Louis van Gaal a legutóbbi sajtójával eljutott arra a szintre, amit én már egyáltalán nem szeretnék kommentálni, így hát haladjunk vissza egy évszázadot és repüljünk el napjainkig, hogy jobban megismerjük ma következő ellenfelünket a Burnleyt, legalább egy kicsit. Továbbá reméljük a holland mostanság nem lesz egyre inkább harapós kedvében, mert abból semmi jó nem származhat riválisainknak és ezt ők is jól tudják.

A Burnley tipikusan az az ellenfél, akiről sokat nem tudunk, nem ismerünk, nem hallunk, rejtélyesek és maguk sem feltétlen értik mit keresnek a PL-ben. Nem lehet igazán fényes vagy egyáltalán komoly momentumot felidézni ellenük úgy az elmúlt 50 évből. Ennek több oka is van a magunk részéről, ugyanis az elmúlt 30 évben csapatunk mindössze 4 mérkőzést játszott az egyszerűen csak „bordók” becenevet viselő rivális ellen. Ennek okán egy kis időutazásra invitáljuk a Stretford End lelkes olvasóit, akik még manapság is mazochistán várják a meccskezdést, képesek újra és újra Moyes Story felé fordulni, ha streamre van szükségük, ami ma mindenkinek biztosan elfér majd. Na, lássuk.

Az év, amikor a Manchester United, Manchester United lett. Csapatunk Newton Heath LYR Football Clubként tengette napjait egészen 1902-ig. Amikor financiális problémák léptek fel, további mendemondák is azt bizonyítják, hogy egy bernáthegyi aranyos pofija is jelentősen közrejátszott abban, hogy a klub végül új tulajdonosnak hála megmenekült a csődtől. A folyamat végén a névváltás is bejátszott, a gárda pedig elindult a siker felé vezető úton, amire manapság nehezen akarunk visszatérni.

Na de, hogy miként jön ide ez a történet, találtam egy 1902-es videófelvételt, amiben már Manchester Unitedként mérkőzünk meg a Burnley-vel. Gólt nem láthatunk ezen az ősrégi, nem túl hosszú felvételen, de az időutazás élménye egészen egyedi világba repíthet minket.

Szedjük elő a varázslatos időket. Ez már az Old Trafford. 1966-67, a hetedik és 26 évig utolsó bajnoki cím éve. 4-1-re kalapáljuk el a Burnleyt. Gólt ugyanitt sem látunk, de néhány látványos momentumot, a még békeidők angol focijának hangulatát mindenképpen. A videó elején láthatóak az összeállítások, feltűnően menő a 4-3-3-as felállásunk. Gyönyörködjünk!

A múltbeli rövid kitekintésből a jelent elhagyva a jövőig ugrunk, annyiszor beszéltünk már Andreas Pereiraról, aki volt szíves megtisztelni minket egy suhintóssal az U18-as utánpótlás mérkőzésen, éppen a Burnley ellenében. Kíváncsian várjuk, hogy a belga-brazil mikor kap lehetőséget esetlegesen komoly mérkőzésen is bemutatkozni. És vajon valóban a jövő embere lesz-e?

A mérkőzés elé kellő nihilizmussal tekintek, hiszen az ilyen hazai csatákat csont nélkül behúzzuk, hogy aztán mehessünk döntetlent játszatni hol a Cambrdige, hol az Aston Villa otthonába, hol egyéb átlagos csapatok otthonába. Mindenesetre remélem tartalékolunk a Preston North End elleni húzós idegenbeli küzdelemre. Bár hiú ábránd hinni abban, hogy Rooney vagy esetleg van Persie ma padra kerülhet. Jó szórakozást mindenkinek!