Red and White army – egy van Gaal sztori

Mivel az Európa Liga záró csoportmeccse két továbbjutott csapat között valószínűleg nem a legnagyobb érdeklődésre tart igényt, így inkább előhalásztunk egy régi történetet aktuális ellenfelünkről, azaz az AZ-ról. Az apropót persze a két klub történetének igen szűk közös metszetének legnépszerűbb és egyben legmegosztóbb személyisége adta, hiszen LvG-t mindkét helyen kultusz övezi, még ha nem is ugyanazon okból. A cikk eredetije a remek thesefootballtimes oldalon jelent meg, a nyitóképért pedig EZS és ezra kollégák kreatív megoldását szeretném megköszönni.

Egy helyi sajtfesztivál megnyitóján, 2008 nyarán Louis van Gaal-nak azt mondta egy jövendőmondó, hogy meg fogja nyerni a holland bajnokságot az AZ Alkmaar csapatával a következő év áprilisában, egészen pontosan 19-én. Az éppen befejeződött szezonban a holland csapat a bajnokság 11. helyén végzett, van Gaal pedig kijelentette, hogy lemond a vezetőedzői posztról.

Amikor a sorsolást nyilvánosságra hozták, kiderült hogy az AZ nem is játszik majd április 19-én, szóval még maga van Gaal – aki nem olyan, aki kételkedne a saját képességeiben – sem hitt a jövendölésben. Végül is, az AZ 27 éve nem nyert bajnokságot.
Amikor az egoista, megosztó személyiség van Gaalt kinevezték az AZ menedzserének 2005 januárjában, rá is fért egy kis önbizalom. Kiváló eredményeit az Ajax és a Barcelona élén beárnyékolta egy katasztrofálisan sikerült időszak a válogatottnál, és egy sikertelen visszatérés a Camp Nou-ba. Egy ideje már visszatért Hollandiába, de az Ajaxnál technikai igazgatóként eltöltött ideje is lemondással ért véget, miután összeveszett a csapat edzőjével, Ronald Koemannal.

A holland focinak ekkoriban égető szüksége volt igazi karakterekre, olyanokra akiket az egész világon jól ismertek. 8 év telt el azóta, hogy van Gaal otthagyta az Ajax padját, és azóta csak egy holland csapat jutott el a Bajnokok Ligájának kieséses szakaszába. Akárcsak egy evakuáció estén, az összes sztár otthagyta a ligát. A nagy bajnokságok rivaldafényének nem tudtak ellenállni az olyan játékosok, mint Zlatan Ibrahimovic, Arjen Robben, vagy Robin van Persie.

Az AZ is szenvedett. Sokévnyi középcsapatként tengődés, kiesések és feljutások közben szurkolói nosztalgikusan emlékeztek vissza az 1981-es régi szép időkre. Abban az évben nyerték addigi egyetlen bajnoki címüket, és egy fantasztikus menetelés során bejutottak az UEFA kupa döntőjébe is, ahol két meccsen végül alulmaradtak Bobby Robson Ipswichével szemben. Abban az évben a holland kupát is megnyerték, és azt a címüket a következő szezonban is megvédték. Eddy Treijtel, Hugo Hovenkamp, Peter Arntz és Pier Tol: ezek a neveket istenítette minden AZ drukker. Ők voltak az alkmaari szurkolók saját ’66-os Shrácai, 2016-os Rettenthetetlen Rókái, 2004-es görög istenei. Nekik ez volt a csúcs, azóta semmi még csak meg sem közelítette ezt a teljesítményt.

Amikor az AZ-nál Co Adriaanse vezetőedzőt van Gaal váltotta 2005 januárjában, nem csak egy nagyra becsült, tiszteletet érdemlő menedzsert neveztek ki, hanem egyben egy korábbi játékosukat és edzőjüket. Van Gaal pályafutása utolsó időszakát a Sajtfejűek piros-fehér mezében töltötte, és mivel már akkor is szeretett mindent ő irányítani, gyakran irányította a csapatot amikor a betegeskedő edző, Hans Eijkenbroek nem állt rendelkezésre.

