Az angol foci egyik nagy előnye a többi ország bajnokságaihoz képest az, hogy karácsonykor telezabálva, illetve újévkor másnaposan is lehet kedvenc csapatunk meccseit nézni. Ennek következik most az első felvonása, hiszen a boxing day meccsdömpingjének keretein belül a Manchester United a Hull City otthonában tehet próbát arra, hogy zsinórban ötödik győzelmét is begyűjtse. Nem lesz ez egyszerű, hiszen egy újonc csapatnál alighanem ilyen első szezonról álmodnak: biztos középmezőny, a szezon legnézettebb meccsén pedig a bajnokcsapat érkezik vendégségbe. Karácsony lévén ezúttal hanyagolnánk a whoareya kategóriát, szívünk szeretettel telve gondol még Suarezre aktuális ellenfelünkre is, de azért igyekszünk bemutatni őket.
Köszönjük, Jézuska! Tudtuk, féltünk tőle hogy az Öreg visszavonulása után nem lesz túl jó évünk, de hogy karácsonykor a nyolcadik helyen álljunk, ráadásul a tabellát a Pool vezesse – na ez nem volt éppen szép ajándék a fa alá. Az évből hátralévő pár napban azért kaparhatunk, hogy ezt megváltoztassuk, szerencsére elég jó esély van arra, hogy felzárkózzunk a legelejéhez. Ehhez nem kell más, mint szombatig legyőzni idegenben a Hullt és a Norwichot, meg végignézni ahogyan az élen állók körbeverik vagy körbedöntetlenezik egymást. Na de ne szaladjunk ennyire előre, először ezt a mai mérkőzést kéne valahogyan megnyerni.
Boxing day, Manchester United, otthon, fuckyeah! – gondolhatta a sorsoláskor Steve Bruce, a Hull City-t feljuttató, bálna méretűre dagadt egykori középhátvédünk. Egyébként is van oka örömre idén az első Fergie time nyerőemberének, hiszen az újonc csapatnál egyelőre nem kell nagyon hátrafelé nézelődniük a szurkolóknak, és ez leginkább remek hazai mérlegüknek köszönhető. 20 megszerzett pontjukból 15-öt a KC Stadiumban szereztek, megégett itt többek között a Liverpool is, szóval jó lesz vigyázni.
A Hull mindössze két szezont töltött eddig az angol legfelsőbb osztályban, 2008-as feljutásukat és szárnyalásukat egy kiábrándító második idény követte, és reménykednek benne hogy ezúttal nem csupán két szezonra szóló retúrjegyet vettek a PL-be. Szurkolóik most nem is a kiesés miatt aggódhatnak igazán, hanem hogy a több mint 100 éve megszokott Hull City AFC nevet a tulajdonos szeretné Hull Tigersre változtatni, nekik pedig ez nyilvánvalóan nem tetszik. A csapatuk játéka már annál inkább, erős széljátékuk és veszélyes távoli lövéseik mellett az állandóság a legfőbb erényük, ma is könnyen előfordulhat, hogy az előző három fordulóban változatlan kezdőcsapatot küld pályára Brucey.
A kapuban a Rangers kizárását követően eligazoló skót válogatott kapus, Allan McGregor fog védeni, előtte az összeszokott védőnégyes helyett egy összeszokott védőhármast találhatunk: a Manchester United által nevelt (a ligakupában szűk fél órát játszó) James Chester mellett a birminghami vándor Curtis Davies (WBA, Villa, Birmingham) és apuci kicsi fia, Alex Bruce alkotják a masszív hátsó sort. Szélsőinket figyelembe véve alighanem a két szárnyvédő, azaz a támadásokat segítő ex-wiganes Maynor Figueroa és a Sunderlandtől Bruce távozása után eltanácsolt egyiptomi Ahmed Elmohamady is elsősorban a védekezésre kell majd koncentráljanak.
Mint ahogyan középpályásaiknál is főleg a romboló, nem pedig az építő jelleg dominál. A Spurs rosszabb napjait idéző Tom Huddlestone és Jake Livermore (mindketten válogatottak lehettek, tejóég) a zúzás mellett a távoli lövéseket is szeretik, harmadiknak pedig szintén egyik személyes kedvencét, a Sunderlandtől hozott David Meylert erőlteti a manager. Az agresszív 3-5-2 felállásban két hely is jut támadóknak, az utóbbi meccseken ebben a szerepkörben a 2013-ban 25 meccsen 1 gólt szerző Danny Graham és az elefántcsontparti Yannick Sagbo kaptak szerepet.
Ennyit tehát mai ellenfelünkről, a masszív középcsapat kifejezést megtestesítő Hull Cityről. Hogy a Manchester United ne váljon erős középcsapattá, vagy bármi mássá ami nem bajnokesélyes gárda, abban nagy szerepet játszik majd az elkövetkezendő egy hét. Két nap múlva Norwich, aztán újévkor Spurs otthon, a program sűrűbb mint egy jól sikerült halászlé. Mindez a tavalyi szezon két legjobbja, van Persie és Carrick nélkül, a nyolcadik helyről indítva – nem lesz könnyű, de hát éppen az ilyen feltámadásokban jó a Manchester United. A lemaradás mindössze nyolc pont az elejéhez képest (még a héten shitty-pool és cselszki-pool), az meg ugye pár forduló alatt is elherdálható előny, így egy jól irányzott manőverrel akár egészen biztató pozícióból is nekivághatunk 2014-nek. De ehhez ma mindenképpen ki kell játszani az ebben a szezonban már látott magabiztos idegenbeli győzelem kártyánkat, amely elsősorban az egyre önzetlenebb (de a Hull ellen legutóbb négyet vállaló) Wayne Rooney-ra, a góllövő cipőjét végre megtaláló Danny Welbeckre és furcsa mód a megtáltosodó Ashley Youngra épül. Ők lövik a gólokat, és nyerünk 3-1-re.