A Chelsea és a City elleni rangadókat követően szusszanhattunk egy kicsit a Palace látogatásának és a válogatott szünetnek köszönhetően, most azonban újabb nagy feladat elé néznek van Gaal fiai: az Arsenal otthonába látogatunk ma délután. Kár lenne tagadni: két boldogtalan csapat összecsapása lesz ez, melyek egyaránt nagy reményekkel vágtak neki a szezonnak, a tabellán elfoglalt mostani helyezésük (és főleg: a mellette szereplő pontszám) azonban aligha összeegyeztethetőek az előzetes tervekkel. Bizonyítani tehát bőven van mit – itt is, ott is.
A United szurkolók körében az elmúlt években állandó mosolytéma volt az ágyúsok eredménytelensége, tavaly azonban fordult a kocka: ők 9 év után végre trófeát nyertek, mi pedig alaposan beégtünk Moyes irányítása alatt. Ettől persze még az Arsenal nem lett nagyobb klub, mint a Manchester United, és pont ezért kellene ütni őket a mai napon, Wengerék ugyanis egyfajta (nem is olyan) görbe tükörként funkcionálhatnak számukra: ha LVG nem csinál valamit nagyon gyorsan, akkor nem kizárt, hogy mai ellenfelünkhöz hasonlóan mi is kénytelenek leszünk berendezkedni néhány ínséges esztendőre, melynek érzése valljuk be, egy Ferguson-érát követően a legfinomabb fogalmazással élve is minimum ismeretlen számunkra.
A meccs fő pikantériája természetesen Danny Welbeck lesz, aki a bajnokságban ugyan még csak két gólnál jár Arsenal mezben, a BL-ben azonban valószínűtlen mesterhármast szerzett, és a válogatottban is jól megy neki mostanában (bár ez utóbbi akkor is így volt, amikor még nálunk csetlett-botlott). Már csak ezért is, mert Falcao – aki miatt Danny ugye létszámfelettivé vált – továbbra is sérült, így egyelőre közel sem mondható, hogy különösebben jó üzletet kötöttünk volna, amit tovább tetézhet az, ha januárban úgy döntünk, visszaküldjük Monacóba a kolumbiait. A jobb csatársor ettől függetlenül még mindig a miénk – még úgy is, hogy van Persie továbbra is gyenge formában van, a túloldalon pedig úgy néz ki, visszatérhet Giroud. A fő veszélyt sokkal inkább Alexis Sánchez jelentheti, aki egészen a góllövőlista harmadik helyéig kúszott fel az elmúlt hetekben, ami annak tükrében, hogy nálunk mindenki megragadt 3 találatnál (Rooney, van Persie, Di Maria és Mata), mindenképpen figyelemre méltó.
És hogy vonjunk még egy párhuzamot a két csapat között: amiben mindketten oltári jók vagyunk, azok a sérülések, senki más nem szenvedett annyit ugyanis a kiesések miatt, mint a United és az Arsenal. Nálunk a legfájóbb fejlemény egyértelműen Blind partvonalra kerülése, bár szerencsétlenségünket elnézve teljesen nyilvánvaló volt, hogy eddigi legjobbunk hamarosan garantáltan le fog sérülni. Öröm az ürömben, hogy a holland fő alternatívája, Carrick valószínűleg rendelkezésre fog állni, mint ahogy a kisebb sérüléseket összeszedő De Gea, Shaw és Di Maria is, a védelem közepe azonban továbbra is óriási kérdőjel. Rojo, Jones és Evans most sem játszhatnak, Smalling pedig bár visszatérhet (a válogatottban is játszott), nagy kérdés, hogy LVG milyen véleménnyel van róla a City elleni ostobaságát követően. Röviden, a védelem összetételének megtippelése ezúttal sem mondható egyszerű feladatnak.
De hogy valami jót is mondjunk a végére: Welbeck mellett a háromoroszlánosoknál századossá vékü Rooney is jó formában van a válogatott meccsek alapján, hiszen ő is szerzett 3 gólt, így remélhetőleg most már nem fogunk olyan esetlen megoldásokat látni tőle, mint a Palace ellen. Egy ilyen fontos rangadón amúgy sem ártana, ha a mostanában egyénileg és egységében is impotens támadójátékunk mutatna némi hajlamot az erekcióra. Már csak azért is, mert a szép emlékű 8-2-re gondolva nekünk még mindig feláll egy kicsit.