Mikor már azt hinnénk, nincsen több negatív rekord amit megdönthetne a csapat, akkor jön egy újabb pofáraesés. A Premier League történetében a United még sosem veszített két gólos vezetésről. Ez ugye matematikailag azt jelenti, hogy legalább három gólt kell beszopni – nos, ezt a tervet túl is teljesítettük, 3-1-es vezetés után ugyanis 5-3 lett a vége. Lehet ugyan (sőt kell is) hibáztatni a hülye bírót vagy a félrenyírt hajú kisköcsögöt, de ezzel csak eltekintenénk a valós problémák felett. Mert az talán áll, hogy Clattenburg miatt nem nyertünk, de a vereséget nem neki, hanem saját magunknak köszönhetjük. Vagyis, leginkább Lajosnak, de akadnak még páran akiket nem fogunk megdicsérni. Bűnbakot keresünk.

Bíróspori

Négy gólt kapni 20 perc alatt egy újonctól nem mindennapi teljesítmény. Ha nem Manchester United drukkerek lennénk, nyilván mi is ordítva röhögnénk a rekordlóvéból megerősített nagycsapat szenvedésén, de mivel azok vagyunk, nem volt olyan vicces ez a vasárnap délután. Szép gólokkal 2-1 a félidőben, majd egy szintén nem csúnya harmadik találat, meg még egy Falcao-kapufa. Sima liba, kávé lefőtt, job done, meg ilyesmi. Aztán jött Clattenburg meg a félrenyírt fejű anyabaszó és közös produkciójuk eredménye a szezon eddigi legnagyobb kamutizenegyese. A meccs fordulópontja, egyértelműen, ráadásul pofátlan igazságtalanság is egyben.

Unalmas dolog bírózni, amolyan kifogás-keresés. A bíró is hibázhat, a játék felgyorsult, a játékosok pedig folyamatosan próbálják megtéveszteni a sporit. A hibák állítólag hosszabb távon kiegyenlítik egymást, amit megkapunk egy meccsen, azt máskor az ellenfélnek fújják meg, blabla. Mégis, másfél éven belül már a harmadik olyan eset történik meg a csapattal, amit bírói műhibának aligha nevezhetünk. Csalásnak, rosszindulatú bíráskodásnak, játékvezetői arroganciának annál inkább. Nani érthetetlen kiállítása (talán az egyetlen piros a játék történetében amit magas lábért osztottak ki) máig feldolgozhatatlan sokk, Lambert előző szezonban bemutatott gólja (miután véresre könyökölte Vidic orrát) botrány, és akkor jött ez a mostani. A fenti gif mindent megmutat, kár is elemezni a mozdulatokat. Ami elemzésre szorulna (nem általunk, sokkal inkább az FA által), az Clattenburg sokadik ámokfutása, amellyel meccseket dönt el. Emlékezhetünk még, két évvel ezelőtt a Chelsea került szopóágra ellenünk két piros lappal meg egy bekapott lesgóllal,  de amikor tavasszal a Pool három tizit kapott az Old Traffordon, az is Clattenburg volt.

Kapus

Bár egyértelműen egyik gólért sem hibáztatható De Gea, azért a United kapusától annál többet várunk el, mint hogy 5 lövésból 5 gólt kapjon. Vagy bármilyen kapustól, mert az hogy fiatal spanyolunk közelről nézi ahogy hálóba jut a labda, és keze felemelése helyett a fejét forgatja, az rohadtul kevés. Van Gaal igazán bevethetné már a Fergie-trükköt, és motivációs szándékkal legalább egy meccs erejéig a kispadra ültethetné. Sokkoló statisztikai rovatunk mai gyöngyszeme, hogy a bajnokságban kapott nyolc gólunkat az ellenfél 16 kapura tartó lövéséből sikerült összeszednünk. Ez 50%-os mutató, ami vizsgán is max kettes alá, de ha onnan nézzük a dolgot, hogy De Gea ebben a bajnoki szezonban mindössze nyolc védést mutatott be (mennyi volt ebből bravúr?), akkor még jobban elszomorodunk.

Kiszolgáltatott helyzet, nemláthatta, sarokrament, kezd túl sok lenni a kifogás, és túl kevés a bravúr. Fiatal még és fejlődhet, mondogatjuk optimistán, és várjuk hogy formába lendüljön. Azt már tudjuk, hogy a kijövetelekkel hadilábon áll, de eddig a vonalon klasszis teljesítményt nyújtott, ezért is várjuk el, hogy az ellenfélnek ne minden kapura tartó lövéséből szülessen gól. Mert hiába voltak a Leicester akciógóljai jól helyezett vagy legalábbis jól végrehajtott lövések/fejesek, védhetetlennek egyiket sem neveznénk. Igaz, bravúrra lett volna szükség a hárításhoz, de hát elvileg ezért tartjuk Davidot. Azt már csak halkan jegyeznénk meg, hogy láttunk már olyat hogy egy kapus kivédett egy tizenegyest (De Geától utoljára három éve, az ugye megvan hogy kiét).

Védelem

Nevezhetnénk a csapat Achilles-sarkának is a hátsó alakzatot, de a támadási felület igazából sokkal nagyobb, amolyan Achilles-hátnyi. Most már arra sem lehet fogni a védelem káoszkodását, hogy új rendszerben kell futballozniuk a srácoknak, hiszen LvG szerencsére elfelejtette a három védős felállást. Sőt, most már pozíciójukban játszó védőkkel kaptunk öt gólt, nem Youngot vagy Smallingot kellett szélsőhátvédként néznünk. Mégis, a védelmünk egy katasztrófa, amit csak a QPR-hoz hasonló balfasz csapatok nem tudnak kihasználni. Vasárnap például egy olyan csatár szopatta a hátsó alakzatunkat, aki néhány éve még a hatodosztályban faragta a labdát, mi lesz itt ha nem Vardy és Ulloa fogják fizikai terror alatt tartani védőinket, hanem mondjuk Diego Costa vagy Lukaku?

