuel közel 18%-kal fejlettebb Ödönkénél, mivel több, mint 11 extra hónapja volt hozzá képest ahhoz, hogy magasabbra nőjön és testesedjen, ami egy erősen fizikai sportágnál nagyon nehezen behozható hátrányt jelent.
A szociológusok természetesen nevet is adtak már ennek a jelenségnek, ez a relative age effect, amit flottul lehetne magyarra is fordítani (relatív kor effektus), ám meglepődve fedeztem fel, hogy ezt a jelenséget alig egy évtizede nevesítették csak és kezdtek el vele foglalkozni komolyabban is, ezért magyar nyelven semmit sem találni róla a neten (csak szexuális és párkapcsolati korkülönbségekről dob fel találatokat a google magyarul, b***unk mi erre – jeligével).
Manuel tehát jó eséllyel feltűnően agilisebb lesz a mi Ödönkénknél, magasabbra ugrik, könnyebben csinálja a hirtelen irányváltásokat ami a futballban megaszuperextra kulcsfontossággal bír, és a mi Ödönkénk szinte kizárt, hogy le tudja majd Manuelt taszigálni a labdáról.

A fenti fotó eléggé elhíresült, talán itt a Stretfordon is megosztotta korábban valaki, a 13 éves Lukaku (baloldalt, lol) látható rajta, az ellenfele pedig egy másik 13 éves srác. A kettejük közti fizikai különbséget zongorázni lehet. Persze tudjuk, hogy Lukaku sokkal robosztusabb testalkatot eredményező géneket örökölt, mint a másik srác, de gondolom értjük így is, hogy mit akarok ábrázolni.
Általában véve kijelenthető, hogy az ilyen teszteken az azonos életévben lévő gyerekek közül azok teljesítenek feltűnően jobban, akik korábbi hónapokban születtek. És ez nem csak ebben a sportágban van így. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a tenisznél, az atlétikánál, de bárhol máshol is, ahol a játéknak van fizikai aspektusa. És nem csak a sportokra igaz ez. Ugyanígy kimutatták már az ezzel foglalkozó társadalomkutatók, hogy az iskolai teszteken is jobb eredményeket érnek el a korábbi hónapokban született gyerekek, mivel ilyen fiatalon a kognitív képességek is rohamosan fejlődnek akár egy-egy hónap alatt is, aztán persze ez a fejlődési görbe a tizenéves kor vége felé jócskán ellaposodik, így ott már sokkal kevésbé befolyásol a születési hónap. Ugyanígy kimutatták azt is, hogy az elsőosztályos iskolások soraiban az évismétlők között nagyon nagy túlsúlyban vannak a későbbi hónapokban született gyerekek. Persze annyi a különbség itt a sportokhoz képest, hogy a cut-off age nem január elsejével, hanem (iskoláról lévén szó) szeptember elsejével kezdődik, ennek megfelelően a szerencsés születési hónapok is eltolódnak, de a jelenség pontosan ugyanaz.
A sportban ugyanígy nem jelent már szinte semmilyen hátrányt a későbbi születési hónap 20 éves korban, vagy afelett, de bizony az odáig vezető út első egy-két lépcsőfokán óriási különbségeket jelent ez, márpedig ekkor zajlik a kiválasztás. A pár hónapnyi fejlődés-deficit pedig sokkal nagyobb számban szedi az áldozatait a sportokban, mint azt elsőre gondolnánk.
Figyelem, a következőkben jelentősen meg fog nőni a bejegyzés grafikontartalma.

A fenti képen a most véget érő Európa-bajnokságra nevezett összes játékos létszáma látható, születési hónapokba csoportosítva. Azt hiszem tisztán látható a folyamat, amit eddig ecseteltem: jócskán felülreprezentált azoknak a száma, akik a korai hónapokban születtek, míg a kései hónapokban születettek száma jóval kevesebb.
A torna összesen 621 játékosának átlagéletkora 27,89 év, márpedig a kutatások (és a józan ész szerint is) a születési hónapokból adódó különbségek ebben a korban már bőven eltűnnek, mégis azt kell lássuk, hogy a gyerekkori kezdeti nehézségek miatt a kései hónapok szülötteinek a lemorzsolódása aránytalanul nagy.
Ugyan ez nem fért rá a grafikonra, de szemléltetésképp megemlítem, hogy a január elejétől június végéig tartó időszakban 364 játékos született, míg a július elejétől december végéig tartó időben csak 257. Ez 29,4%-os eltérés.
Az excellel a kedvünkért egy szaggatott vonallal berajzoltattam a trendvonalat is.

