Sugardaddy, lézervitorla, olajbogyók (és egy kis Nicosia – Man Utd)

Ezért jó az Európa Liga: minden forduló előtt elmondhatjuk, hogy megint mehetünk egy vitatott területi státusokban hemzsegő országba, egy olyan csapatnál vendégeskedni, akikkel soha nem játszottunk még korábban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A második lépcsőfok

A hidegzuhannyal felérő szezonkezdet után bizonyára kevesen gondolták volna, hogy szeptember elejére – addigra már két rangadóval a hátunk mögött – alapvetően pozitív és optimista lesz a hangulat Manchester vörösebbik felén. Márpedig ez a helyzet: két fájdalmas pofont követően Ten Hag tett egy lépést hátrafelé, elővette pragmatikus énjét, rögtön bizonyítva, hogy valóban nem egy kutyaütőt sikerült szerződtetni a kispadra. És ami a legfontosabb: olyasvalakit, aki hajlandó volt feladni a saját elveiből annak érdekében, hogy idomuljon valamelyest a keret képességeihez. Ennek lett az eredménye a zsinórban hozott négy győzelem, amire szomorúan rég volt példa utoljára.

Az első lépés és az első komolyabb változtatások megtörténtek tehát, és láthatóan sikerült felhúzni egy olyan alapot 8-9 fix kezdővel, amire bátran lehet építeni. Most azonban itt a következő nagy feladat: a keret többi részét, a tizenötödik, tizenhatodik embereket is hatékonyan kellene beilleszteni ebbe a rendszerbe. Erre pedig éppen a nemzetközi kupaporond második lépcsőfoka, az Európa-liga adhat számunkra ideális terepet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Poszttraumás stressz

A kiváló bajnoki hajrának köszönhetően szerencsére úgy fordulhattunk rá ennek a szerencsétlenül hosszú szezonnak az utolsó körére, vagyis az Európa-liga hátramaradt szakaszára, hogy legalább a komoly tét súlyát nem kell már cipelnie a fáradt lábaknak, hiszen a BL-kvalifikáció kivívásával az EL-győzelem immáron nem létszükséglet. És bár fejlődés ide, jobb közhangulat oda, egyvalami még mindig fájóan hiányzik a Manchester United háza táján a Solskjaer-érában: egy trófea. Hogy az Európa-liga mennyit is érne ténylegesen, arról megoszlanak a vélemények, az ugyanakkor már előzetesen is látszódott, hogy két könnyebb és két nehezebb meccset kell majd megvívni a végső sikerért – az első komolyabb kihívás ma este vár ránk a Sevilla ellen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

EL, FCK, barátok közt

Szokatlan időpontban, hétfő este lépünk pályára európai kupameccsen, ráadásul semleges helyszínen, pedig ez még nem a döntő. Még csak nem is döntőnek beillő párharc, hiszen a negyeddöntőben is tovább tartott a szerencsés sorsolás szériánk, így a Club Bruges és a LASK után egy újabb futottak még kategóriás csapat ellen vívhatjuk ki a legjobb 4 közé jutást. A dán csapatot hívhatnánk FC Koppenhágának (lást még: Copenhagen, København), de ők szeretik magukat úgy hívni hogy FCK, így mi is maradunk ennél, hiszen nem csak rövidebb, de kiesésük esetén nyugodtan leírhatjuk hogy FCK off, anélkül hogy bárkit is megsértenénk. Nézzük, mit várhatunk a ma esti meccsen!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

United-way vagy Arsenal-way?

Bizonyára mindenkinek megvannak még azok a szezonok, amikor az Arsenal azt játszotta, hogy nagyjából egy hét alatt kiejtették magukat minden lehetséges versenyfutásból. Na, a helyzet az, hogy ha kellően ügyesek vagyunk, akkor mi is nyomhatunk valami hasonlót, a közeljövőben is folytatódó csütörtök-vasárnap-csütörtök turnusban ugyanis nemcsak az Európa-liga és az FA-kupa küzdelmeitől búcsúzhatunk gyors egymásutánban, de közben egy Everton elleni esetleges vereséggel egy viszonylag közeli riválist is a nyakunkra húznánk a Top 4-ért Top 5-ért folytatott – és amúgy sem éppen egyszerűnek kinéző – harcban. A kellően arrogáns szurkoló erre persze csak annyit mondana, hogy mi a fuckin’ Manchester United vagyunk, nem holmi lúzer Arsenal, de sajnos volt már annyi baklövésünk ebben a szezonban, hogy lehessen mitől tartani. Még úgy is, hogy – főleg a két kupameccs – erősen kötelező kategóriába esik a nem éppen veretes ellenfelek miatt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Red and White army – egy van Gaal sztori

Mivel az Európa Liga záró csoportmeccse két továbbjutott csapat között valószínűleg nem a legnagyobb érdeklődésre tart igényt, így inkább előhalásztunk egy régi történetet aktuális ellenfelünkről, azaz az AZ-ról. Az apropót persze a két klub történetének igen szűk közös metszetének legnépszerűbb és egyben legmegosztóbb személyisége adta, hiszen LvG-t mindkét helyen kultusz övezi, még ha nem is ugyanazon okból. A cikk eredetije a remek thesefootballtimes oldalon jelent meg, a nyitóképért pedig EZS és ezra kollégák kreatív megoldását szeretném megköszönni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“Көшірме” өрісінде – azaz szegény ember whoareya-ja

Most, hogy végre lementek a gyengébb képességű előzenekarok a Nemzetközi Labdarúgó Fesztivál két nyitó napján, jöhet a főműsor, végre nagyszínpadra léphetnek fiataljaink az EL porondján. Eddig valójában nem igazán vettem komolyan az afféle szófordulatokat az Európa Liga kapcsán, mint „Ázsia-Kupa”, vagy „kazah sztyeppék”, de most aztán pofánbaszott a valóság Mjölnirje, mikor kissé beleástam magam, ki is lesz első ellenfelünk Európában.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#6 Rashford – Új remény, avagy Zlatan padavanja

Idén debütált, új rendszerű szezonösszegzőnk hatodik helyén előállt a szerkesztők rémálma, két játékos is ugyanannyi ponttal (52, a kockák kedvéért) zárt, így a kultikus hetes szám nem került kiosztásra. Van helyette két hatosunk, akik közül először a még mindig csak másfél szezonos Rashford teljesítményét vizsgáljuk meg közelebbről. Rashi tavalyi berobbanása után idén sem lassított, első teljes szezonjában is tovább erősítette bennünk a hitet, hogy akár hosszabb távon is ő lehet a Manchester United támadójátékának kulcsa. Valószínűleg fog még ő előrébb is kerülni egy ilyen listán, akár idén is végezhetett volna előkelőbb helyen, mindenesetre most Marcus Rashford 2016/17-es idényét vizsgáljuk meg közelebbről. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#8 Romero – beska-Tujázva

A szerkesztőség Top10-es listájának nyolcadik helyén egy némiképp meglepő névvel találkozhatunk, egy csapat második számú kapusa ugyanis ritkán kerül be a 10 legjobb teljesítményt nyújtó játékos közé, egy szezon végi értékeléskor. Mégis, kedvenc örökzöldünk nem érdemtelenül szerepel az idei elitben. A nyolcadik: Romero.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….