Sokan arra számítottak, hogy – hiába nagyobb a tét, mint akár egy rangadónak számító bajnoki esetében – van Gaal szépen belerotál majd itt-ott a Villa otthonában győzedelmeskedő kezdőbe, így mindenképpen meglepőnek mondható, hogy végül ugyanaz a tizenegy futott ki az Old Trafford gyepére a Brugge elleni BL-selejtezőben, mint amelyik pénteken Birminghamben. Nem kérdés tehát, Lajos minél előbb szeretne összehozni egy összeszokott magot, bepótolva azt, ami tavaly ilyenkor közel sem sikerült neki, és bár a kémiára jelenleg az mondható, hogy inkább csak a hátsó alakzatban van meg egyelőre, kedd estre végre a támadó szekcióban is láthattunk kiemelkedő teljesítményt. Értékelünk!

Romero – Az előtte játszók a szezon eddigi részében elég jól elintézték, hogy ne legyen túl sok dolga, és ez a mostani találkozóra is igaz volt. Ez alapján akár még azt is mondhatnánk: nem csoda, hogy elbóbiskolt Schneiderlin hazatett labdájánál, mindez azonban nem mentség természetesen, így összességében csak a szerencséjének (és a német sporinak) köszönheti, hogy nem lett gól a hibájából. Bamba. [4]

Darmian – Miután rengeteget volt nálunk a labda, ezért ezúttal kevesebb dolga akadt a szélen, ami azt jelentette, hogy többször megiramodhatott Mata mellett / mögött a vonal mentén. Ezen megindulások során kiderült, hogy – bár szinte minden másban jobb – a beadások tekintetében egyelőre ő is csak a Valencia-szintet képes hozni, így ilyen téren mindenképpen javulást várunk tőle, hiszen nem egy támadás lehetett volna veszélyesebb, ha kicsit jobb kivitelezést látunk az ő részéről. Mulatságos kettőség, hogy viszonylag könnyen összeszedett sárgájánál már inkább Rafaelt idézte, hiszen talán választhatott volna alternatív megoldást. Rafancia. [6]

Smalling – Ha van olyan játékos, aki egybehangzó vélemények szerint jól teljesített a korábbi 180 perc során, az egyértelműen Smalling, aki most egy egészen elképesztő produkcióval tetézte mindezt – szerencsére jó értelemben. Chris áthatolhatatlan fal volt, aki nem csupán megállította a támadásokat, hanem egyszerűen csak odament és elvette a labdát, mintha teljesen természetes lett volna – egy alkalommal jó néhány méter hátrányból. Ha nem lett volna a sárgája, és a fejese is bement volna, akkor 10-est kapott volna, mert ez közel tökéletes volt. Nem kérdez. [9]

Blind – Smalling párja ezúttal is Blind volt, akit Gary Neville-ék alaposan megdicsértek a legutóbbi MNF-ban, és most sem vallott szégyent. Hátsó párosunk úgy tűnik, gondosan leosztotta a szerepeket: Daley szervez, és ő jelenti az összeköttetést a középpályával, valamint a bal széllel, egyben az intenzív letámadásba is besegítve, Chris pedig takarít, elvégezve a piszkos munkát. Annak persze még ki kell derülnie, hogy ez a duó komolyabb nyomás esetén is képes lesz-e ilyen hatékonysággal működni, Blind azonban egyelőre alaposan rácáfol az amerikai túra alapján megfogalmazott véleményünkre, miszerint nem való a védelem közepére. Belső igazolás. [7]

Shaw – Soha nem fizettek még annyit tizenéves futballistáért, mint amennyit mi perkáltunk Shaw-ért egy évvel ezelőtt, így mindenképpen van mit törlesztenie ifjú reménységünknek. Tavaly erre nem volt sok lehetősége a rengeteg sérülés miatt, idén azonban eddig telitalálat az ő szerepeltetése a védelem bal oldalán, melyet talán az eddigi legjobb Unitedes produkciójával koronázott meg tegnap este, smallingi magabiztossággal labdákat szerezve, de többek között a Depay kihagyott ziccerével végződő támadás is nagyban neki (és az elsöprő sebességének) volt köszönhető. A holland szélre kerülésével ráadásul az előszezonban vízionált Memphis-Shaw chemistry is tovább erősödhet, ami az egyik legfőbb fegyverünk lehet majd a jövőben. Szélvész. [8]

Carrick – Jól tudjuk, hogy Carras minden évben lassan indítja a szezont, és minden évre tartogat nekünk egy blackout-meccset, tökéletesen random időpontokban. Nos, ha azt nézzük, igazából szerencsénk van, hogy ezt egy 3-1-re megnyert mérkőzésen produkálta ezúttal (reméljük, ezzel le is tudta a szezonra), ám ettől függetlenül fel kell tennünk a kérdést: mi volt ez, drága Májköl? Eladott, illetve kispadra tett labdái igen kényelmetlen helyzetbe hoztak bennünket az első percekben, és a Brugge gólja is az ő lelkén szárad, hiszen hiába ért bele Januzaj a szabadrúgásba, túl sok minden nem indokolta Carrick számára, hogy neki is meg kellene tennie mindezt. Idővel persze azért előhozta stabilabb énjét, és Memphis mellére is odatett egy kiváló gólpasszt, de az ő szintjéhez képest ez még jóindulattal is csupán egy gyenge közepeshez elég. Azok a bizonyos napok. [5]

