Egy ilyen-olyan okokból sokáig emlékezetes bajnoki szezon utolsó mérkőzése következik, ami nem a szokásos ellötyögni való záró forduló lesz a Manchester United számára, hanem egy kőkemény erőpróba, melynek során kiderül, hogy indulhat-e a csapat a jövő évi Bajnokok Ligája sorozatban, vagy újra az EL-ben leszünk kénytelenek az Üveghegyeken is túlra utazni minden második héten. Nincs nagyon időm hosszúra nyújtani ezt a posztot, így hosszas esélylatolgatás helyett egy személyes megjegyzést tennék kommentfogó gyanánt.

Évekkel ezelőtt megszokhattuk, hogy a United minden szezonban a bajnoki címért küzd, és ott a helye az élvonalban. Sir Alex Ferguson visszavonulása óta megjártunk gödröket, azoknál is mélyebb árkokat, néha kisebb csúcsokat. De. Bár a mai meccs is „csak” arról dönt, hogy indulhatunk-e a BL-ben vagy sem – esetleg megnyerhetjük a bronzérmet is – én ugyanúgy fogok szurkolni (és szerintem mindenki más is közülünk) a győzelemért, mint 20 éve, 10 éve, 5 éve, vagy mintha arról döntene a végeredmény, meglesz-e a huszonegyedik bajnoki címünk, vagy sem.

Én most nagyon kedvelem ezt a társaságot Oléval, Rashival, Pogbával, Mason-nel, Mektomival de még Bailly-vel, Jones-szal és Lingarddal is. Véleményem szerint hosszú idő után jó úton járunk – tudom, sokan nem értenek egyet velem – ezért úgy érzem, ez a Csapat (és velük együtt mi, szurkolók is) megérdemli azt a harmadik helyezést.

Az utóbbi években azonban a maihoz hasonló sorsdöntő csatákat rendre elbuktuk. Itt van hát az ideje megmutatni, hogy ez sem így lesz többé, és túllépve végre a saját árnyékunkon elindulunk újra a sikerek felé vezető úton! Szóval délután öttől az utolsó utáni erőtartalékaikat mozgósítva tegyék ki szívüket, lelküket a King Power gyepére Brunoék, tépjék meg az Ördögök a Rókákat, mi pedig üljünk (álljunk, ugráljunk, szökdeljünk) a tévé előtt, és szurkoljuk ki a Leicester elleni győzelmet!

Aztán, ráadásként megnyerhetjük az EL-t is, de ez már egy újabb történet.