Még augusztusban indítottuk útjára a minden bajnoki mérkőzés után jelentkező osztályzásunkat, amelynek keretein belül ti pontozhatjátok a játékosok teljesítményét (na jó, mi is), és mivel a projekt Erikkel szemben sikeresen túlélte a szezon felét, itt az ideje hát elővenni az osztálynaplót, és közelebbről is megvizsgálni, ki milyen teljesítményt nyújtott. Talán nem árulok el nagy meglepetést azzal, hogy a keretből senki sem érte el a mágikus 7,00 átlagot, de ennyire rossz eredményekre őszintén szólva még a bajnoki tabellán elfoglalt helyezésünk alapján sem számítottam. Tovább után sok-sok szám, meg még több kritika.

Először is röviden a módszertanról. Minden meccs után belinkelgettem a szavazási lehetőséget, ahol minden olyan játékos teljesítményét, aki legalább 15 percet játszott, értékelhettétek egy 1-10-es skálán. Ebből kijött egy átlag, de hogy valamennyire megszűrjem a dühből pontozókat, az örömittas túlzásokat, a trollokat (Rashford-hatereket, Bruno-tagadókat, poolosokat, stb.), inkább a mediánt, vagyis a középső értéket vettem mint végleges osztályzat. Így mind a 19 eddigi meccsről született egy közösségi értékelés, amelyet irányadó értékelésnek ugyan nehezen lehetne nevezni, de jól visszaadja ennek a viharos fél évnek a hangulatát, illetve felállít egy rangsort a játékosaink között.

A szezon eddigi 3 legrosszabb meccse a játékosok osztályzatainak átlaga alapján a Wolves elleni idegenbeli 0-2 (4,43), a Spurs elleni hazai 0-3 (4,27), illetve a legutóbbi, Newcastle elleni hazai 0-2 (4,07). Aligha lehet ezzel vitatkozni, főleg hogy ezeket a katasztrófákat elég szorosan követik a Liverpool és a Bournemouth elleni hazai háromgombócosok, ahol szintén nem érte el még az 5-öt sem az egész csapat átlaga! A mérleg másik, sajnos jóval kisebb serpenyőjében azért ott sorakoznak az idei szezon kellemesebb emlékei, sorrendben a Brentford elleni hazai 2-1 (6,92), az Everton elleni 4-0 (7,07) és természetesen a városi rivális 2-1-es legyőzése az Etihadban (7,27).

A szezonban eddig 24 olyan játékost vetettek be a különböző menedzsereink, akik legalább egyszer negyed órát töltöttek a pályán, de az igazságosság jegyében csak azokat értékeljük most, akik legalább hatszor kaptak osztályzatot. Nem lesz így szó azokról, akik egyszer sem kerültek kezdőbe (!):
Antony – 4 meccs, 4,50
Malacia – 2 meccs, 5,00
Collyer – 1 meccs, 5,00
Shaw – 2 meccs, 6.00
Lindelöf – 1 meccs, 6,00
Illetve a sérülésekkel bajlódó játékosaink közül is akadtak páran, akik kevesebbszer kerültek bevetésre:
Yoro – 5 meccs, 5,20
Mount – 5 meccs, 4,80
Evans – 4 meccs, 6,75

Így tehát maradt 16 játékosunk, akik értékelhető (vagy éppen máshogyan értékelhetetlen) teljesítményt nyújtottak az idényben, a listát pedig hátulról kezdjük.

16. Rasmus Hojlund (14 meccs, 892 perc, 5,07-es átlag)
Azt gondolhattuk, második PL-szezonjában és a csatárokat nem éppen kényeztető ten Hag foci kimúlásával talán erőre kap Rasmus, de hát a számok nem hazudnak, az alapemberek közül bizony ő nyújtja a leggyengébb teljesítményt. Nagyon nincs mit ragozni: mindössze 2 bajnoki gól, 10 lövés (ebből csupán 5 talált kaput), meccsenként 11 passz, és a légipárbajainak 27,1%-át nyeri meg.. Nem tűnik jó befektetésnek az a 70 millió, amit tavaly nyáron kicsengettünk érte az Atalantának.
Legjobb meccse: Brentford (8)
Legrosszabb meccse: Wolves (3)

