A szombat kora délután lejátszott Manchester United – Newcastle United PL-meccs tökéletes programnak bizonyult arra az esetre, ha valaki az egész hétvégéje hangulatát szerette volna elkúrni, vagy bárki indokot keresett volna arra, miért is ugorjon fejest a hetedik emeletről. A bármilyen csapatnak szurkolók zrikálásának köszönhetően az érzés hétfőre sem múlt el, így már három napja azon agyalunk, mi is a gond. Mert gond az van. Két hazai zakó zsinórban, olyan csapatok távoznak győzelemmel az Old Traffordról akik 20 meg 40 éve nem nyertek ott meccset. Kilencedik hely, nyolc hazai meccsen lőtt nyolc gól, és további szörnyű, korábban elképzelhetetlen statisztikai mutatók állnak a csapat neve mellett. Többek között ezeket a statisztikákat, mindenféle elemző oldalakat meg némi Match of the Day segítséget felhasználva analizáltuk, vajon milyen átok állhat pocsék hazai formánk hátterében. Mert mindennek nem lehet csak Moyes az oka.

3-2-3. Ez nem valami kettős emberhátrányos formáció, hanem a hazai mérlegünk. Három győzelem, két döntetlen és három (!) vereség. 8 lőtt gól és 7 kapott. Nyugodtan kijelenthető, hogy a korábban rettegett Old Traffordon nyújtott gyenge idei teljesítményeknek köszönhető, hogy bukdácsolunk szarok vagyunk a bajnokságban. Igaz, idegenben is csak egy hajszállal vagyunk jobbak, de kikapni az Etihadban és az Anfielden azért nem olyan nagy szégyen, mint ahogyan a Spurs elleni iksz is belefér, és a Cardiffban otthagyott két ponthoz hasonlóak is előfordulnak minden bajnokságban. Na de hogy pár hónapon belül előbb a West Brom nyer a United vendégeként 35 év sikertelen próbálkozás után, majd az Everton és a Newcastle is megszakítja 21 illetve 41 éves szériáját, az már botrány. Ez egy kiesőjelölt csapatnál sem fér bele, nem hogy a bajnoki címvédőnél.

Összes hazai gólszerzőnk megtalálható az 8bitfootball.com képén

Abból a nyomorult nyolc gólból is, amit szereztünk, ötöt valamilyen pontrúgás előzött meg, tehát kijelenthetjük, hogy a támadásaink veszélytelenek. Belső középpályásaink és szélsőink még nem szereztek gólt, és gólhelyzetek kialakításában sem jeleskedtek.A Squawka.com a meccsenkénti 10 helyzetünk esetében enyhe jobboldali fölényt mutat, idén pedig leggyakrabban a tavalyi szezonját feledtetni kívánó, ám egyelőre elég homály Valencia tűnt fel azon a szélen. Ha valamiért néhányunknak az az érzése támadna, hogy idén nem is olyan rossz a jó öreg Tonio, az csakis a BL-ben mutatott játéka miatt lehet, esetleg az idegenbeli, kontrákra építő játékunk miatt, mert a hazai bajnokikon, felállt védelem ellen semmire sem képes.A Bajnokok Ligájában még nem tudják, hogy nem képes jól beadni.

De mielőtt mindent Valenciára fognánk, említsük meg hogy nem véletlenül van minden reményünk egy 18 éves srácban, hiszen Januzajon kívül az összes szélsőnk, vagy szélsőnek álcázott játékosunk aggasztó formát fut. Giggs már középen tolja, Rooney nem szeret a vonal mellett játszani, Kagava havonta hoz egy jó meccset, Welbeck saját magát szorította ki a csapatból, Ashley Young meg egy gyökér. És akkor itt van a másik jómadár, őt is lefotóztuk a whoscored.com oldalon.0 gól, 0 gólpassz, akárcsak Valencia.

Na de nem csak szélsőink okolhatók a kóros góltalanságért, hiszen a középpálya közepe sem ontja magából a gólt érő megmozdulásokat. Carrick kiesése ugyan nagy érvágás, de vele is ugyanúgy szenvedünk hazai pályán, a hétvégén látott Cleverley – Jones tengely pedig egyértelműen alulmaradt a láthatósági mellényt viselő Tioté – Cabayé – Anita verőember brigáddal szemben. Úgy tűnik, egészen egyszerű megállítani azt a gépezetet, amit Moyes kigondolt, mint félelmetes hazai rohamok, és a receptet Pardew is sikeresen alkalmazta: oda kell lépni ha megindulna valaki a Unitedből.A vakondtúrások jelzik az elkövetett Newcastle-szabálytalanságokat a 442 stats zone képén.

Két középső emberünknek a védekezés-támadás-passzolás-megindulás négyesből legalább kettőben kiemelkedőnek kell lennie, és védekező típusú középpályásokból még nem is állunk rosszul (Carrick, Jones, Fellaini), valamint passer játékos is akad (Cleverley, Carrick), de igazán kreatívnak csak Giggs tekinthető, és a tizenhatoson belül is keveseknek vesszük hasznát, pedig Cleverley és Fellaini alkalmas lenne erre elvileg. Távolról jól lövő középpályás meg nincs is az egész keretben.Cleverley ellőtte, hét Newcastle-ös előtte.