Itt meg kell álljak ismét egy gondolat erejéig, nem árt egy-egy komoly felfedezés után ellenőrizni, hogy nem tévedünk-e esetleg a megállapításokkal. Mi van, ha egyszerűen csak annyi a helyzet, hogy a társadalmainkban alapból több gyerek születik a tavaszi-nyári hónapokban, mint az őszi-téli időszakokban? Mert természetesen ez is eredményezhetné a fenti jelenséget.
Ennek eldöntésére kattintottam fel előbb Kanada, aztán az USA, aztán az Egyesült Királyság véletlenszerűen választott éveiről szóló születési statisztikákat, ezeket fogom most megmutatni gyors egymásutánban.

Fenti képen Kanada születéseinek statisztikái 2018-ból, ugyanúgy hónapokba csoportosítva, mint az EURO 24-es grafikonnál, az adatok a StatCan-től, azaz a kanadai kormány statisztikai oldaláról vannak. A születések száma sokkal egyenletesebb eloszlást mutat, természetesen februárban van egy jelentős szakadék, mivel az a hónap alapesetben 4 nappal rövidebb, mint a szomszédos március és január. Az excel szaggatott trendvonalából kiderül, hogy a nyári hónapokban van egy kicsi kis domborodás, azaz nyaranta kicsit többen születnek, mint máskor. Ennek kicsit viccesebb magyarázata van (jár a bundáskenyér annak, aki kitalálja): egyszerűen a pároknak a karácsony-újévi ünnepek alatt sokkal több idejük van együtt, mint máskor, ennélfogva többet… ööö… reprodukálnak, az ebből fogant gyerekek pedig általában a nyári hónapokban érkeznek meg. Egyébként Kanadát vizsgálva a január-június hónapok szülöttei és a július-december időszak gyermekei között mindössze 8% különbség van csak, kicsit többen születnek a második félévben, ami a nagy téli kufircolási kedvnek és a február rövidségének tudható be. Látni fogjátok majd, hogy minden társadalomban természetesen február hónapban születnek a legkevesebben, mégis ha visszagörgettek a 24-es EB grafikonjára, akkor azzal kell szembesülnötök, hogy a februári játékosok vannak a legtöbben. Azért ez elég groteszk túlsúly.

Feljebb a fél Egyesült Királyság születései. Itt gondolkodtam el rajta, hogy mennyire nehézkes lehet a rendes szociológiai tanulmányt készítők munkája, én például egy ilyen grafikon kézhezvétele után kapásból visszaszólnék a statisztikákat készítőknek, hogy nem csesztek-e el valamit. Az adatok egyébként az ons.gov-ról, azaz az angolok nemzeti statisztikai hivatalától jöttek. Kicsit nagyobb a szórás, de látszik ugyanaz a trend, mint Kanadánál: februárban születnek a legkevesebben, a trendvonal kicsit kipúposodik nyáron, és emiatt a két tényező miatt kicsit többen születnek a második félévben, mint az elsőben, a különbség 3%. Haladjunk, nincs itt semmi látnivaló.

Tényleg csak a rend kedvéért: feljebb az USA születései 2022-ből, az adatok a CDC-ről, azaz az amcsik nemzeti egészségügyi statsztikai hivatalától vannak. Ugyanaz a szitu: a rövid február hozza a legkevesebb újszülöttet, a lázas téli szexelés nyáron kicsit több babát hoz, ezért a második félévben 6,5%-kal születnek többen, mint az elsőben. Haladjunk.

Csak hogy ne kelljen sokat görgetni, most megmutatnám, mintegy a konzekvenciákat levonva, hogy mennyivel különbözőbb az EURO 24 születési hónapjainak megoszlása, mint a fentebb vázolt társadalmi átlagok, mindezt egy grafikonba gyúrva.