15. Joshua Zirkzee (16 meccs, 699 perc, 5,19-es átlag)
Most akkor kijelenthető, hogy csatárgondjaink vannak? ZZ ugyan csak hétszer kezdett a bajnokságban, és általánosságban kijelenthető, hogy a cserejátékosok alacsonyabb osztályzatokat kapnak. De Zeghorstnál nem is az a legfőbb gond, hogy csereként ne tudna hozzáadni, sokkal inkább az, amit kezdőjátékosként produkál. Bár mind a 19 bajnokin pályára lépett, átlagban mindössze 37 percet töltött a pályán. Amely szám még mindig magasabb, mint a megnyert fejpárbajainak aránya, ami 34,1% – egy 193 cm magas sráctól azért többet várnánk el. 50 milláért érkezett, fogalmazzunk úgy, hogy nem növelt az értékén.
Legjobb meccse: Everton (8)
Legrosszabb meccse: Newcastle (2)

14. Diogo Dalot (19 meccs, 1677 perc, 5,21-es átlag)
Dalot konkrétan végigtolta az egész szezont, mindössze a Leicester ellen kapott bő félórányi pihenőt, és ez meg is látszik a teljesítményén. Amúgy sem volt ő soha a legélesebb védő a fiókban, de hogy egyszer se üsse meg legalább a jó szintet (értsd: hetes), az a maga nemében igazi bravúr. Azt hihettük naivan, hogy a háromvédős rendszerben a szárnyvédő poszt majd jobban fekszik neki, de sem előre, sem hátra nem nyújtott extrát eddig. 0 gól, 1 gólpassz, meccsenként 5 pacsi. Osztályzatainak zöme a nagykörúti villamost idézi, nem csoda hogy sokak szerint az egyik legégetőbb hiányosság a keretben a bal oldali szárnyvédő pozíció.
Legjobb meccse: Fulham (6)
Legrosszabb meccse: Tottenham (3)

13. Lisandro Martinez (16 meccs, 1402 perc, 5,56-os átlag)
Licha ott folytatta, ahol az előző szezonban abbahagyta. 11 megnyert és 13 elveszített fejpárbaj, 6 sárga lap, ki nem kényszerített hibák, talán ő a védelmünk egyik leggyengébb láncszeme. Ami azért elkeserítő, mert ő az egyetlen bal lábas középhátvédünk (na jó, ott van még valahol az orvosiban Shaw is), ami Amorim rendszerében kulcspozíció. Labdával persze továbbra sem rossz, mezőnyjátékosaink közül ő juttatja legtöbbször előre a labdát, de az óvodás hibák nem férnek bele.
Legjobb meccse: City (7)
Legrosszabb meccse: Newcastle (3)

12. Casemiro (12 meccs, 839 perc, 5,58-as átlag)
Vannak játékosok, akik úgy öregszenek mint a jó bor. Meg vannak akik teljesen normálisan, tehát 30 felett megkopik a sebességük. Casemiro ez utóbbi csoportba tartozik, mert amíg korábban gyorsan tudta javítani a kockázatos játékából fakadó hibáit, ez ebben a szezonban teljesen eltűnt a játékából. Hiába még mindig az egyik legjobban passzoló játékosunk (csak Bruno és Amad alakított ki több lövőhelyzetet), ha közben elsődleges feladatát, a középpálya stabilitásának megteremtését már nem tudja ellátni (bár a legtöbb blokk az ő nevéhez fűződik). Onana mellett az ő közvetlen hibáiból kaptuk a legtöbb gólt (hármat), amelyek jogosan vívták ki a népharagot, ami az osztályzatain is meglátszik. Ugarte megjelenésével hátrébb szorult a középpályások rangsorában, de egy (félig) jó Casemirora még nagy szükség lehet a szezon további részében. Már csak az a kérdés, mire lesz ő jó jövőre, mert a szerződése 2026-ig szól.
Legjobb meccse: Fulham (7)
Legrosszabb meccse: Liverpool (2)

11. Alejandro Garnacho (17 meccs, 1019 perc, 5,53-as átlag)
Friss Puskás-díjasunk aligha kap több elismerést a szezonban, mert hát ez az idény finoman szólva sem róla szól. 3 gól, 1 gólpassz, cseleinek úgy a negyede sikeres, ráadásul megjelentek nála a buta módon eladott labdák is, nem véletlen hogy csupán 10 alkalommal került a kezdőbe. Fiatal még, de ennél azért kissé komolyabb fejlődést vártunk el tőle, főleg a tavalyi idény után. Aggasztó, hogy jól láthatóan nem találja a helyét és szerepét Amorim rendszerében, meg hogy frusztráltságát kamu esésekkel próbálja leplezni. Ne írjuk még le őt, de ennél több kell a továbbiakban.
Legjobb meccse: Brentford (8)
Legrosszabb meccse: Newcastle (4)

