Qui êtes-vous? – P$G

Mostanában nosztalgikus érzések kavaroghatnak a unitedes szurkolói lelkekben; a látványos támadófoci, a hónapokon átívelő veretlenség, vagy a kellő arroganciával fűszerezett magabiztosság mellé ráadásul most betársul egy régről talán még ismerős hangulat, a BL-tavasz. Persze, szerepeltünk már a poszt-Fergie érában is a legrangosabb kupában bőven, de kiszenvedett Olimpiakosz-verésen, Wolfsburg elleni csoportkörös buktán, meg reménytelen Sevilla-kiesésen kívül nem futottra másra. Nem találtuk a helyünket Európa elitjében, ahol, valljuk meg őszintén, semmi keresnivalónk nem volt az utóbbi hat évben. Kíváncsian várjuk tehát, hogy a tökéletes előjáték után Ole géniusza érvényesül-e a legfontosabb meccseken, a legmagasabb szinten is, mert hogy a csoportmásodikok méltó büntetéseként egy igazi nagypályás ellenfelet kaptunk a kieséses szakaszban, így aztán vigyázó szemünket Párisra vetjük.

A huarja típusú bejegyzések itt általában azzal folytatódnak, hogy bemutatjuk ellenfelünk megalakulását, múltját, történelmét, legendáit. Nos, az újgazdag párizsiaknál ezzel nehéz akárcsak egy bekezdést is megtölteni, hiszen a klubot eleve a United első BEK-győzelme után alapították, egészen pontosan 1970-ben. De akár úgyis fogalmazhatnánk, hogy a ma ismert PSG 2011-ben alakult meg, amikor unatkozó katari milliárdosok vették meg a pályán és pénzügyileg egyaránt sikertelen fővárosi csapatot. Hogy a hirtelen változást és a pénzenergia trófeákra gyakorolt hatását érzékeltessük, arra álljon itt pár szám: a párizsiak 36 címükből (a másodosztályt és az Intertotó-kupát nem számítva) húszat az utóbbi nyolc évben nyertek. Nem túlzás azt állítani, hogy a PSG újgazdaggá válása előtt még francia szinten sem volt tényező, Európában meg annyira nem, hogy ez lesz az első alkalom, amikor a két csapat bármilyen mérkőzést játszik egymással.

2011 óta viszont nagyon komoly projektbe kezdtek a francia fővárosban, és évről évre világsztárokat, vagy nagy jövő előtt álló fiatalokat csábítottak a csapathoz, általában horribilis összegekért. Ibrahimovic, Beckham, Cavani, Thiago Silva, Verratti vagy Marquinhos sem a francia bajnokság presztízse miatt igazolt Párizsba, hanem a lóvéért, abból pedig volt, és még van is bőven. Mert hogy hiába a hazai szinten szinte teljes dominancia, ha a BL-ben nem jött az áttörés. Talán a Barcelona elleni, négy-nullás előnyről (“kis” bírói segítséggel) történő kiesés után törhetett el végleg valami a katariaknál, mert azóta még eszementebb költekezésbe kezdtek, és előbb a világrekord átigazolási díjat megduplázva leigazolták a katalánoktól Neymart, majd egy érdekes kölcsönüzlet véglegesítésével a világ második legdrágább transzferét is ők bonyolították le Mbappé megszerzésével. Mindez felettébb gyanús lehet a pénzügyi fair play szempontjából, és kiszivárgott dokumentumok szerint akadt is egy-két érdekes levélváltás a PSG és az UEFA vezetői között a büntetések enyhítéséről. Meg is lett mindennek a következménye: a kiszivárogtató weboldal üzemeltetőjét elfogta a rendőrség, a PSG elnökét, Nasser Al-Khelaifit pedig idén beválasztották az UEFA végrehajtó bizottságába. Fair play.

Azt eddig is tudtuk, hogy a Franciaországban felbukkanó katariak komoly veszélyt jelentenek a focira (épp ezen faszok miatt legközelebb hét év múlva lesz nyári vébé), és hát most rajtunk a világ szeme, hogy a modern foci testén eme mesterségesen létrehozott rákos sejtet eltakarítsuk. A sorsolás óta igen nagyot fordult a világ: mi ugye megszabadultunk a klubot fertőző egyszemélyes vírustól, a rekordkezdést bemutató PSG viszont sorban veszíti el meghatározó embereit sérülések miatt, így a párharc előtt már a United számít esélyesnek. Bizony, a gazdag ember Kloppjának, Thomas Tuchelnek (és magyar segítőjének, Joachim Löw Zsoltnak) bőven akadnak gondjai a csapat összeállításával, de hát ugye van amit pénzért nem lehet megvenni.