Fentebb tehát az EURO 24 torna szereplőinek százalékos megoszlása kékkel, pirossal pedig az önkényesen reprezentatívnak bélyegzett Kanada születéseinek százalékos megoszlása hónaponként. (Bocsi, nem volt már kedvem egy grafikonba gyúrni az USA-UK-Kanada megoszlásokat, ingyenes blog, meg minden).
Ez gyakorlatilag nem más, mint az oszlopos diagramok helyettesítése vonalakkal. Azokban a hónapokban, ahol a kék vonal van feljebb (első félév), ott a sportolók túlreprezentáltak ahhoz képest, mint amennyit a társadalmi görbékből kiindulva el lehetne várni, ahol pedig a piros vonal van felül (második félév), ott a sportolók alulreprezentáltak a társadalmi görbéhez képest. Ha nem befolyásolná a futballt döntő módon ez az egész cut-off age-es, fejlődési deficites sztori, akkor a két görbe közel azonos kéne hogy legyen, szinte fedniük kéne egymást, ám nagyon nem ezt látjuk.

Csak egy utolsó grafikon van még itt fentebb, a könnyebb szemléltetés kedvéért kiszíneztem a területeket. A kék területen (első félév) 10,8%-kal több futballista van, mint amennyinek lennie kéne, a piros területen pedig értelemszerűen 10,8%-kal kevesebb van, mint elvárnánk.

És ha azt hinnétek, hogy itt vége a diavetítésnek, akkor tévedtek, mer’ nagyon nincs. Ugyanis ez a trend, mint feljebb írtam, nem csak a futballban érhető tetten, az összes többi fizikai aspektussal rendelkező sportágban is kifejti a hatását.

A képen az ATP (a profi férfi teniszezők szövetségének) top 500 játékosainak megoszlása születési hónapokra bontva, szaggatottal a trendvonal. Nem épp olyan, mint a futball (a teniszben viszonylag kevés olyan korsoztályos torna van, mint mondjuk a futballban, ami alapját képezné a jó játékosok kiválasztásának), a játékosok képzése nagyrészt egyénileg zajlik, mindenkinek a saját szintjéhez igazított edzésekkel. Ettől még a relative age effect itt is felüti a fejét: a trendvonal jelentőset lejt a második félévben, 18,2% a különbség a két félév között a születések számát nézve.

Itt pedig a WTA (a női teniszszövetség) top 500 játékosának megoszlása. A megoszlás minden lényeges pontban azonos a férfi mezőnnyel: laposodik a trendvonal a második félévre, a tavaszi időszakban 15,5%-kal születtek többen, mint az ősziben.

És búcsúzóul az utolsó diagram, ez a top 100 IAAF-atléta (férfiak) születésének megoszlása. Ugye ez csak 100 fő, kevésbé jön ki a trend, ráadásul az atlétikáról aztán végképp halvány fogalmam sincs, hogy azt eszik-e, vagy isszák, de volt az a horvát magasugró csaj, na abba fülig bele voltam esve középiskolásként.

A trendvonal tökre nem hasonlít az eddigiekhez, de az első félév szülöttei továbbra is 18,2%-os túlsúlyban vannak a második félévhez képest. Csak azért szerepelt az atlétika, mert itt tudtam még a sportolók születési dátumait is tartalmazó listát keresni kettő perc alatt. Szívesen szúrtam volna be ide mondjuk második kedvenc sportágam, a jégkorong statisztikáit is, de azt már nem maradt erőm kitúrni.

