Akár valami wannabe fakír, már biztosan mindenki tűkön ülve várja a meccset, az addig hátra lévő szűk két órára éppen ezért remek elfoglaltságot találtunk nektek. Vendégszerzőnk, stanleykubrick segítségével ismét egy minimál időutazáson vehettek részt, avagy képek és videók segítségével felidézhetitek az elmúlt évtized legemlékezetesebb városi rangadóit. Nyugi, az 1-6-ot cenzúráztuk.
Még 5-6 évvel ezelőtt sem fordult volna meg a fejünkben, hogy a városi kistestvér valaha lenyomhatja a Unitedet. A 2011-es FA Kupa siker azonban jelentős figyelmeztetést küldött mindenki számára, azóta pedig a United és a City felváltja nyerik a bajnokságokat. A kékek bár nem túl eredményesek a nemzetközi porondon, az angol sorozatokban továbbra is komoly veszélyt jelentenek mindenkire, többek között ránk is.
Sokszor teszem fel a kérdést, hogy vajon miként nézne ki az angol bajnokság győzteseinek listája az elmúlt 10 évből, ha a City és Chelsea nem kerül mágnások kezébe, talán a mágikus 23. (vagy magasabb számú) bajnoki címet is elnyerhette volna már a Manchester United.
Számos emlékezetes momentum és mérkőzés maradt a csapat elmúlt évtizedének küzdelmeiből. David Beckham utolsó Unitednál töltött szezonjában például nem tudtuk megverni az újonc Manchester Cityt a bajnokságban és egy kényes vereségbe is belefutottunk a Maine Roadon. A videó mazochistáknak melegen ajánlott:
A 2003-2004-es 4-1-es idegenbeli vereséget, legalább egy FA Kupa siker ellensúlyozta a 16 között és szerencsére (és sajnos azóta is utoljára) a mostanság sok badarságot beszélő Roy Keane emelhette fel a United 11. FA Kupa trófeáját. A 4-2-re végződő City elleni mérkőzés az utolsó követhetetlen 20 percről és Gary Neville kiállításáról lett híres:
2006-2007-ben a City idegenbeli legyűrése jelentette gyakorlatilag a bajnoki cím bebiztosítását, amelyet egy nappal később hivatalosan is magáévá tett csapatunk, 4 évnyi várakozást követően. A mérkőzésről tudni érdemes, hogy a United CR révén belőtte a csapat számára megítélt büntetőt, míg a City a mérkőzés végén elhibázta azt.
Fura emlék marad a 2007-2008-as hazai találkozó, amikor a United játékosai külön engedélyre, egy olyan mezben játszhattak, amely az 50 éve elhunyt hősök emlékét idézi meg. A végeredmény sajnos nem lett olyan sikeres, mint amennyire megható volt maga az egész esemény. A szezon végén azonban a United mégis duplázott (BL és bajnokság), így már sokkal kevésbé emlékezünk rosszabb szájízzel erre a találkozóra. Egy kis emlékeztető:
Nagyon sűrű volt a 2009-2010-es szezon is. Hiszen 4 mérkőzést vívtunk a City ellen, amiből 3 sikerrel végződött és a vereség sem lett végzetes, hiszen a Ligakupa elődöntőjének visszavágójában kiejtettük a Cityt és végül megnyertük a sorozatot. Tudom a legtöbbek számára Owen 96. perces old traffordi találata és a City 4-3-as legyőzése meghatározó ebből a szezonból, azonban számomra sokkal inkább Scholes mindent eldöntő fejese áll közelebb a szívemhez idegenből. A United ezzel maradt partiban a bajnoki címért folytatott harcban és eszméletlen harciasságról tett tanúbizonyságot azon az áprilisi napon a csapat minden tagja. Jó barátok között pedig ilyen esetben különösen nagy a szerelem:
Nem igazán lehet elmenni a 2010-11-es fontos hazai siker mellett sem, mely Rooney legendás ollózás góljáról, majd gólöröméről és egy hatalmas lépésről lett híres a bajnoki cím visszahódításának útján.
2011-2012-ben pedig gyakorlatilag a City elleni mérkőzéseknek (is) köszönhető, hogy gólarányban ugyan, de City mögött, a második helyen futottunk be a bajnokságban. A hazai könyörtelen 1-6 nagyon fájt, de számomra ugyanannyira, ha nem jobban a gyakorlatilag bajnoki címről döntő 1-0-s idegenbeli vereség. A csapat ötlettelenül, gyáván, megalkuvóan játszott, mint aki lemondott egy már megnyert bajnoki címről. Sajnos akkora szerencsénk már nem volt, hogy ezt visszakapjuk mégis az élettől. Azonban talán ettől volt nagyon édes a 2012-13-as szezonban a City idegenbeli legyőzése, már-már horror körülmények és izgalmak között, az a 3-2 az Etihadban akkor hatalmas sikernek számított.
No Title
No Description
A tavalyi szezonbeli 1-7-es összesítést pedig ne is kezdjük el fejtegetni, mert nem lenne értelme. Az idei szezonban most hegyre és halomra jönnek ezen a tájon a rangadók, a csapat teljesítménye pedig még bőven hagy kívánnivalót maga után. Ám mint mindig, továbbra is reménykedünk a legjobbakban akkor is, ha a találkozó esélyesei nem mi vagyunk.