Ugorjunk előre 30 évet: van Gaal még mindig a mindent-jobban-tudok hozzáállásáról híres, de ezúttal már trófeákat is fel tud mutatni ennek bizonyítására. Mindent megnyert klubszinten a hazai és külföldi színtéren, de lenyomni a három hazai top csapatot az eddigi legnagyobb kihívásának ígérkezettt. Az AZ 1981-es bajnoki címe óta a holland bajnok mindig az Ajax, PSV, Feyenoord hármasból került ki. Bajnokságot nyerni annyira hihetetlennek tűnt, hogy az olyan kluboknál mint az alkmaari, csak viccek szintjén merülhetett fel. Talán megelőzhetsz egyet a nagy hármasból, esetleg befuthatsz másodiknak, de megelőzni az összeset… ne viccelj.

Van Gaal első pár hónapjában a remek harmadik helyet érte el – a klub legjobb szereplése 23 éve – a PSV és az Ajax mögött. Bejutottak az UEFA Kupa elődöntőjébe is, és csak Miguel Garcia hosszabbításban szerzett gólja miatt estek ki a Sporting ellen.

A nyáron aztán a keret átalakult Alkmaarban: a klub vásárolt két középpályást, Stijn Schharst a Vitesse-ből és Demy de Zeeuw-öt a Go Ahead Eagles-ből, a Rangers 32 éves grúz csatárát, Shota Arveladzét és a jobbhátvéd Gretar Steinssont a Young Boystól. Steinsson beépült a feljavult védelembe, ahol Kew Jaliens volt a legfontosabb ember, Schaars a középpályáról diktálta a tempót Denny Landzaattal, Arveladze pedig vágott 18 gólt, és az AZ az Ajaxot megelőzve második helyen végzett a bajnokságban. Guus Hiddink PSV-jét senki nem tudta megközelíteni abban a szezonban, 10 pont előnnyel védték meg bajnoki címüket, olyan játékosokkal a csapatban mint Phillip Cocu, Alex, Ibrahim Afellay és Jefferson Farfan.
A második hely lehetőséget biztosított a csapatnak arra, hogy a négy csapatos rájátszásban kiharcolják a Bajnokok Ligájában való indulást a Feyenoord, az Ajax és a Groningen ellen. A csapat egyébként is a nyáron költözött az új, 17000 néző befogadására alkalmas új stadionba, tökéletes alkalom lett volna az új otthont BL-meccsekkel ünnepelni. De nem így történt, a Groningen kiütötte őket az elődöntőben, így a következő évben be kellett érniük az UEFA Kupa küzdelmeivel, és ez ismét jelentős változtatásokat hozott a keretben.

Szerették volna csökkenteni a csapat átlagéletkorát, így megváltak Hendrick Timmertől, Denny Landzaattól és Kenneth Pereztől, a helyüket pedig friss arcok foglalták el: Moussa Dembélé, Ryan Donk és Maarten Martens. A fiatalítást az első fordulóban elért fölényes győzelem is megerősítette, nyitásnak 8-1-re verték a NAC Breda csapatát. Mire a bajnok PSV Alkmaarba látogatott október végén, az AZ veretlenül vezette a tabellát. Van Gaal újra összecsaphatott a PSV frissen kinevezett edzőjével, Koemannal, ezúttal a pályán és nem az Ajax irodáiban. Koeman csapata 3-1-re győzött, ami kissé visszarántotta a valóságba a bajnoki címről álmodozó szurkolókat.

Az Arveladze – Koevermans kettős azonban megváltoztatta az Alkmaar underdog státuszát, és gólerős szörnyeteggé változtatta a csapatot, amely bármely ellenfelet képes elsöpörni. A csatárduót a 19 éves Dembélé támogatta, aki ekkoriban még inkább támadó erényeivel tűnt ki. Egy másik tinédzser, Jeremain Lens szintén nagy ígéretként mutatkozott be a szélen első felnőtt szezonjában.

