Who are ya? – Régi idők fociklubja

preston manchesterHa már egyszer sikerült lemaradnunk az európai kupaindulásról, az FA mindent elkövet azért, hogy ne szokjunk el a hétközi meccsektől. Na jó, az újrajátszással azért mi is tettünk ezért, de a múltkori pénteki randi után ezúttal hétfő estére került a United kupatalálkozója. Európai kalandozások helyett tehát idén kénytelenek vagyunk beérni a Football League túrával, ha már a sorsolás szeszélye folytán eddig csakis alsóbb osztályú csapatokkal kerültünk össze. Ha a Bradford az idei szezon óriásölője, akkor mi lennénk a (nem túl meggyőző) törpeirtók, hiszen már a negyeddöntőbe jutás a tét, és most érkeztünk el a papíron legerősebb ellenfelünkhöz. Az ötödik körben egy olyan csapathoz látogatunk, akik a negyedik helyen állnak, igaz csak a harmadosztályban. Hogy ne legyen második meccs, az első csapatunkkal kéne kiállni, és leverni a Prestont. Mert hogy 43 év után először hozzájuk látogatunk, és ez a bejegyzés is róluk fog szólni.

A blog története során már bemutathattunk pár olyan klubot, akik az úgynevezett magyar szindrómában szenvednek, vagyis hogy régen a legjobbak között voltak, ma meg a futballvilág nagyobbik része azt sem tudja, mi van velük. Ma esti ellenfelünk igazi mintapéldánya a süllyesztőben való eltűnésnek, mivel legnagyobb sikereik idején nem hogy tv vagy internet, még rádió sem volt. A Preston North Endet 1863-ban alapították mint krikettklubot, majd 1877-ben a Rugby Unionba is belekóstoltak, hogy aztán egy évre rá már a football kezdetleges szabályai szerint játszanak mérkőzést, 1880-ban pedig végleg az egyre népszerűbb focira váltsanak. Ez remek döntésnek bizonyult, az FA Kupában például azóta is rekordnak számító 26-0-ra verték a Hyde csapatát. Az évtized egyik legjobb csapataként természetesen alapító tagként vettek részt az először megrendezett bajnokságban, de nem csak szereplésükkel, hanem teljesítményükkel is történelmet írtak, mivel az 1888-89-es szezonban veretlenül nyerték meg a bajnokságot. Sőt, mellé még begyűjtötték első FA Kupájukat (gólt sem kaptak), majd rá egy évre begyűjtötték második (és egyben utolsó) bajnoki címüket az első osztályban.

A sikereket elsősorban nem a környéken egyidőben született futballzsenik számának köszönhette a klub, hanem a focit akkoriban ésszel játszó északi szomszédoknak. Az angol rúgd és fuss stílust alapjaiban megváltoztató, passzjátékra épülő skót foci importja a XIX. század végének meghatározó angol csapatává tette a Prestont, az eredeti Invinciblesben is legalább öt skót játszott. A két bajnoki címet aztán három ezüstérem követte, a sikertelenség hatására szétszéledt csapatot pedig már nem követte hasonló generáció. 1901-ben estek ki először az első osztályból, és 1906-ban ugyan még újabb ezüstérmet szereztek a legfelsőbb ligában, talán elmondható róluk, hogy még Nagy Ferónál is jobban utálják a XX. századot.invincibles

A legyőzhetetlenek.

