Egy szezon kihagyása után ma este végre visszatérhet csapatunk a BL-be, rögtön a csoport legerősebb tagjával idegenben meccselve. Nem ideális kezdés, de hát azért küzdünk minden évben a bajnokságban, hogy az ázsiai túrák helyett Európa élcsapataival mérkőzzünk meg hétközben, hát most itt van, megkaptuk, Párizsba utazik a United az előző kiírás döntőséhez. Az esélytelenek nyugalmával, mondhatnánk, de az igazság az, hogy esélyesebbek vagyunk mint másfél éve. Ha másért nem, hát amiatt hogy most nem 0-2-ről vágunk neki a meccsnek. Felemás szezonkezdet és sok hiányzó mindkét oldalon, aki eltalálja mindkét kezdőcsapatot az vagy a jövőből tért vissza egy időgép segítségével, vagy titkosszolgálati módszereket alkalmaz, mindenesetre fizetnénk neki két sört miközben kitölti a lottószelvényünket. PSG – United részletesebben a tovább után.

Eleve ugye a sorsolásunk sem könnyű: régi kedvencünk, Didier Drogba kezeinek köszönhetően a második kalapból is sikerült egy olyan négyesbe kerülnünk, ahol rajtunk kívül az előző sorozat két elődöntőse is szerepel, a H FFP jelű csoportba ugyanis bekerült mellénk a PSG és az RB Leipzig, kiegészítve a sötét ló (és már majdnem Ázsia) török bajnokkal. Bár elsőre talán nem sok hasonlóság mutatkozik három ellenfelünk között, azért érezhetjük a háttérben áramló pénzenergiát, amelynek köszönhetően csoportriválisaink a futottak még kategóriából rekordsebességgel pozícionálták át magukat a majdnem befutottak már mezőnybe.

A keletnémetek mögött ugye ott áll a Red Bull és a világ számos pontján létrehozott fiókcsapatok, így a mindössze 11 éve alakított klub a nyáron BL-elődöntőt játszhatott, míg az 1990-ben alapított, de mai nevét és formáját 2014-ben elnyerő Basaksehir szárnyalásában erősen közrejátszik a kormányzó párt és az önszántukból vagy kényszerből a csapatot szponzoráló hazafias cégek pénzügyi támogatása. A nemzetközi multi vagy a helyi hatalom pénze helyett más módszert választott a PSG – ők a Manchester City által éppen beindított utat követték, vagyis egy olajon meggazdagadott idegen országnak adták el a klubot, jelen esetben Katarnak. Mivel nem olyan régen találkoztunk velük, írtunk már rövid történelmükről, azóta a francia foci ledominálása mellett már Európában is megmutatták magukat a legutóbbi BL-döntővel.

Másfél éve, 2019. márciusában játszottunk először és egyelőre utoljára a PSG ellen idegenben, és a sérülésektől tizedelt keret plusz a hazai pályán összeszedett két gólos hátrány ellenére 3-1-re nyertünk és továbbjutottunk. Szerencsével – mondják egyesek, igazságtalanul – mondják mások. Talán nem kellett volna hazai pályán őrizni a 2-1-es vereséget – mondom én, hiszen a meglepően passzív hazaiak továbbjutási esélyei a 90. percben úgy elszálltak, mint Dalot lövése tette volna azt, ha Kimpembe nem ugrik bele (háttal, eltartott karral, okos).

Azóta sok víz lefolyt a Szajnán, a keretek átalakulása és a mindkét oldalon megjelenő egykori vagy jelenlegi sérülések miatt valószínűleg kevesebben lesznek ma pályán azok, akik másfél évvel ezelőtt részesei voltak az összecsapásnak, mint amennyi új arccal találkozhatunk. A franciák a Buffon, Kehrer, T. Silva, Kimpembe, Bernat, Verratti, Marquinhos, Dani Alves, Draxler, Di Maria, Mbappe csapattal kezdtek (beállt még Paredes, Meunier és Cavani), az akkor még csak ideiglenesen megbízott Solskjaer pedig a De Gea, Young, Bailly, Smalling, Lindelof, Shaw, McTominay, Fred, Pereira, Rashford, Lukaku kezdőt küldte pályára (hogy aztán beálljon még Dalot, Chong és a debütáló Greenwood).