Schneiderlin – Érdekes összefüggésre derült fény a meccs folyamán, hiszen hiába fogott ki gyengébb napot Carrick, Schneiderlin mégis inkább mellette teljesített jobban, mintsem a második félidőben érkező, és alapvetően az angolnál némileg jobb produkciót nyújtó Schweinsteiger párjaként. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a német nagyon keveset mozgott a pályán, minek következményeként Morganre sokkal több meló hárult a második játékrészben, mint azelőtt, így amíg az első félidőben korrektül játszotta azt, amit ezidáig megszoktunk tőle, a meccs végére már egyre többet hibázott, és láthatóan el is fáradt. Cserben hagyva. [6]

Mata – Matáról igazából most sem lehet sok újat mondani: ő az a játékos, aki közel sem játszik csúcsformában, mégis minden egyes megmozdulásában ott van a gólszerzés lehetősége. Depay villogása okán most kicsit háttérbe szorult, és kevesebbet volt nála a labda, mint általában, és bár most is óriásit harcolt, ezúttal nem nagyon szórta a kulcspasszokat. És bár a jó Juan az önzetlenség mintapéldánya, néha azért lehetne vállalkozóbb szellemű – a rúgótechnikája megvan hozzá. Lövés? [6]

Januzaj – Lajos láthatóan szeretné beépíteni Januzajt a csapatba, és ha azt nézzük, hogy tavaly mennyire kilátástalan volt a Moyes alatt berobbant, és még mindig nagyon fiatal belga helyzete, most azt mondhatjuk, hogy egészen jó úton jár. Fizikálisan egy kicsit még mindig kevés ehhez a csatár mögötti pozícióhoz, ez most is kiderült, és olykor képes hosszú percekre is eltűnni, ha azonban fel kell pörgetni a játékot, vagy éppen váratlan (és adott esetben: egyéni) megoldásra van szükség, akkor számíthatunk rá. Ezzel együtt ez a meccs közel sem róla szólt, haszontalannak azonban szerencsére így sem bizonyult. Bizalom. [6]

Memphis – Az eddig sem volt kérdés, hogy Depay-ban megvan az a minőség, ami miatt szerződtettük, így inkább arra kellett várnunk, hogy mikor érkezik el az a pillanat, amikor ez először kitör belőle. Nos, ha előzetesen azt ajánlották volna, hogy a harmadik tétmeccsünkig kell majd várni erre, azt bizonyára sokan aláírták volna, de talán még ők sem számítottak arra, hogy két szemet gyönyörködtető gól és egy tökéletes gólpassz kerül majd a neve mellé az első ilyen alkalommal. Bruzzese kapus és saját maga 50-50 százalékban tehetnek arról, hogy nem tudta Rooney-hoz hasonlóan mesterhármassal indítani BL-karrierjét, ám ez így is mesteri játék volt Memphistől – nem csak azért, mert mindkét gólt magának csinálta meg, hanem mert láthatóan pont annyi önzőség és ego van benne, amennyit egy ennyire összetartó és alapvetően önzetlen csapatban valakinek magára kell vállalnia. Hátborzongató(an jó érzés) belegondolni, hogy egy 20 éves pimasz kölyök önmaga elintézte a BL-be jutásunkat. Angel who? [9] [MotM]

Rooney – Reménykedtünk, hogy talán ez a meccs lesz az áttörés Rooney számára, ám sajnos ez most is gyenge produkció volt kapitányunktól – az ötöst is csak jóindulattal érdemelte ki. Ezúttal is pontatlan passzok, elpattanó labdák és körülményes megoldások jellemezték a játékát, és tényleg nem túlzunk, amikor azt mondjuk, hogy alig egy-két esetben hozott csupán jó döntést az egész meccs folyamán. Élményszámba menő keresztlabdái és a Depay-nak sarokkal lekészített gólhelyzet így is emlékezetes maradt. Te vagy az, Wayne? [5]

Schweinsteiger (46′) – Alapvetően azt mondhatjuk, hogy jogos volt Carrick cseréje, és bár Schweinsteigerrel egy fokkal jobbá vált a támadójátékunk, egyben a középpálya is sebezhetőbb lett, a német ugyanis feltűnően keveset mozgott – de ezt Schneiderlinnél már kifejtettük. Reméljük, hogy ez még mindig a szezon eleji forma, ennél ugyanis még az ő szerepkörében is komolyabb munkabírásra van szükség. [6]

Chicharito (72′) – Jó volt végre újra United mezben látni borsócskát, aki láthatóan égett a bizonyítási vágytól, és a tőle megszokott energikus játékot hozta. Gólszerzési lehetősége nagyon nem volt ezúttal, ellenben Mechele kiállítása az ő erőszakosságának volt köszönhető, hiszen most sem ismert elveszett labdát. [7]

Fellaini (84′) – Sokan úgy gondolják, szégyen, hogy az előző szezonban eredményességünk egyik sarokköve Fellaini volt, pedig talán csak be kéne látni, hogy ChestControlTM egy olyan opciót testesít meg, melynek hatékonyságát és nehezen kivédhetőségét tekintve is abszolút megvan a létjogosultsága. Lajos jókor küldte be a gólemet, hiszen az “íveljük rá Fellára” taktika 10 perc alatt összehozott egy gólhelyzetet, majd egy gólt is – és valljuk be, hülye lenne lemondani egy ennyire stabilan működő koncepcióról. [8]

Ami mindenképpen örömteli, hogy az állandósággal egybekötött fejlődés egyelőre határozottan látszik: a Tottenhamnek adtunk kétszer negyed órát, a Villa már nem nagyon jutott a kapunk elé, a Brugge ellen pedig a hátsó stabilitást megtartva már támadásban is felcsillantak az első biztató jelek. Az igazi erőpróbák persze még nem jöttek el, és van Gaal útkeresése is látható még bizonyos posztokon, ám egyre inkább összeállni látszik egy olyan alap, amire aztán az igazán nagy dolgokat lehet majd építeni a jövőben. Csak el ne kiabáljuk…