Hogy 100 év nagyon sok idő, arra remek példa hogy később azért akadt egy erős Preston, de már ezt is elfelejtette rajtuk kívül mindenki. 1922-ben és 1937-ben is bejutottak a kupadöntőbe, ’38-ban pedig meg is nyerték a sorozatot (máig ez az utolsó trófeájuk), legendás csapatukként viszont a második világháború utáni Prestont szokták emlegetni. Bár sem bajnokságot, sem kupát nem nyertek, a Tom Finney nevével fémjelzett csapat szórakoztató, támadó focit játszott, és éppen csak lemaradt a trófeákról egy nagyon izgalmas korban. Az ötvenes évek angol bajnokságának színvonaláról sokat elmond, hogy többek között az akkor rekordbajnok Arsenal, a Busby-bébik és az esti meccseket bevezető, ezzel a BEK-et megálmodó Wolves gárdái mögött végeztek háromszor is a dobogón. Legfájóbb talán az 1952-53-as ezüstérem lehetett, ahol azonos pontszámmal végeztek mint a bajnok Arsenal, az akkoriban érvényben lévő gólarány-szabály (rúgott gólok osztva kapott gólokkal) szerint 99 ezreddel maradtak le a bajnoki címről, ami még Forma 1-ben sem ciki. De a 2-1-ről elbukott kupadöntő egy évvel később, az sem lehetett kellemes.sirtomfinney

Sir Tom Finney a pályán, játékosként…

Úgy általában nem lehet kellemes Preston-drukkernek lenni azóta. 1960-ban (az azóta Sir) Tom Finney visszavonult, a hetvennyolcszoros angol válogatott nélkül (aki tavaly februárban hunyt el) pedig a klub lejtmenetbe kapcsolt. Mármint azonnal, hiszen kiestek, és azóta nem is szerepeltek a legfelsőbb osztályban. Azt a kétes dicsőséget tudhatják magukénak, hogy az angol bajnoki rendszer mind a négy ligájában bajnokok tudtak lenni, és a mai napig ingáznak az alsóbb osztályok között, ebben pedig több, Manchester Unitedhez igen szorosan kötődő személy is szerepet játszott.finneyszobor

…és az egyik legmenőbb szoborként.

1964-ben még eljutottak az FA Kupa döntőjébe, de a hetvenes éveket a klub történetében először a harmadosztályban kezdték, és az egész évtizedet az osztályok közötti ingázással töltötték. 1973-ban Sir Bobby Charlton első (és mint kiderült, egyben utolsó) manageri munkája sem hozott sikereket: újabb kiesés a harmadosztályba, majd a vezetőséggel kialakult nézetkülönbségek miatt lemondás, hogy aztán egy másik United-hős, az addigi másodedző Nobby Stiles visszavezényelje a másodosztályba a Prestont. A nyolcvanas években a klub legsötétebb korszakát élte, a ’84-85-ös szezonban bekapott 100 gól a negyedosztályt jelentette, ahol egy újabb United-legenda, Brian Kidd is megpróbálkozott a Preston dicsőségének feltámasztásával, kevés sikerrel. 17 meccsen 1 győzelemig jutott, a North End pedig csak egy szavazásnak köszönhette, hogy megőrizhette tagságát a Football League-ben. Edzők jöttek-mentek (köztük az első angol melójában beugróként jól teljesítő Sam Allerdyce), a kilencvenes években pedig számunkra még ismertebb arcok bukkantak fel Manchestertől északra.Soccer - Preston North End - Photocall

A pályán nem voltak ilyen félelmetesek

Az egész idei kupasorozatunk Dávid és Góliát küzdelmének végtelenített remake-je, ahol természetesen mi vagyuk Góliát, és most éppen a Preston alakítja Dávidot. A kilencvenes években két, azóta jóval ismertebbé vált David is megfordult a csapatnál. Beckham 1995 februárjában került kölcsönben a klubhoz, ahol a negyedosztályban 5 meccsen lépett pályára, és szerzett egy-egy gólt szabadrúgásból illetve szögletből. Ezt látva Sir Alex visszarendelte őt a Unitedhez, és Becks még áprilisban bemutatkozhatott a felnőttcsapatnál. A kölcsönadás tehát jól sikerült (Beckham azóta is Preston-fan, biztosan ma is ott lesz), a csapattársak tiszteletét is kivívta.

Csavard be, mint Beckham!