Koevermans volt akinek késői góljával legyőzték a PSV-t februárban egy 15 meccsen át tartó veretlenségi széria elején, amely után a PSV-t és az Ajaxot gólkülönbséggel megelőzve az utolsó forduló előtt a saját kezükbe vették a bajnoki cím sorsát. Mindössze annyit kellett elérniük, hogy legyőzik a már kiesett Excelsiort Rotterdamban.
Természetesen a tündérmese rémálommal végződött, az AZ nagy meglepetésre 3-2-es vereséget szenvedett. 70 percet emberhátrányban játszottak, miután kapusukat, Boy Watermant kiállították a 19. percben megítélt büntető előtt, de még 10 emberrel is szereztek két gólt, hogy aztán a szintén 10 emberre fogyatkozott hazaiak a hosszabbításban megszerezzék a győzelmet. Annyira nagy meglepetés volt ez, hogy a győztes biztos kiléte miatt a bajnoki trófea is Rotterdamban volt, így a végül bajnok PSV (1 góllal szereztek többet mint a második Ajax) egy másolatot emelhetett a magasba. Van Gaal így egyelőre nem emelkedett a klub halhatatlanjai közé, de a kudarc feledtetésére esély mutatkozott a kupadöntőn.

Az AZ ellenfele az Ajax volt a Holland Kupa fináléjában egy héttel később a De Kuipban. Van Gaal a volt csapata ellen, Jaap Stam utolsó meccse visszavonulása előtt – mindkét csapatnak óriási szüksége volt a győzelemre az egy héttel korábbi események feledtetése okán. Nem is okozott csalódást a meccs. A Sajtfejűek szerezték az első gólt, Dembélé cselezte be magát középre és kilőtte Stekelenburg kapujának rövid alsó sarkát. Donk megduplázta volna az AZ előnyét, de kezezés miatt jogosan érvénytelenítették a gólját. Klaas-Jan Huntelaar aztán a második félidő elején vágott egyet Khalid Sinouh kapujába, és a nyomás fokozódott az AZ-n. Az 1982-es kupagyőzelem volt az utolsó trófea a klub történetében, ha a ’96-os és ’98-as másodosztály bajnoki címeit nem számoljuk.
Az Ajax középpályását, Gabrit egy fejelésért kiállították, a meccs pedig hosszabbításba torkollott, és az alkmaariak mindent egy lapra feltéve támadni kezdtek. Julian Jenner nem találta el a kaput az ötösről, Arveladze gyönyörű csukafejese pedig a keresztlécen csattant a hosszabbítás második félidejében. A kihagyott helyzetek azonban a közhelynek megfelelően megbosszulták magukat, a mi lett volna ha érzés miatt így még fájóbb volt a vereség. Sok alkmaari sírta el magát azon a napon, az egyik első talán Donk volt, akinek kihagyott tizenegyese a kupagyőzelembe került, a büntetőpárbajban ugyanis az Ajax nyert. Van Gaal és csapata úgy gondolhatta, hogy a gödör mélyén vannak – az azonban csak egy kicsit később jött el, amikor a rájátszásban szintén az Ajax a BL-helyért is legyőzte őket. Egy egész szezon omlott össze néhány hét alatt.

Az utolsó akadályokban való elbukás különösen sérthette van Gaalt, az edzőt aki büszkén hirdette hogy tökéletes erőnlétre felépített csapatai megbírkóznak a hosszú szezon fáradalmaival. Játékospályafutása alatt a Vastulipán testnevelőtanárként is dolgozott, és a Holland Testnevelő Akadémiát is elvégezte. Negyven évvel később meghívták az Akdadémiára, ahol, bár nem mintha bizonyítania is kellett volna bármit a BL-győztes edzőként, úgy döntött hogy bemutat egy rúdugrást. 56 évesen, korántsem olyan fürgén mint korábban, ám az önbizalmából mit sem veszítve. A bemutató végül úgy végződött, hogy eltörte mindkét bokáját és szárkapocscsontját, Marten Meijer róla szóló könyvében így idézte fel a történetet: “A saját elmondása szerint tökéletesen hajtotta végre a gyakorlatot, de elcsúszott a cipőjének sima talpa miatt, mivel olyan lábbelit viselt amit nem ilyen fizikai gyakorlatok elvégzésére terveztek. Így az 56 éves edző nagyot esett a tornaterem padlóján és egy dupla lábtöréssel fejezte be a gyakorlatot.”

