Ezen a helyen most a Southampton elleni értékelésnek kéne megjelennie, de az elmarad. Mint azt gondolom észrevettétek, az utóbbi egy évben igencsak megcsappant a bejegyzések száma itt a Stretford Enden, és ez csak részben köszönhető a korábbi szerzők inaktivitásának. Ráadásul remek igazolásokat hajtottunk végre, szóval ez nem indokolná a pangást, oszt’ poszt meg nincsen. A többiek nevében nem tudok és nem is szeretnék nyilatkozni, csupán azt szeretném veletek megosztani, hogy én miért írok ritkábban mostanában. Foghatnám időhiányra, félig-meddig jogosan kiégésre, de a valódi ok az, hogy a blog tárgya, vagyis a Manchester United nem szolgáltat elég ihletet mostanában. Illetve, mondanivalóm lenne, de utálok jó emberekkel rossz híreket közölni. Nincsen kedvem hétről hétre ugyanazt ismételgetni, leírni a véleményemet, ami röviden és velősen nagyjából annyi, hogy ez az idei csapat rossz. Ugyanolyan rossz mint tavaly. Rögtönzött közvéleménykutatásunk eredménye alapján kisebbségben vagyok a véleményemmel, de azért kifejtem.

Akik nyáron kinevezett mesterünk miatt kezdtek el hollandul tanulni, vagy akiknek egész hátas Lajos-arckép van a hátukra varrva, azok itt akár abba is hagyhatják az olvasást. Vagy levehetik a rózsaszín (narancssárga?) szemüveget, én is leveszem a szemellenzőt, találkozzunk középen és reménykedjünk abban, hogy lesz ez még jobb is. Mert abban gondolom egyetértünk, hogy gond van: ez nem az a Manchester United amit megszerettünk. Bár a tabellára nézve öröm és boldogság öntheti el lelkünket, és aki nem látott idén United-meccset, az nem is értheti hogy miért elégedetlenkedik a sok glory-hunter, akiknek semmi sem jó csak a bajnoki cím. De ha sorstársaimként ti is végigszenvedtétek eddig ezt a szezont, akkor már nagyjából sejthetitek, hogy mi a gondom: az idei Manchester United egyszerűen szar.

Bár jönnek az eredmények (most éppen egy tízmeccses veretlenségi sorozatot szakítottunk meg), a játékunk ötlettelen, esetleges és nem utolsósorban nézhetetlen. Persze, Fergie alatt is akadtak hullámvölgyek meg gyenge játék bőven, na de a világ egyik legnagyobb csapatától joggal várná el az ember, hogy legalább minden harmadik-negyedik mérkőzésen jól nyomja. Ehhez képest idén eddig lejátszottunk 23 meccset, és egy kezemen meg tudom számolni (de még talán egy ügyetlenebb asztalosinas is), hányszor nyújtottunk jó teljesítményt. Idegenbeliek alapból kilőve, maradnak a QPR és Hull elleni hazai meccsek (mindkét csapat kieső helyen), a Newcastle elleni 3-1 (azt meg pont nem láttam), meg ha a Liverpool féltucatnyi ziccerét nem számoljuk, akkor az ellenük aratott 3-0. Fel lehet még hozni a Spurs (vagy inkább Lloris) elleni első félidőt, de aki látta a szünet utáni folytatást, az mégsem a jó emlékek közé tárolja el elméjében azt a 90 percet.

Mint ahogyan ezt a Southampton elleni borzalmat sem, ahol az a csúfság is előfordulhatott, hogy az Old Traffordon egyetlen egy kaput eltaláló lövésünk sem volt, a legnagyobb ziccerünk is abból adódott, hogy Forster kapus rossz helyre ütötte Blind nem éppen tökéletes beadását. Van Gaal pedig azzal jön, hogy uraltuk a meccset, és csak szerencsével győztek a vendégek (szerencsénk nekünk volt a St. Mary’s-ben). Ismerős a történet, tavaly egy skót úriember mentegetőzött hasonlóan, talán nem is véletlen, hogy 21 bajnoki forduló után ugyanolyan hitványul állunk, mint Moyes rövidke regnálása alatt. Értem én, hogy LvG a média előtt védi csapatát (meg saját magát), és az öltözőben egészen biztosan más hangzott el mint hogy unlucky, de legalább egy kurva kaput eltaláló lövést azért csak összehozhattunk volna – a Sotonnak sikerült, nyertek is. Teljesen megérdemelten: jó taktikával, szervezett védekezéssel, kőkemény középpályával, jó cserékkel. Valahogy tőlünk pont ezek hiányoznak, és erre nehéz is lenne más felelőst találni, mint van Gaalt.