A PSG-ből az akkor pályán lévőkből többen is eligazoltak, például a nem túl jó napot kifogó Buffon is, helyén a Realtól megszerzett Keylor Navas élvezi Tuchel edző bizalmát. A védelemből sérülés miatt hiányozni fog a BL-döntőn kezdő Kehrer és Bernat, Tiago Silva miatt pedig már a Chelsea-drukkerek idegeskedhetnek, így valószínűleg az új igazolás Florenzi fog jobb oldali (szárny)védőt játszani, bal oldalon pedig ugyanezt a feladatot feltehetőleg nem Kurzawa, hanem a vicces nevű Ajax-nevelés Mitchel Bakker fogja kapni, akit Greenwoodhoz hasonlóan neveztek az idei Golden Boy díjra. Silva távozásával a csapatkapitányi karszalagot és a középhátvéd pozíciót is megörökölte Marquinhos, azonban ő csak hétfőn állt újra edzésbe, így minden bizonnyal a hétvégén is játszó Kimpembe – Diallo páros juthat szerephez középen.

Középpályájukon is sok a sérült, Verrati biztosan nem játszhat és a hétvégén megsérülő Paredes sem fog pályára lépni, mint ahogyan a sérüléséből most felépülő Draxler sem fogja kezdőként végighallgatni a BL-himnuszt. Éppen befejezte a karantént, de aligha ellenünk fog először pályára lépni új csapatában a Portotól kölcsönvett Danilo Pereira (annyi van belőlük hogy azt hinnéd a Pereira az portugálul Kovács, de igazából azt jelenti hogy körtefa). Zúzó középpályás szerepkörben (futballsznoboknak: hatos) az Evertonból ismerős szenegáli Idrissa Gueye fog Brunora figyelni, előtte pedig a Barcától megszerzett Rafinha és a tőlünk lerabolt Ander Herrera fogják végezni a mezőnymunkát, ami leginkább labdatartást és taktikai szabálytalanságokat jelenthet majd.

Icardi is sérült, ez azt jelenti hogy a reklámtábláramászó képű Di María csatlakozhat a világ legdrágább és második legdrágább játékosához, vagyis Neymar és Kylian Mbappé duójához a támadásokban, valószínűleg inkább jobbról- mint balról indulva, arra ott lesz a vélt vagy valós szabálytalanságok utáni földön pörgés koronázatlan királya, aki már idén is bemutatta a Marseille elleni rangadón, hogy igenis van olyan játékos akinek nem prosztóság sérülést kívánni. Reméljük hogy a spanyol Lahoz spori helyén kezeli majd Neymar műeséseit és provokációit.

Ami viszont aggasztó, hogy ez idén (főleg Icardival) a BL egyik legjobb támadósora, a mi jelenlegi védelmünk pedig egyrészt nem életbiztosítás, másrészt szintén sérülésektől tizedelt. A hétvégén újra magabiztossá váló és gólt is szerző Maguire megsérült, mint ahogyan unitedes karrierje alatt hatszázhuszonhatodszor Bailly is, erősen kérdőjelessé téve a másfél éve Párizsban és azóta a rangadókon is látott három középső védős rendszert de Gea előtt. Lindelöf ugye bevethető és Shaw is jól muzsikált a trió bal oldalán tavaly a nagy meccseken, a harmadik embert viszont nem könnyű megtalálni az utazó keretben: a majd egy év kihagyás után még nem játszó Tuanzebe, a még sosem kezdő Mengi, az inkább szélső hátvéd Fosu-Mensah, Neymar-blokkolóként a jól szerelő Wan-Bissaka vagy a középpályáról kényszerből hátrarendelhető Matic, esetleg a skót válogatottban a szerepkörrel már ismerkedő McTominay. Fogalmunk sincs, tényleg, valószínűleg Olénak is ez okoz álmatlan éjszakákat. Arra már inkább fogadnánk, hogy a két szélen a hétvégén első gólját szerző Wan-Bissaka és a debütáló Alex Telles fognak rohangálni fel-alá.

Középen/elöl tisztább a kép, mindössze a sérült, de amúgy is csak epizódszerepekhez jutó Lingard és a még nem teljesen fitt Cavani nem utazott a csapattal (illetve Greenwood játéka kérdéses), így a Newcastle elleni kezdőt is figyelembe véve alighanem Matic – Pogba – Bruno középpályával és Rashford – Martial csatársorral fogunk kontrázni. Ha Solskjaer mégis a négyvédős felállás mellett döntene (ahol Lindelöf párja szintén kérdőjel), akkor bejöhet a képbe van de Beek is mint jobb oldali támadó, de rá valószínűleg ismét csereként számít majd a menedzser, mint ahogyan eddig a fontos meccseinken mindig. Akárhogy is alakul a felállás, a legveszélyesebb fegyvereink mindenképpen Pogba hosszú indításai, Bruno forintos labdái (csapatkapitány lesz), Rashford gyorsasága és Martial cselezőkészsége lehetnek – kell is majd mutatni valami támadófocit, hiszen rúgott gól nélkül nem nagyon fogunk pontot szerezni, márpedig a csoportból való továbbjutáshoz nem ártana egy párizsi- vagy lipcsei pontszerzés. Egy 3-1-es győzelem például.