Miután műtétet hajtottak rajta végre, van Gaal a következő nap megtekintette az AZ meccsét a NEC ellen, egy kerekesszékben. Az ilyen balesetet elszevedők általában a kórházban, altatásban töltik a következő három napot, de hát próbáld ezt megmagyarázni Louis van Gaalnak, az embernek aki azt állítja magáról hogy sosem hagyott ki egyetlen munkanapot sem. “Biztos ami biztos, benyeltem egy nagy csomó fájdalomcsillapítót a stadion felé tartva” – mesélte később. “Ott akartam lenni bármi áron. De nem akartam, hogy ők (a játékosok) szenvedni lássanak.”

És ott is volt, betolták a székkel, begipszelt lábbal – később aztán egy golfkocsival közlekedett az edzőpályán is. Az AZ 4-0-ra nyert, de mint később kiderült, ez volt a szezon csúcspontja. Egy szörnyű téli kéthónapos időszakban a csapat lefagyott: januárban és februárban kilenc meccsen hétszer kaptak ki, az Ajaxtól például 6-1-re. Arveladze és Koevermans nélkül nem szereztek már annyi gólt. Leigazolták a Lecce csapatából a 22 éves Graziano Pellét, de ő nem startolt jól a holland bajnokságban. A csapat fő gólfelelőse a brazil csatár Ari volt, de még ő sem jutott 10 gól fölé a bajnokságban. Az AZ középcsapattá süllyedt, megváltásként jött a szezon vége, amit a 11. helyen sikerült befejezniük. Van Gaal le akart mondani, a játékosok győzték meg arról hogy maradjon.

Miután irányítása alatt olyan közel került a klub a trófeákhoz, mint 30 éve soha, talán a sors akarta úgy, hogy a befejezetlen ügy miatt maradjon még egy szezont. A vezetőség igyekezett őt támogatni az átigazolási piacon is, olyan játékosokat megszerezve mint Gill Swerts, Niklas Moisander, Ragnar Klavan és Brett Holman. Waterman kapus távozása után pedig az első számú hálóőr egy bizonyos Sergio Romero lett.

Összerakott tehát ismét egy csapatot, amely az európai kupás helyekért küzdhet, de az első két fordulóban a NAC és a Den Haag ellen is vereséget szenvedett. Aztán minden megváltozott. Legyőzték a PSV-t, az Ajaxot és a Feyenoordot is, és a következő 25 meccsen 23 győzelmet arattak, márciusig nem kaptak ki. Úgy tűnt, senki sem érheti őket utol. Az az AZ kísértetiesen emlékeztett a menedzserére: kemény, hatékony és kíméletlen a siker érdekében. Dembélé és Mounir El Hamdaoui kényük-kedvük szerint kapták szét a védelmeket, ketten összesen 33 gólt szerezve a szezon alatt. De emlékezve arra, hogy mi történt két éve, még senki sem bontott pezsgőt a klubnál.

A csapatnak 9 pontot kellett gyűjtenie a hátralévő öt meccsből. Sikerek a Den Haag és a NAC ellen (ezen két csapat győzte le őket augusztusban), óriási mérföldkőnek számítottak, és a 38 éve hiába áhított bajnoki címhez csupán annyi kellett, hogy van Gaal emberei legyőzzék otthon a középcsapat Vitesse-t. De ez az AZ. Alex Büttner és Ricky van Wolfswinkel góljaival a leírt vendégcsapat elrontotta az ünneplést. De másnap, április 19-én a rivális Ajax 6-2-re kikapott a PSV-től, ezzel bajnoki címhez segítve az AZ Alkmaart, éppen ahogyan azt a jövendómondó a sajtfesztiválon megjósolta.

Louis van Gaal négy és fél éves őrült uralkodása alatt Alkmaarban visszaállította régebbi hírnevét. A Sajtfejűek élén eltöltött időszak kövezte ki a következő állomásokhoz vezető utat, a sikeres időszakokat a Bayern München és a holland válogatott menedzsereként, visszatéve őt a világ top menedzserei közé. A Bajnokok Ligája sikerek, a Nou Camp felejthetetlen éjszakái, a vébé-menetelés és az Álmok Színházának megbecsülése minden bizonnyal a Vastulipán legmeghatározóbb élményei, de legnagyobb eredményét talán az AZ menedzsereként érte el.