Az összehasonlítás Moyes-szal elkerülhetetlen, és nem csak a pontegyezőség miatt, hanem a kilátástalan játék okán is. Szóval 21 forduló, 37 pont: tavaly ez a hetedik helyre volt elég ilyenkor, idén egyelőre top4-et ér. Moyes alatt többet lőttünk kapura, eggyel több gólt szereztünk, kevesebbet szabálytalankodtunk és többször szereltünk. Van Gaal csapata kevesebb gólt kapott, általában nálunk van a labda, és beadások helyett hosszú indításokra építünk. Fel lehetne sorolni még statisztikai adatokat pro és kontra, a lényeg azonban ugyanaz: semmivel sem vagyunk jobbak, mint tavaly ilyenkor. Sőt, ha hozzávesszük hogy nyáron 150 milliót elköltött a klub, illetve hogy tavaly a gyenge bajnoki szereplés mellett a skót azért csak továbbjutott a BL-csoportból, és a Ligakupában is elődöntőzött, akkor még aggasztóbb az összkép. Igaz, a hollandnak meg a példátlan sérüléshullám nem könnyítette a dolgát, illetve meg kell említeni, hogy ha nagyon rosszul játszunk, akkor sem vernek agyon. Kivéve a Leicestert. Vagy az MK Donst.

Nem védeni akarom Moyest, távol álljon tőlem valaki után nosztalgiázni, akivel egy héten belül szoptunk egy-egy háromgombócost a shitty és a pool ellen. Csak az ő kirúgása mellett az egyik legfontosabb érv az volt, hogy nem lehetett látni semmilyen fejlődést. Lehet hogy nem értem a filozofit, de én az idei szezonban sem látok semmilyen fejlődést a csapaton. Egyedül de Geán, akinek nagyon sokat köszönhetünk, az ő klasszis teljesítménye nélkül abszolút katasztrofális szezont nyögnénk. De őt leszámítva semmi de semmi fejlődés, a vasárnapi Soton elleni meccs ugyanolyan kétségbeejtő volt mint a Swansea elleni szezonnyitó. Pedig lenne miben fejlődni, pont azokban a dolgokban amikkel a fél PL megverte már Luit.

Jó taktika?

Na hát az nálunk nincs. Ez a háromvédős rendszer olyan mint a devizahitel: először jó ötletnek tűnt, aztán már nem tudunk tőle szabadulni. Van Gaal nyilván a spanyolok ellen aratott vébés alázás óta szerelmes ebbe a felállásba, de ami működött a vb-címvédő ellen, az nem feltéltenül működik az „eleve a döntetlenért érkező” Soton ellen. Vagy a Stoke ellen. Vagy a Yeovil ellen. Vagy bárki ellen. Oké, hogy kevesebb gólt kapunk és már csak a hátul lévő emberek számából adódóan is megállítjuk az ellenfelet, de támadásban a három hátul széthúzódó védő na meg a mindig biztosító Carrick távollétében ne csodálkozzunk, ha minden támadónkat duplán őrzik, mi meg hátul adogatunk. Legtöbb védőnk nem játszott három (néha inkább öt-) védős rendszerben, tehát ebben még bízom hogy belerázódnak, de ha a negyedosztályú Cambridge ellen is kettőnél több középhátvéddel állunk fel akkor tökönszúrom magam. Könyörgöm, még egy szaros bedobást sem tudunk elvégezni, annyira idegenül mozog mindenki ebben a rendszerben, felejtsük már el végre.Van Gaal próbálkozott már egy gyémántra hajazó 4-4-2-vel is, az például sokkal jobban tetszett, de többet játszhatna szélsőkkel is, ha már egyszer tele van a keret arra alkalmas játékosokkal. Én Di Mariát is ideveszem, aki szerintem néha hasznosabb lenne a vonal mellől indulva, hogy elkerüljön a vasárnapihoz hasonló Schneiderlines – Wanyamás zúzdából, de igazából az argentin rekordigazolásról (a FIFA év csapatában legalább posztjára tették be) még mindig nem tudom eldönteni, hogy idő kell neki hogy hozzászokjon a PL-tempóhoz, vagy csak egy 60 milliós Nani, mert mostanában inkább az utóbbi, és ez csak részben köszönhető annak, hogy a pálya minden pontján próbálgatta őt van Gaal. És itt jutunk el ahhoz, hogy:

Rossz egyéni teljesítmények

Sok játékosunk került már tőle idegen, vagy legalábbis nem megszokott pozícióba. Főképp sérülések miatt fordulhatott elő, hogy Carrick játszott középhátvédet, vagy Young balbekket, de mikor egy-egy értékelésben (osztályzásban, kommentben, meccs közbeni káromkodásban) lehordunk valakit, nem árt végiggondolni, mennyiben az edző felelőssége is egyesek pocsék játéka. Mert oké, Di Maria tényleg labdatemető volt a Soton ellen, na de miért kellett őt csatárnak betenni? Vagy miért nem lehetett 20 perc után belátni hogy baromság volt, és megcserélni őt Rooney-val, aki már hetek óta a középpályán szenved? Young és Valencia jól tolják a szezonban, mi lenne ha még az eredeti posztjukon is játszanának? Januzaj szezonja is nulla, de hát négyszer került eddig a kezdőbe. Cserekapusaink egy percet sem kaptak, Falcaot padra sem nevezi egy „bronzmeccsen”, szóval számomra úgy tűnik, hogy van Gaal man management képessége, vagyis hogy mennyire tudja kihozni játékosaiból a maximumot, nem a legjobb (Frans Hoek kapusedzőnek és a Young szájába ihletet szaró madárnak viszont pacsi).

Szörnyű cserék

Javítsatok ki ha tévedek, de idén még egy olyan meccset sem nyertünk meg, ahol hátrányba kerültünk. Hogy ez egy ilyen comeback nélküli szezon, abban Lajos cseréi nyakig benne vannak. A teljesen véletlenszerű, az előre betervezett pihentető, a nem posztra cserélő, a védekező, a demotiváló, a legjobbat lehozó, a whatthefuck – menedzserünk ezalatt a 23 meccs alatt is megmutatta, hogyan és hányféleképpen lehet elkúrni egy cserét. Csapatunk két aktuális legjobbjának (Falcao és Shaw a Stoke ellen) lehozatala, a Spurs elleni visszavonulás (Rafael, Shaw és Smalling jöttek be), vagy a percekig helyét keresve lézengő Carrick jutnak így hirtelen eszembe mint legdurvább esetek, de biztos mindenkinek van kedvence. Főleg akkor aggasztó ezzel szembesülni, ha a másik csapat edzője meg jól nyúl bele a meccsbe: Koeman a mindenkit megállító román gárdistát ugyan kényszerűségből hozta be, viszont a győztes gólt szerző Tadic becserélése telitalálat volt, és még egy fiatal srácnak is megadta a lehetőséget, hogy az Old Traffordon győztes csapatban szerepeljen.

Úgy gondolom, leginkább ebben a három dologban kéne van Gaalnak fejlődnie, vagyis elfelejteni (de legalábbis csak speciális esetekben használni) a három védős szisztémát, posztjukon játszatni és így a legjobbat kihozni kulcsembereiből, és jól belenyúlni a meccsekbe. Amíg ezekben nem látok fejlődést, addig nekem a filozofi csak egy mese. Olyan mint a szcientológia, hogy senki sem beszélhet róla, mi is az igazából. Állítólag van, de szabad szemmel nem látható. Humbug, kifogás, maszlag. És hogy akkor most #vangaalout? Nem, semmiképpen. Egyrészt még lehet ez jó szezon, csak éppen most a gödör alján vagyunk, másrészt én még Moyesnak is adtam volna egy évet tavaly ilyenkor, szóval maradjon a holland, csak ne okozzon túl nagy kárt ha mégsem jön be. Viszont ha nem javulunk semmit, akkor ebből idén sem lesz top4, és az egyenlő elbánás elve ugye, na meg hogy 150 millióból a Swansea-t is illene négy közé vinni. Viszont egy kupagyőzelemnek nagyon örülnék, még ezt a szörnyű szezont is hajlamos lennék elfelejteni.