„Törékeny, de magabiztos” – mondta róla egy másik David, akinek (sajnos) szintén köze volt a Unitedhez. David Moyes 1993 és 1999 között 145 bajnokin lépett pályára a Prestonban, majd visszavonulása után a klub managere lett. A harmadosztályban előbb megmentette a csapatot a kieséstől, majd következő évben rájátszásig, utána pedig bajnoki címig vezette őket. Következő szezonban remekül indítottak, a Premier League-től is csak egy osztályozónyira (meg egy Bolton elleni 0-3-ra) kerültek, de rá egy évre az Everton hívásának nem tudott ellenállni. Nos, vele tudjuk hogy mi lett azóta, a Prestonnál viszont Moyes távozása után csak rosszabbra fordultak a dolgok. Bár ezután még egyszer eljutottak a Wembley-be playoffot játszani, a West Ham túl erős ellenfélnek bizonyult.moyes baxi

Bunkó vagy, Baxi!

Azóta ki is estek, és természetesen ehhez is köze van a Manchester Unitednek. 2010-ben Darren Ferguson, egy bizonyos Alex kevésbé tehetséges fia irányította a Prestont, de a rossz eredmények hatására a vezetőség kirúgta, mire Ferguson három kölcsönjátékost is visszarendelt a klubtól, és még Tony Pulist is rávette arra, hogy plusz két Stoke-játékost is veszítsen el a fiát kivágó csapat. A bosszú sikerült, mivel a Preston kiesett, és a csapatnak azóta sem sikerült visszaverekednie magát a másodosztályba. Viszont a kiesésekkel tarkított évtizedek alatt (igazából 1948 óta) remek tradíció nőtte ki magát a helyiek között: ha a Preston North End vagy a Blackburn Rovers kiesik az adott szezonban, akkor leengedik a koporsót, vagyis megtartják a Burial of the Coffin fesztivált.

Sírva vígadnak.

Hogy szezon végén vajon előássák-e a koporsót, arról fogalmunk sincsen, mindenesetre a bajnokságban elfoglalt negyedik hely akár okot is adhat a bizakodásra (az MK Dons ugye nagyon erős, ők harmadikak, a Yeovil Town meg utolsó), mint ahogyan a kupaspecialista Sheffield United (amúgy ugyanitt épp ötödik) kiejtése is az előző körben. Játékosaikról őszintén szólva nem sokat tudok, az információmorzsák szórását inkább tóccsabára bíznám, a keretüket böngészve azonban találkozhatunk egy-két ismerős névvel. A főköcsög Kevin Nolantől Daviestől úgy látszik nem sikerült még megszabadulnia a futtbalvilágnak, a 37 éves csatár most épp Prestonban rontja a levegőt, de nem lehetnek kellemes emlékeink Jermaine Beckfordról sem, aki az akkor harmadosztályú Leeds színeiben győztes gólt szerzett az Old Traffordon, az FA Kupában. Sylvan Ebanks-Blake pedig egészen jó kis játékosnak tűnt Football Managerben Wolverhamptonban, de egy két évvel ezelőtti sérülés eléggé tönkrevágta a karrierjét. Ja, mindhárman támadók, tehát hátul észnél kell lennünk.APTOPIX Britain Soccer Premier League

Na ilyet nem szeretnénk még egyszer látni. Mármint Beckford-gólt.

Ha nem láttuk volna az előző két fordulóban szenvedni a Unitedet idegenben egy kiscsapat ellen, akkor is azt mondanánk, hogy nehéz dolgunk lesz, így meg pláne. Pihentetni, rotálni ezúttal nem szabad, rá kell menni a kupára, mert ilyen esélyünk már rég volt arra, hogy megnyerjük a sorozatot. Már csak a Liverpool és az Arsenal tűnik keményebb diónak, meg amilyen mákunk van, továbbjutás esetén úgyis a harmadosztályú Bradfordot kapjuk idegenben. Sőt, ha idei rossz szokásunkhoz híven szarul játszanánk idegenben, még a döntetlen sem lenne katasztrófa, de Di Maríával, Falcaoval, Rooney-val azért illene magabiztosan verni egy League 1-ból érkező ellenfelet. Legutóbb 43 éve, három aranylabdással, Besttel, Charltonnal és Law-val a csapatban látogattunk a Deepdale-be és 2-0-ra nyertünk, ezt elfogadnánk ma is. best 1972

Életkép 1972-ből