10. Marcus Rashford (15 meccs, 983 perc, 5,67-es átlag)
Hát ez a szomorú átlag lehet hogy így is marad, tekintve hogy saját nevelésű támadónknak kifelé áll a szénája a klubtól, egyelőre nem részletezett okok miatt. Személy szerint sajnálnám, ha az utóbbi évek egyik legjobb saját nevelésű játékosa távozna a klubtól, de tény, hogy ez az idény nem róla szól. Az inkább a csapatot minősíti, hogy 4 bajnoki góljánál senki sem lőtt többet idén, ennél tőle azért többet várnánk el. Mint ahogyan sikeres cselekből is, hiszen Garnachohoz hasonlóan neki is négyből egyszer sikerül átvernie az emberét. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Amorim rendszerében nehéz megtalálni a helyét (khm, csatár), és finoman szólva sem ő a liga legjobban presszingelő támadója, nem biztos hogy sokszor fogunk még Rashford-gólnak örülni.
Legjobb meccse: Everton (8)
Legrosszabb meccse: Tottenham (4)

9. Christian Eriksen (10 meccs, 626 perc, 5,7-es átlag)
Korábbi szezonokban az év végi értékeléseknél a top10-ben már a jól játszó játékosok következtek, nos, Eriksent csak nagyon nagy jóindulattal és bizonyos meccsek kihagyásával lehetne ebbe a halmazba sorolni. Sem gólja, sem gólpassza nincs még idén a bajnokságban, azt hiszem ez a statisztika mindent elmond az idényéről. Nem alapember, de így már nem is lesz az, ráadásul idény végén alighanem megválunk tőle (ha nem előbb). Kár érte, talán a legokosabb és legtechnikásabb játékosunk, de a védekező középpályás szerepkör sosem állt jól neki.
Legjobb meccse: Palace (7)
Legrosszabb meccse: Newcastle (4)

8. Bruno Fernandes (18 meccs, 1480 perc, 5,83-as átlag)
Csapatkapitányunk idényére a legjobb kifejezés az, hogy frusztráló. Saját számára is, és ez meglátszik a neki adott érdemjegyeken is. A két kiállítás (amiből egy kamu) nyilván alapból ront az adott meccs osztályzatán, és az adatok részletesebb böngészése közben felfedezni véltem egy-két arcot akik stabilan tolják neki az egyeseket, de a teljesítménye alapján talán előkelőbb helyen is végezhetett volna a félszezon legjobbjai (legkevésbé rosszai) között. 4 gól, 5 gólpassz, legtöbb kialakított helyzet és legtöbb lövés a csapatban. Félreértés ne essék, neki sincs önmagához képest jó idénye, de nélküle tényleg olyanok vagyunk mint a fing hang nélkül.
Legjobb meccse: Leicester (9)
Legrosszabb meccse: Tottenham (2)

7. Kobbie Mainoo (13 meccs, 1030 perc, 5,85-ös átlag)
Amennyire jól sikerült az előző idénye, annyira szürke ez a mostani. Gól- és gólpassz nélkül áll még mindig, nem nagyon találja a kaput, valamint helyzeteket sem nagyon alakít ki. Persze, imádjuk a középpályás jelenlétét, nagy potenciál van benne, meg hát mégis a mi kutyánk kölyke, de lassan rátalálhatna a tavalyi formájára, mert a végén még hozunk valakit az ő helyére a középpályára.
Legjobb meccse: Fulham (7)
Legrosszabb meccse: Wolves (4)

6. Harry Maguire (12 meccs, 721 perc, 6-os átlag)
Harry minden tiszteletet megérdemel, hogy élő mémből és bukott csékából ismét PL-szintű középhátvéddé változott, a legfrissebb hírek szerint ez szerződéshosszabbítást is ért. 71%-ban nyeri a fejpárbajait, alig szabálytalankodik, nem hibázik orbitálisat, szóval végre visszakaptuk azt a Maguire-t, akit Ole alatt láthattunk. Na azért annyira ő sem jó, része ennek a bármikor gólt kapni képes védelemnek, de sokszor érezni úgy, hogy ő az, akit egyáltalán érdekel a védekezés. Ezt látni az osztályzatokon is, ő az egyik alapember a kettőből, aki még nem kapott ötösnél rosszabb érdemjegyet. Ráadásul jól áll neki ez a három védős felállás is, várjuk a további Harry-reneszánszt.
Legjobb meccse: Fulham (8)
Legrosszabb meccse: Newcastle (5)