Egyenként is savazhatnánk védőinket, de igazából az egész védekezési koncepcióval gond van. Miért van az, hogy amint az ellenfél átlépi a félpályát, védelmünk fejelten csirke módjára rohangál hol a csatár, hol a labda után, mindenféle formációt és alakzatot elfelejtve? Sem egy vezért, sem motivációt, sem elképzelést nem látni hátul, és ezen sürgősen változtatni kell, ha komolyan gondoljuk a dobogót. És nem, nem az a megoldás hogy veszünk százmillióért két klasszis védőt, hanem a jelenlegi garnitúrát kell összerántani, és kitalálni egy olyan rendszert, amivel megakadályozhatjuk az ellenfelet a gólszerzésben. Evans, Smalling, Rafael, Jones, Rojo (reméljük) sokkal jobb és tapasztaltabb játékosok annál, mint amilyen hibákat elkövetnek, és akkor a tehetséges Blackettről vagy Shaw-ról nem is beszéltünk. Meg lehet nézni a ligában eddig legkevesebb gólt kapó Southampton, Burnley vagy Aston Villa védelmét, akik sokkal kisebb nevekből építettek sokkal jobb hátsó alakzatot.

Középpálya

Ez a középpályás gyémánt (vagy a 4-3-3 középső sora, ahogy tetszik) remek opciókat kínál támadásban, azonban amit előrefelé nyerünk, azt hátrafelé elveszítjük. Blind fasza kis mélységi irányító, védekezésben viszont eddig nem tűnik meggyőzőnek. Ha az eredmény megtartása a cél, kell mellé egy verőember (vagy legalább egy Carrick-típusú középpályás), mert egyedül nem tudja azt a stabilitást adni a védelem előtt, amit a helyzet ilyen esetben megkövetelne ezen a poszton. Herrera mind védekezésben, mind támadásban kiváló teljesítményt nyújt, viszont a rengeteg melóban elfárad, a meccsek utolsó fél órájára erősen visszaesik a teljesítménye. Di Maria szenzációs támadásban, de ha neki kell visszazárni az ellenfél jobbhátvédjével, abban nincsen sok köszönet. Illetve, a meccsenkénti egy veszélyes labdaeladásból is visszavehetne. Jó kis középpálya ez, ha éppen nálunk van a labda, de komolyabb csapatok ellen eléggé önveszélyesnek tűnik egy hasonló felállás, bár a semleges nézők alighanem jól fognak majd szórakozni.

Támadók

Velük igazából semmi gond nem volt, Falcao és van Persie is veszélyesen játszottak, Rooney pedig mögöttük a szokottnál több hibával ugyan, de azért ismét csak remek zsugákat osztogatott. Meg azért, mégis csak lőttünk három gólt, semmi gond nem volt a támadójátékunkkal, hacsak nem annyi, hogy a Leicester-egyenlítés után megszűnt.

Manager

Bűnbakkeresésünk végére érkeztünk, megtaláltuk a gyilkost. Bár Columbo módjára már az elejétől tudtuk, hogy Lui a bűnös, azért biztos ami biztos minden eshetőséget megvizsgáltunk. Ha egy csapat két gólos előnyről elbukik egy meccset, akkor az a vezetőedző hibája, akkor is ha igazából nem. De most rengeteg bizonyítékunk van van Gaal ellen. Ha tényleg akkora edzőzseni mint amekkorának gondolja magát, akkor hogyan lehet, hogy Garry Monkok meg Nigel Pearsonok oktatják őt taktikából? Egyértelmű volt a hazaiak taktikája: labdaszerzés után széleken vezetett gyors támadások, onnan beadások. Nem olyan nagy ördöngősség ezt levédekezni, ezt tudhatjuk tavalyi szezonunk játéka alapján. Mégis, Lajos semmit sem kezdett az egész meccsen fogalmatlan Rojoval, pedig Shaw ott ült a padon, becserélése Evans sérülése után ráadásul adta magát, mégis Smalling érkezett középre, aki szintén nem élete meccsét játszotta. De még ez is belefért, hiszen félidőben vezettünk, és még növelni is tudtuk előnyünket.

Elsősorban nem amiatt vagyunk dühösek van Gaalra, mert a Leicester visszajött a meccsbe (bár talán ezt is meg lehetett volna előzni, ha visszavesz a támadóalakzatunkból Herrera gólja után), hanem mert utána az égvilágon semmit nem mutatott a csapat. Egy összetört, önbizalmát vesztett bagázst láthattunk lézengeni a pályán, és ezen sem a szintén hasonló képet nyújtó menedzser, sem elbaszott cseréi nem segítettek. De most komolyan, a kemény játékot engedő bíró mellett, fizikai erőfölényre építő újoncsapat ellen behozni Matát meg Januzajt? Ülni és jegyzetelni a kispadon, mikor a csapat az elmúlt 20 év legnagyobb összeomlását mutatja be éppen? Tavaly is hasonlóan kezdtük a bajnokságot, de akkor az első öt fordulóban letudtuk a City, Pool, Chelsea hármast, nem mellesleg játszottunk a BL-ben, és a Ligakupában is továbbjutottunk. Pedig akkor egy középszerű edző ült a padunkon, és nem költöttük el egy afrikai ország éves költségvetését az átigazolási időszakban. Háromhónap ide, filozofi oda, jó úton haladunk afelé, hogy játékosaink jövőre is csak tévében nézhessenek BL-meccset, van Gaal meg egy kanapéról. Nem erről volt szó, Lui.