Kapust például lehet pénzért venni, erre a posztra mégis két olyan embere van a PSG-nek, akikért egy cent átigazolási díjat sem fizettek ki. Közülük valószínűleg az immár 41 évesen még mindig első BL-győzelmére hajtó Buffon fog kezdeni, bár idény közben kiszorította őt a saját nevelésű és állítólag nagyon tehetséges Alphonse Areola (bár az ő neve konkrétan bimbóudvart jelent, lehet hogy csak ezért szopkodja körbe őt a francia szaksajtó) – ő azon két ember egyike, aki úgy kapott világbajnoki aranyérmet, hogy még sosem volt válogatott.

A védelem tengelye is viszonylag állandó Tuchelnél, a veterán Thiago Silva (ő legutóbb négyet kapott, mikor az Old Traffordon járt) párja egy saját nevelésű francia, Presnek Kimpembe. Őt akár a világbajnokságon is láthattátok, ha nem aludtatok be a dögunalmas francia-dán nulla-nullán, mert azon az egy meccsen szerepet (és így aranyérmet is) kapott. Bal oldalt a debreceni nevelés Bayern-reject Juan Bernat nyerte a balbekkek különversenyét, jobb oldalon viszont Meunier kiesésével elég nagy lyuk keletkezett, amit vagy a védőnek már fénykorában sem éppen megfelelő Dani Alves, vagy az inkább középhátvéd német-burundi Thilo Kehrer tölthet be.

Ahogy haladunk előre a csapatrészekben, egyre több gonddal találkozhatunk. A középpálya már a szezon kezdete óta talán a párizsiak leggyengébb láncszeme, igazi szűrő híján az eredetileg középhátvéd Marquinhos feladata lesz a védelem előtti terület bejátszása, na meg Pogba hatástalanítása. Bár igyekeztek azzal blöffölni, hogy az osztogatásban igen nagy szerepet játszó alacsony olasz, Marco Verratti nem tudja majd vállalni a játékot, a hétvégén lejátszott 60 percéből arra következtetünk, hogy ő fog a tempóért és az előre passzokért felelni az Old Traffordon is, már amennyire Herrera ezt megengedi majd neki. A harmadik középpályás személye viszont akkora rejtély, hogy még a francia foci hazai szakértője, az Omlett du fromage blog szerzője is csak találgatni tud ezzel kapcsolatban, és a United-érzelmű olvasói megtévesztésére beblöffölt egy Dani Alves-t, de én nem hiszek neki, és a télen a Zenittől megszerzett argentin Leandro Paredes-re szavazok. Pedig szívesen látnám akár a brazil bohócot, akár a parkolópályára tett Rabiot-t a pálya közepén, mindketten képesek meccset eldöntő hibákra, amire lehet is hogy szükségünk lesz a meccsen.

Elöl még nagyobb a para, hiszen az alap támadótrióból ketten is hiányoznak. Neymar megtudta, hogy a BL kieséses szakaszában már alkalmazni fogják a videobírót, így egy titokzatos sérülés miatt állítólag még a visszavágóról is hiányozni fog, Cavani pedig a hétvégén egy tizenegyes értékesítése során szedett össze egy csípősérülést, így minden bizonnyal ő sem lép pályára az Old Traffordon. Valószínűleg így a kilencvenes évek legértelmezhetetlenebb slágeréről elnevezett mmmBappé fog középcsatárként szerepelni, nem pedig Chupo-Moting, akiről egyrészt fogalmunk sincs hogy mit keres a PSG-nél, másrészt két szezonnal ezelőtt két gólt is vert nekünk még Stoke-zsoldosként, szóval annyira nem bánjuk ha nem játszik. A szélső támadók közül az egyik helyet szinte biztosan egy rossz régi manchesteri vicc, Ángel di Maria fogja betölteni. Nagyon örültünk neki, mikor a PSG úgy-ahogy veszteség nélkül megszabadított minket ettől az idegesítő figurától, reméljük hogy most is a manchesteri formáját hozza egykori rekordigazolásunk. A másik szélen vagy a szintén rossz emlékeket idéző egykori csodagyerek Julian Draxler (khm, Wolfsburg) fog rohamozni, vagy ide is beírhatnánk a brazil joker Dani Alvest.

Azt látjuk, hogy jelenlegi formájában ez a PSG nem BL-esélyes, de hát mi sem vagyunk azok, így akár egy jó kis párharc is kerekedhet ebből. A United kezdője nagyjából kitalálható, Solskjaernak szűk két hónap alatt sikerült az, amit Mourinho hónapokon át keresett: megtalálta a legerősebb kezdőjét. Mindössze egy kérdőjel akad, hogy a formáját megtaláló Lindelöf mellett ki lesz a másik középhátvéd: a pihentetett, de bármikor bármilyen agymenésre képes Bailly, a jó formáját új szerződéssel ünneplő Jones, vagy a hétvégén negyed óra után igencsak magára találó Smalling. Nagyon nem lepődnénk meg, ha a DDG – Young, Bailly, Lindelöf, Shaw – Matic, Herrera, Pogba – Lingard, Rashford, Martial tizenegyet nevezné meg Ole, a taktikát pedig az alábbi videón Patrice Evra mondja el.