5. André Onana (19 meccs, 1710 perc, 6,21-es átlag)
A szezon folyamán ő kapta tőletek a legszélsőségesebb jegyeket, ami egy kapusnál egyrészt érthető, másrészt tényleg nagyon hullámzó teljesítményt nyújtott. 3 hibája is kapott gólhoz vezetett, viszont legalább ennyiszer mentett meg minket biztosnak tűnő góloktól is. Akadt egy-két potyája is sajnos, és jól láthatóan célozzák őt a pontrúgásoknál az ilyenre hajlamos köcsög csapatok, de összességében megérdemelt az ötödik helye a listán. Ami érthetetlen, hogy hiába ő a második legtöbbet passzoló kapus, de ezt a képességét nem igazán használtuk ki, labdaérintései átlagosan a gólvonaltól 12 méterre történnek, ami alsóházi csapatok kapusaira jellemző mutató.
Legjobb meccse: Ipswich (9)
Legrosszabb meccse: Forest (3)

4. Matthijs de Ligt (15 meccs, 1227 perc, 6,27-es átlag)
Ahogyan létezik new manager bounce, úgy a United-drukkerek körében régóta megfigyelhető a new player bounce, vagyis hogy új igazolásainkkal jóval elnézőbbek vagyunk, mint a régi bútordarabokkal. Nem mintha MdL bemutatkozása olyan szörnyű lett volna, de nem kiemelkedő a többi középhátvédhez képest. Jól semlegesíti az ellenfél cselgépeit (háromból kétszer sikeresen szereli őket), nem megy a szomszédba egy kis keménységért, és a levegőben sem könnyű őt megverni. Viszont ami miatt hiányérzetünk lehet vele kapcsolatban, az a tartósan jó teljesítmény. Láthattuk már klasszis módban nyomulni, hogy aztán a következő meccsen vagy félidőben fejetlen csirkévé változzon. Ja, és a három középhátvéd középső posztja nem áll jól neki.
Legjobb meccse: Southampton (8)
Legrosszabb meccse: Newcastle (4)

3. Manuel Ugarte (11 meccs, 711 perc, 6,27-es átlag)
El is érkeztünk a dobogósokhoz, egy újabb idei szerzemény hozta a harmadik legjobb átlagot. Ugarte kicsit későn lett bedobva, és nem is indult jól a unitedes karrierje, de Ruud majd Amorim alatt alapemberré vált. Ő a legpontosabban passzoló középpályásunk (90,7%), a közepes távolságú (15-30 yard) passzokban egyenesen kiváló (152/148), és átlagban majd’ 6 labdát szerez egy meccsen. Ha még jobban be tud illeszkedni és hozzászokni a PL-hez, nagy erőssége lehet egy jól működő csapatunknak is, nem csak ennek a szedett-vedettnek.
Legjobb meccse: City (8)
Legrosszabb meccse: Tottenham (4)

2. Noussair Mazraoui (18 meccs, 1434 perc, 6,28-as átlag)
Legnagyobb félelmünk szerencsére nem igazolódott be vele kapcsolatban: sérülékenységének nyoma sincs, szinte végignyomta az egész (fél)szezont, pihenő nélkül. Játszott mindkét oldalon szélső védőt és szárnyvédőt is, mint ahogyan ezt megjátszotta középhátvéd pozícióban is. Ő a legtöbbet szerelést és tisztázást bemutató játékosunk, és ő is van legtöbbet játékban is, alighanem az év igazolása díjat is be fogja zsebelni a szezon végén. Egy kis pihenő azért jól esne neki (legalább a kupákban), mert az utóbbi három meccsen nem nyújtotta a legjobbját.
Legjobb meccse: Chelsea (8)
Legrosszabb meccse: Newcastle (4)

1.Amad Diallo (16meccs, 1145 perc, 6,38-as átlag)
Valamilyen szinten szomorú, hogy 6,38-as átlaggal lehet vezetni egy ilyen listát, de ez semmit nem von le Amad érdemeiből. Támadójátékunk sötétségében ő a fény, néha az egyetlen, aki labdával meg tudja verni az emberét (legtöbb sikeres csel, 26). A kapu előtt lehetne határozottabb, hiszen csak 2 bajnoki gólig jutott eddig, viszont a társak kiszolgálásában szintet lépett idén. 6 gólpassza a legjobb a csapatban, és lövőhelyzetek kialakításában (4,65/meccs) is csak a játékmester Bruno előzi őt. Amorim rendszerében jobb oldali szárnyvédőként és a csatár mögött is nyújtott már jó teljesítményt, úgy látszik hogy így röpke 4 évvel a leigazolása után végre beérett a srác.
Legjobb meccse: City (9)
Legrosszabb meccse: Wolves (5)

Köszönöm mindenkinek, hogy időt szánt a meccs utáni pontozásokra, folyt. köv. szezon végén, lehetőleg jobb átlagokkal.