Összegzésként pedig mit mondhatnék. A felépített sportági rendszerek valóban nem tökéletesek, de szerintem vannak nagyobb problémák is annál, mint hogy bizonyos hónapok szülöttei hátrányt szenvednek a versenyben. Pláne a futballban mennyi probléma van, magam sem tudom hány bejegyzést írtam már eddig ezekről is. A szociológusok egyébként már most elkezdtek foglalkozni ezzel a relative age effect problémával, egyelőre annyit tudtak javasolni, hogy a kiválasztási rendszereket teljesen át kéne szervezni, és nem életkorhoz, hanem fejlettségi szinthez kéne igazítani a képzési módszereket, ami talán ki tudná egyenlíteni ezt az egész alul-és felülreprezentáltságot és el tudná tüntetni a versenyhátrányokat mindenki számára, szülessen bármelyik hónapban is. Persze ez beláthatatlan idő, energia (és nem utolsósorban pénz) ráfordítását igényelné, nem két percet venne igénybe például, amíg az egész futballvilág összes edzői stábja, minden scout brigád, minden akadémiai vezető és utánpótlás-igazgató új versenyeztetési rendszert, új edzésmódszereket, új kiválasztási szempontokat állapít meg, és el is indítja a folyamatot – hiszen Tokiótól Londonig ugyanaz a módszer dívik a kiválasztásnál: ha elmúltál 7 éves, akkor gyere el egy regionális központba nyáron, aztán megnézünk 30-40 percre. Ha tetszettél, akkor viszünk, ha nem, akkor viszlát, helyezz be új zsetont és próbáld újra jövőre.
A képzési rendszerbe bekerült játékosokkal is ugyanez folytatódik: megnézzük mit tudsz 11, 13, 15, 17 évesen (mondjuk egy korosztályos tornán, ahol szintén van cut-off age, és minden ebből fakadó finomság, höhö), aztán ha tetszettél, akkor viszünk egy korosztállyal feljebb, ha meg nem tetszettél, akkor viszlát, mehetsz vissza az iskolapadba.
A dolog pedig tényleg igazságtalan, félreértés ne essék. Aki a kései hónapokban születik, annak sokkal nehezebb dolga lesz, amíg végigküzdi magát a korosztályos létrán és esetleg végül tényleg betör a profi felnőttek közé. Ezek azok a játékosok, akiknek muszáj lesz valamilyen különleges, fizikai mértékekkel nem mérhető képességet kifejlesztenie, mint például a kreativitás, a jó helyzetfelismerés, és ehhez hasonlók, hogy valahogy állni tudják a versenyt. Nem lehetetlen küldetés ez, látjuk, hogy így is rengeteg játékosnak sikerül ez, csak jóval nagyobb a lemorzsolódás aránya – ez pedig sokszor olyan tehetségek elvesztéséhez vezet, akiknek a kreatív képességei teszem azt fiatal huszonéves korukra érett volna csak be, de addigra minden energiájuk és kedvük elment a futballtól, és inkább a civil életben (vagy más sportágban) keresték a jövőt. Belegondolni is nehéz, hogy vajon hány Modricsot vesztett például így a futballvilág az évtizedek alatt, akiknek a játékát élvezhettük volna – ki tudja, lehet hogy volt néhány magyar is köztük. Azért említem őt példaként, mert Modrics gyakorlatilag az összes futballista közül a legnagyobb csoda számomra, hogy ő hogyan lett végül profi, az szinte csodával határos, mivel alkatilag lekvár, és 100 akadémiából legalább 95 helyről elküldték volna, még ha nem is azonnal, de valamikor 13-14 éves korában mindenképp. De nyugodtan helyettesítse be Modrics helyére mindenki a saját kedvenc nyeszlett playmakerét.
Ezzel szemben a korai hónapok szülöttei lesznek inkább azok a játékosok, akik elsősorban a fizikai képességeikkel érvényesülnek, és mivel ezek előnyt biztosítanak nekik a többiekkel szemben, így nem is nagyon hagyatkoznak a többire. Nagyrészt belőlük lesznek a futógépek, a zongoracipelők, a légiterroristák és a betonfalak. Félreértés ne essék, ők is elengedhetetlen részei a futballnak, és szinte nem is volt olyan győztes csapat a történelemben, ahol ne hagyatkoztak volna pár olyan sorkatonára, akik elvégzik a piszkos munkát, de amíg nekik sokkal könnyebb dolguk van, addig a kései hónapok gyerekeinek meg sokkal nehezebb. Márpedig a két pólust képviselni szerintem egyformán fontos.
Egyébként ennek a trendnek is iskolapéldái vagyunk: a két teljesen ellentétes pólust képviselő Gary Neville (február) és Paul Scholes (november) pont olyan stílust hoztak, mint amit a születési hónapjukból tippelni lehet.
Egyelőre azonban nincs mit tenni, együtt kell élni a problémával, aki pedig netalán azon töpreng, hogy élsportolót nevel majd a jövendőbeli gyerekeiből, annak azt tudom javasolni, hogy egyrészt kezdjen eszeveszett spórolásba, másrészt pedig beszélje meg az asszonnyal, hogy melyik hónapban lesz esedékes a reprodukciós folyamat, hogy január elején születhessen a gyerek.
Dr. Kriss az áprilist javasolja egyébként, jövőre például a húsvéti négynapos szünet pont április 18 és 21 közé esik, ott lesz idő bőven testnedveket cserélgetni. (Írok is Blankának, úgyis fent van instán, neki jók a génjei, nekem meg csupa ilyen jó ötletem van).

Ja, este döntő, aztán mindenkinek jó pihenést a vízpartokon, részvétünk azoknak, akik a szabadban dolgoznak, nyáron eskühogybecsszó hogy podcastelünk egyet, aztán augusztusban folytatódik a ten Hag színház, csak kicsit felturbózott szakmai vezetéssel. Viszlát addig.