Talán ezért sem találta még meg ideális párosát Moyes, mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy nem nagyon fog változtatni ezen a leginkább 4-2-3-1-nek nevezhető formáción a hazai meccseken. Pedig az ellenfelek egy csatárral érkeznek (vagy eggyel sem, mint Mourinho), így mindig van egy szabad emberük a védelmünk és a középpályánk között. Az Evertonban Barkley villogott, szombaton pedig a győztes gólt szerző Cabaye volt az, aki védekezésben zavarta a United középpályáját, támadásban pedig a védelmi vonalak közötti résben mozgott arra, amerre éppen a labdát birtokló csapattárs is tartott. Anderson a kezdőkörben, négyen veszik körbe – ezért passzolgattunk inkább hátul.

Ez ősrégi trükk, amely a mélységi irányítók megjelenésével újra értelmet nyert, és amely teljesen meg is öli a Moyes által elképzelt, egyébként nem is rossz körbeadogatós, és az egyik szélen létszámfölényt teremtve helyzetbe kerülős támadásépítésünket. A gond az, hogy a mi hasonló pozícióban szereplő játékosunk (általában Rooney, időnként Kagava) az ellenfél ötfős középpályájának és felállt védelmének szorításában nem jut levegőhöz, így egyre gyakrabban, egyre mélyebben, egyre frusztráltabban kell hátrajönnie labdáért. Sérülés és eltiltás miatt ez a szerep a Newcastle United ellen van Persie-re hárult, legalábbis Moyes így gondolta, de ez óriási baklövés volt, amit a meccs közben sem korrigált.A Match of the Day kokárdákkal jelölte RvP labdaérintéseit: saját térfélen több, mint a támadóharmadban.

Márpedig ha nem a középen szervező irányítótól jönnek a zsugák, akkor marad a régi jól bevált manchesteri módszer: szélről, beadásokból. Még csak ezzel sem lenne gond, hiszen nincs annál unájtidesebb érzés, mint amikor a bekkelő vendégcsapat kétségbeesetten vagdossa ki a labdákat, hogy aztán az egyiket beszopják, mondjuk a 92. percben. De idén nincs ilyen. Sem comeback, sem tökéletes ívű, kihagyhatatlan helyzetet teremtő beadás. Sőt, még csak emberhez tartó, esetleg kapura fejelhető/lőhető sem nagyon, pedig középre lőtt, visszatett, átívelt, betekert, valamint nagy százalékban vaktában középre kúrt labdákkal is próbálkozunk, mindhiába.25-ből 6 sikeres, ez mindenféle teszten egyes.

Hogy akkor mi a megoldás? Azon kívül nyilván, hogy a játékosainkat valakinek meg kell tanítania beadni, meg távolról lőni, változtatni kell a taktikán. Nem feltétlenül az alapfelálláson, hanem akár meccs közben is, radikálisan. Egyelőre csupán egy ilyen jellegű belenyúlást látunk rendszeresen, azt hogy Valencia hátramegy jobbhátvédbe és bejön még egy szélső, de ez egyrészt nem igazán jött be, másrészt több hasonló elgondolás kéne. Ha már ilyen gyatrán játszanak a szélsőink, lehetne jobban a pálya közepére koncentrálni (Kagava, Welbeck, Fellaini), esetleg egy gyémánt felállást megpróbálni a középpályán, Evra és Rafael amúgy is mindenes a saját oldalán. De persze nem mi fogjuk ezt megmondani Moyes-nak és a stábjának, meg nem is biztos hogy értünk hozzá, de azért szívesen megnéznénk már valami újítást, haladást, mert úgy tűnik, hogy az ellenfelek legalább annyira ismerik már a játékunkat, mint új menedzserünk. Hiszen a legnagyobb baj nem is az, hogy kapunk egy gólt hazai pályán, hanem hogy nem vagyunk képesek váltani, felpörögni, nyomás alá helyezni az ellenfelet. Ha meg mégis, akkor csak rövid ideig. És még szerencsénk sincs.Lőlapunk. Nyolc meccsen öt kapufa.

Bizony, az össznépi, United feletti örömködésben minden összejátszik. Ha a kapufát eltaláló lövéseink fele bemegy, már nem állnánk ilyen kutya helyen a tabellán, de említhetnénk akár a Fellaini sarkán megpattanó lövésből születő Everton-gólt, vagy Cabaye Vidicen megpattanó győztes találatát, amely akció egy Krul-kirúgás utáni Evra-Sissokho fejflipperpárbaj szerencsétlen kimenetele miatt jöhetett létre.Természetes kéztartás a gólvonalon.

A pech része az is, hogy a bírók sem nekünk fújnak. Lehet valami új szabály idén a PL-ben, hogy kapura tartó lövést lehet kézzel blokkolni, vagy csak nem halljuk amikor Lampard vagy Anita bekiabálta hogy vészkapus, mindenesetre ismét kézzel blokkolták egy kísérletünket, ráadásul most a tizi mellett még egy piros is kijárt volna a gólvonalon breakelő Anitának. Tioténak meg egy piros járt volna, amin igazából már fenn sem akadnánk, ha nem őt választották volna több helyen is a meccs legjobbjának.

Persze szó sincs arról, hogy egyből ki kéne rúgni Moyes-t. Még mindig csak ismerkedik a csapatával, kell neki legalább egy teljes szezon, hogy eldöntse, kire van szüksége a keretből, és kire az átigazolási piacról. A formánk mindenesetre aggasztó, és javulás egyelőre nem látható, pedig a Bajnokok Ligájáról nem kéne lecsúszni, ha már legalább abban a sorozatban meggyőzően teljesítünk.